De szeretem!
Szeretem, ahogy az Úr Jézus - mint "ember Fia" - kimondja az igazságot, a tényeket:
-- Tudjátok meg, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket...
-- "Az embernek Fia Ura a 'szombatnak' is..."
-- "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: 'Adj innom!', te kérted volna őt, és adott volna neked élő vizet." (A végén adott is.)
-- "Az én országom nem e világból való... Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra..."
Szeretem, hogy ezekkel nem lehet mit kezdeni - vagyis egyet lehet kezdeni: el kell fogadni őket, és megköszönni.
-- Szeretem, hogy nekünk is itt a lehetőség: meghajtjuk magunkat Őelőtte, kimondjuk - "Köszönöm, Uram, köszönöm, hogy ez Te vagy, hogy Te ilyen vagy, hogy valóban Mindenható, mindenek felett való, még, amikor itt jártál is, amikor "embernek Fia" voltál is, ebben a testben, amiben mi élünk, ezek között a körülmények között, amelyek között mi vagyunk is, ugyanaz voltál, ha "megüresítetted is magadat", mégis, csodálatos, tanácsadó, erős Isten, örökkévalóság Atyja, békesség Fejedelme voltál, és vagy most is... köszönöm. És meghajtom a térdemet Te előtted, újra, és újra, és kérem, és várom, Uram, a Te munkádat az életemben, a formálást is, a személyes munkát, amit Te teszel bennem, és értem, de amit Veled tehetek, a Te erőd, vezetésed, jelenléted által... amire vágyom, s a gyümölcsöket... kérem és várom, Uram. Tőled. Erős Isten. Ámen.
Igei háttér:
Márk 2, 10.
Lukács 6, 5.
János 4, 10.
János 18, 36-37.
Ézsaiás 9, 6.