Drága barátom - három maximális bizalmat igénylő igevers... Ezeket Isten-ismeret alapján érted meg...
Rájöttem, hogy vannak rossz beidegződések, vagy különös késztetések, amik alapján három nagyon fontos részt egészen furcsán értenek az emberek.
-- Lehet, hogy rossz tanítást is kaptak róla.
-- Lehet, hogy gyerekkorukban kaptak egy pár pofont, amik miatt ilyen következtetésekre jutnak - szinte zsigerből...
-- Lehet, hogy egy ilyen légkör vette körül őket "vallási hátterükből fakadóan"...
Ki tudja. Egy biztos, ez a három igevers kiakadást okoz sokaknál...
1./ Vagyok, aki vagyok...
"És mondta Isten Mózesnek: vagyok aki vagyok. És mondta: Így szólj az Izrael fiaihoz: a vagyok küldött engem tihozzátok." (2Mózes 3, 14.)
a./ Ez nem azt jelenti, hogy "vagyok, aki vagyok - és semmi közöd nincs hozzá, hogy ki is vagyok valójában"
b./ Ez a létezésről szól, a sok bálványisten közepette, és a sok csalódás és hiába való várakozás közepette. Ha akarod, így is lefordíthatod magadnak: mégis vagyok, "csak azért is" vagyok...
c./ És ez egy személyes "vagyok"... a "vagyok" küldeni tud, szólni tud, vezetni fog, jövőt ígér, hatalmat gyakorol, megtanít Őbenne bízni... ?
d./ Van benne egy biztonság a múló időben, a változó körülmények között, a sokszor ellenséges, fenyegető élethelyzetek közepette: "Vagyok, aki vagyok, leszek, aki leszek, ugyanaz, aki voltam, én nem változom, esetről-esetre, helyzetről-helyzetre, én ugyanaz maradok... Ne félj! Én vagyok!"
e./ A mai kritikus elme - hit ellenében fellépő és követelő gondolkodás - közömbös, felülről kezelő, nem törődöm kijelentésnek tekinti ezt: "vagyok, aki vagyok" - arrogánsnak, ami abszolúte személytelenségbe burkolózik. De, ahogy az előbb mondtam: Nem erről van szó!
2./ Könyörülök, akin könyörülök...
"És mondta az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek." (2Mózes 33, 19.)
a./ Nem azt jelenti, hogy: "nincs közöd hozzá, kin fogok könyörülni, mert 'azt csinálok, amit akarok', és neked ehhez semmi közöd"... Nem ezt jelenti, hanem VAN benne egy folyamatosság, ott van benne a hűség, ami azt jelenti, hogy AKIN eddig könyörültem, azon továbbra is könyörülni fogok, és ebben nem lesz változás...
b./ Ha megérted a szövegösszefüggést, meglátod ezt:
-- Az aranyborjú után vagyunk, amikor az Úr azt mondta Mózes közbenjárására, hogy "engedek neked", nem viszem véghez az ítéletet ezen a népen, de nem mehetek személyesen veletek, mert megemésztenélek benneteket.
-- Erre Mózes a lényegből nem volt hajlandó engedni, és azt mondta: "ha Te nem jössz velünk, ne vigyél minket ki innen"...
-- Más szóval: mit érdekel az Ígéret Földje, ha Te, Uram, személyesen nem jössz velünk... te kellesz nekünk, és csak veled együtt a Te ígéreteid...
-- Erre az Úr igent mondott Mózesnek: "Megteszem ezt is, amit kívántál, mert kedvet találtál szemeim előtt, és név szerint ismerlek téged..." - itt a kegyelem, a könyörület, a megértő "kivételezés", a kedvezés kifejezése... "kedvet találtál szemeim előtt"...
-- S ez után kéri Mózes: "mutasd meg nekem a Te dicsőségedet"... és az Úr megteszi. Megígérte, és meg is teszi - megláthatja Őt Mózes ("hátulról", hogy életben maradjon), és kiáltja előtte az Úr nevét: "És könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek." (2Mózes 33, 19.)
--Az, Aki eddig könyörült azon, akin könyörült, ez után is könyörülni fog, megmarad abban, amit elkezdett... nem távolodik el, nem válik személytelenné, idegenné, hanem itt marad, mert szükséged van Rá, és Ő ezt érti, látja, tudja, és megesik a szíve rajtad, és ebben nem lesz változás... - ez az Úr neve... (a név pedig a személyiséget fejezi ki, a tulajdonságot, a jellemzőt).
3./ Elég néked az én kegyelmem.
"És ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzon én bennem." (2Korinthus 12, 9.)
a./ Brrr... ezt is elég rosszul lehet venni...
-- Vannak, akik azt mondják, Isten "nem törődik azzal, hogy mire van szükségünk", hanem "betömi a szánkat" valamivel, ami messze nem elegendő nekünk, és azt mondja: "nyugi, legyen elég neked ez is", mert "te csak ennyit érsz".
