Cseréld ki a képet...
Néha egy kép, ami (úgy tűnik) nagyon eltalálja, hogy nézünk ki - akár fizikailag, akár éppen lelkileg, vagy talán szellemileg - ránk tud ülni, megpróbálja meghatározni nem csak a jelenünket, de a jövőnket is. Például: úgy nézel ki, mint egy kiszáradt csigahéj... vagy egy ráncos majom... vagy egy goblin (azt sem tudom, hogy néz ki, de nem jól, ahogy hallottam)
-- Ha nem jó a kép, ki kell cserélni...
-- NE forgasd magadban, hogy "ezt mondták rólad", és "sajnos találó", mert tényleg elkezdesz hasonlóvá válni hozzá... nem... nem és nem... téged egy kép ne nyomjon be maga alá!
A kulcskérdés: Jézus hogyan lát téged... bármilyennek érzed is magad, vagy épp valami szerencsétlen dolog történt, vagy kudarcon mentél át... Ő hogyan lát téged, és mit mond a jövődről... ez a kulcskérdés
-- Cseréld a képet... a hit által...
-- Legszívesebben azt mondanám: ne a szakembert (pl. pszichiátert) cseréld, hogy még jobb foglalkozzon a lelkeddel, vagy a személyiségeddel (a legjobbra van szükséged, és Ő Örökkévaló, és Hozzáértő, ismer téged és szeret, s tudja mi lesz a legjobb neked - persze, Ő a Feltámadott Jézus Krisztus) - hanem cseréld a képet, amit az ellenség aggatott rád, és nyom rád, hogy olyanná is legyél, mint ő állítja... de nem!
-- Ezt a madarat - amiről az alább írtam a cikket - nyaggatta ez a "Turul nemzetségéből származó hölgy", már ötödször is, mire a madár (aranysas) odavágott, mert nem akarta, hogy zaklassák... ha az ördög zaklat, nyomná rád a képeket, vagy próbálná lenyúlni az "erődet", vágj oda neki, mert te inkább egy aranysashoz hasonlítasz, mint egy gebéhez, kidőlőben lévő szamárhoz, vagy kifacsart citromhéjhoz... Nem vagy eldobni való mosogatórongy... te sokkal inkább ilyen aranysas vagy, Aki bármikor szárnyalhatsz a magasságban, a te Uraddal...
"Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izrael: Elrejtetett az én utam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy Örökkévaló Isten az Úr, Aki teremtette a föld határait? Nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!" (Ézsaiás 40, 27-31.)
Tegnap a FeHoVa kiállításon jártunk, és megcsodáltuk a solymászoknál az aranysast.
-- Ott ült gazdája kezén - bőrkesztyűjén - meglehetősen szelíden. Gazdája arca mellett ez a hatalmas csőr, szeme előtt forgatta fejét a gyönyörű madár. S én kérdezgettem. Mármint a gazdáját...
--Rengeteg mindent megtudtam, - arra a kérdésre is választ kaptam, hogy nem bántja-e a "nézőket". A fővadász gazda határozott nemet mondott, majd kicsit elgondolkodott, és elmesélte, hogy az imént csípte meg (ezzel a jókora horgas csőrrel) egy hölgy kezét, akinek ötször szólt a madár gazdája, hogy ne simogassa a madarat hátulról. De a hölgy váltig állította, hogy ő bizony a Turul nemzetségből való, és most a gyűrűjét akarja erővel feltölteni a madár simogatásával... mire végül a madár megsokallta, és odavágott csőrével. Súlyos sérülés nem történt, a madár nem étkezni akart, hanem csak nyugalmat.
-- Elgondolkodtam: ha valaki ért a saját madarához, és jóindulatúan figyelmeztet, bölcsebb hallgatni rá.
--Sokan ismerik az Urat, és látják, tudják, mit tesz, mit akar, vagy mire hívja fel a figyelmet - bölcs hallgatni rájuk, s bölcs, ha az ember nem tartja magát mindenkinél okosabbnak, mert a végén kap egy csípést.
-- Igyekszem figyelni... most is van bőven, amiben tanácsra szorulok, s kérem is az Urat, vezessen, adjon útmutatást. Amúgy pedig az imádságokra is szükségem - szükségünk - van... mintha megint egy kulcsponthoz érkeztünk volna a Palántával... meg kell lépnünk valamit, mert kell, hogy legyen valami, ami még nincs meg...
2024. 02. 12