-- Neked "ez is elég", és te csak "ne reklamálj", hanem nyugodj meg ebben a szörnyűségben, ebben a rossz állapotban, és vigasztald magad valami "értelmetlenségben", és "valami hazug vallásos önáltatásban".
b./ De itt messze nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy van elegendő kegyelem - megoldás, szabadítás, erő, mennyei hatalom, ötlet, természetfeletti segítség - ott, Őnála, ezért nem kell aggodalmaskodnod. A megoldás jönni fog!
c./ Azt jelenti, hogy vannak törvényszerűségek Isten országában, és ha ezeket megérted, szabadságban fogod élni az életedet, és nem aggódásban, ami abból fakad, hogy "csak egyféleképpen tudod elképzelni a megoldást".
d./ Van megoldás, ha éppen nem úgy tűnik is. Van továbblépés, ha százan akadályoznak is. Van kibontakozás, ha ezren akarják is levágni a gyönyörű hajtásokat. Van szárnyalás, ha tízezren akarnák levágni a szárnyaidat - akkor is. Mert Ő - személyesen Ő Maga - Van veled. Az Ő megoldásaival, felemelő szabadításával, természetfeletti erejével, kedvességével, megkülönböztető hozzáállásával és "kivételező szeretetével"... ami mind benne van ebben a kifejezésben: "kharisz" - kegyelem.
e./ Szóval: Elegendő kegyelem van Nála, és ezért nem kell félned, bárki támad is rád, bármivel próbálják is kedvedet szegni és útjaidat eltorlaszolni. lesz megoldás. Erről szól az ígéret itt, ebben az igeversben!
f./ Mivel itt, a 2Korintusi levélben végig - búvópatakszerűen - újra és újra előkerül az a támadás, ami néha minden elképzelést felülhalad, amire az ember megoldást nem talál, csak egyetlen egyet: a mennyei szabadításban való bizalmat.
-- 2Kor 4. 6. 12. ezek a fejezetek erről beszélnek.
-- Néha a legvégső helyzetekben találjuk magunkat... de nem elhagyott állapotban:
-- "Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élők; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek; Mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók." (2Korinthus 6, 9-10.)
g./ Ezekre a helyzetekre egyedül a szüntelen jelen levő, velünk levő, bennünket el nem hagyó, mindenható Úr a válasz, az Ő mérhetetlen szeretetével, bölcsességével és hatalmával, az Ő megoldást hozó jóságával, ami soha nem szűnik meg - más szóval: kegyelmével.
h./ Elegendő kegyelem van nálam - mondja az Úr... és ez olyan erőket hoz be az életedbe, amik minden helyzetre megoldást hoznak... Elegendő, maximálisan megoldást jelentő erők... mennyei erők... s ha úgy érzed, "nem tudom megoldani", vagy "felettem való akadályokkal nézek szembe", a menny ereje itt is meg tud nyilvánulni, sőt, itt látszik csak meg igazán!
i./ S ez jó, nagyon jó... ezért mondja az apostol: "Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzon én bennem." (2Korinthus 12, 9.)
-- Ez tehát nem valami "fúj állapot", hanem valami olyan, amiben többet látunk meg, mint enélkül.
-- Valami, ami közel tart az Úr Jézushoz, és ami jövőt hoz elő. Isten ismeretet...
-- Nem mazochizmus. Nem életidegen "vallásoskodás". Nem butaság. Egyáltalán nem, hanem Isten ismerete van mögötte. Az Ő erejének, az Ő országának működését ismerő maximális bizalom.
4./ Egy igevers, ami segít neked is elkapni azt, hogy ki is az, Aki az előző igeverseket mondja:
"Én pedig ennek az utolsónak is ugyanannyit akarok adni, mint neked. Avagy nem szabad-e nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?" (Máté 20, 14-15.)
a./ Akar - van akarata.
b./ Magaméval - valójában az Övé, amit ad, és az Övé vagyunk mi mindannyian is.
c./ Ő jó - és vigyázni kell, hogy a mi szűkös és korlátozott értékítéleteink ne vigyenek át az Ő kritizálásába.
d./ Szuverén Úr - bölcs, ha ezt felismered, elismered, és közben még bizalmat is adsz Neki, hogy Ő tényleg jó, és jót akar...
e./ Ha a szövegösszefüggést is megnézed, a szőlőmunkások példázatát - ez az "érthetetlenség" tudatos felvállalása, azért, hogy az emberek megértsék a mennyei gondolkodásmódot.
-- Azt, hogy neki fontos mindenki...
-- Azok is fontosak, akiket mások lenéznek... akár vallási, akár nemzeti jellegű felülről kezelésből.
-- Ő nem fog felülről kezelni.
-- Személyesen fontos vagy Neki, bármit tudtál volna is felmutatni, vagyis, bármit nem is tudnál felmutatni. Egyszerűen: szeret, és kedvez neked, akarja, hogy boldog legyél, megkapd, amit csak Ő tud megadni neked.
5./ Egy másik igevers, ami szintén segít:
"Kezdének azért vigadni... Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd. Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott, és elveszett és megtaláltatott." (Lukács 15, 24. 31-32.)
a./ Ugye, a "tékozló fiú példázatából" az Úr Jézus mindenkihez szól - a vallásos háttéren felülről kezeléssel megkísértett emberekhez, és a kisebbségi érzéssel, lenézettséggel, elutasítottsággal küzdő másik csoporthoz is... Ő szeret!
b./ Szeret vigadni. Ő az öröm Istene.
c./ Azt nézi, ami megmentésre van - és meglátja a megmenekülés lépéseit, s kimunkálja. MEGMENTŐ Isten.
d./ Látja, aki ott van Mellette. Hűséges Isten - nem felejt.
e./ Tanít, hogy meglásd, megértsd, ahogy Ő gondolkodik. Ő más, és akarja, hogy ezt meglásd, megértsd, s ebben örömödet is leld.
Ő egyszerűen ilyen.
Az Úr Jézus nem véletlenül mondta el ezeket a példázatokat.
Aki látta Jézust, látta az Atyát - és aki hallja Tőle ezeket, megértheti, ilyen a mi Istenünk. A "Vagyok" Isten, Aki "könyörül, akin könyörül(t) és kegyelmez annak, akinek kegyelmez(ett)" és Akinél van elegendő kegyelem, hogy bármilyen helyzetre megoldást hozzon... mert akar megoldást hozni, akarja, hogy te is megkapjad azt, amit mások megkaptak, és nem zár ki, nem vet meg, nem néz le téged, hanem visszafogad, odafogad, felruház, megajándékoz, anélkül, hogy "tudnál érte bármit is felmutatni"... Ő ilyen...
Gyönyörű?
Én nagyon szeretem...
Uram, köszönöm, hogy ilyen vagy, hogy ha ítéletet kell hoznod, sem gyönyörködsz a halandó (meghaló) halálában, hanem hívod, újra és újra hívod Magadhoz az embereket, hogy megtérjenek, és éljenek.
Köszönöm Uram, hogy azt mondod, hogy ne dicsekedjen a bölcs az ő bölcsességével, és az erős se dicsekedjen az ő erejével, a gazdag se dicsekedjen az ő gazdagságával, hanem, aki dicsekszik, azzal dicsekedjen, hogy értelmes, és ismer Téged... Téged, Aki Úr vagy, és Király, Aki abban gyönyörködsz, hogy kegyelmet gyakorolj e földön, és ítéletet, és igazságot... mert ezekben telik kedved, hogy megmutasd a Te kegyelmedet, és elhordozod az ítéletet az emberek bűneiért, és megigazítod őket, igazsággal ajándékozod meg, hogy legyen útjuk Hozzád, mindenkor, bejöhessenek Hozzád, a Szentek Szentjébe, odajáruljanak a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjenek és kegyelmet találjanak alkalmas időben való segítségül!
Köszönöm, hogy EBBEN telik kedved, és azt mondod, azzal dicsekedjen az ember, aki dicsekszik, hogy ezt megértette, és így ismert meg Téged.
Köszönöm, hogy hívod azokat, akik még nem ismernek Téged, akik még nem járnak Veled, hívod, hogy megismerjenek és a Tiéid legyenek.
Köszönöm, hogy egyedül neked van jó terved az ember életére nézve, Neked, Aki ismered őt, még mielőtt anyaméhben megformáltatott volna... Te vagy, Aki öröktől fogva, mindörökké Te vagy Isten. (Zsoltárok 90, 2.)
Ámen.
Olvasmány:
Sok-sok értékes igevers:
-- Efézus 2, 10 - az Úr jó tervére.
-- Jeremiás 9, 23-24 - az Úr megismeréséről, és arról, valójában "mivel is dicsekedj".
-- Ezékiel 18, 32 - arról, hogy miben is gyönyörködik az Úr (semmiképpen a meghaló halálában - nem keresi az elvető ítéletet).
-- A Máté 20-ban a szőlőmunkások, és a Lukács 15-ben a tékozló fiú példázatai.
-- 2Korinthus 4, 7-18 és 2Korinthus 6, 1-10. A speciális helyzetekről...
-- És persze az eredeti történetek, teljes szövegösszefüggésükkel: 2Mózes 3 - az elhívás és kiküldés története. 2Mózes 32-33 - a lázadás, az elszakadás és a megbocsátás és új kezdés üzenete, egészen az Isten ismeretéig Mózes életében.
2023. 12. 05.