A BÖJTRŐL (6) ÉS A BŰNBÁNATRÓL, FELSZABADÍTÁSRÓL, ÁTFORMÁLÁSRÓL...
1./ Néha úgy tűnik, mintha a bűnbánat már nem lenne "komfortos" üzenet itt, a mi napjainkban. Mintha ezzel "ősvilági" dolgokat képviselnénk, "manipulációt", és egyházi "hatalmaskodást"... pedig megtérni bűnbánat nélkül... hm... hát, nem nagyon lehet.
-- Szoktam mondani az embereknek, hogy Jézus a "bűnösök Megváltója", Hozzá a bűneinkből jövünk.
-- Vannak, akik úgy gondolják, hogy ez egyszer s mindenkorra megtörtént (meg is történt, amúgy), és a továbbiakban már nincs gondunk a "bűnökkel", a bűnbánattal... hm... hát, szerintem, van.
-- Csak a tegnapi napon is volt, amikor ki kellett mondanom, hogy "bocsáss meg", és ez szólt emberekhez is, Istenhez is.
-- A bűneink nem tűnnek túl nagyoknak, ha magunkat tartjuk a középpontban - de, ha Jézust, akkor a "kisebb" bűnök is tudnak fájni... még akkor is, ha korábban nem vettük annyira komolyan őket. Egy-egy mulasztás, amit nem tettünk meg, amit "kihagytunk", annyira tud bántani, hogy az ember sírni kezd... ez is bűnbánat - csak vidd oda az Úr Jézushoz, NE magadat marcangold, feleslegesen. Ha Őhozzá jössz ezzel, Ő elvégzi, megbocsát, megtisztít, felszabadít... erről szól a Kereszt és a feltámadott élet, a Szentlélek vigasztalása.
-- A Megváltás azért volt, hogy eltűnjön az akadály Isten és ember közül ?
2./ Mi lenne jobb idő arra, hogy az Úr átvizsgálhassa életedet, mint egy ilyen böjti- és imaidőszak?
-- Szerintem cél ez a mennyben, még, ha ma nem is annyira komfortos ez az üzenet a sokféle hívogató, vonzó téma között.
-- Nem beszélek "vallásos bűntudatról", de beszélek őszinte bűnbánatról, aminek NEM önostorozás és magad ledegradálása a vége, hanem az, hogy odahozod azt, ami bánt, ami miatt bánkódsz, amit szégyellsz, odahozod az Úr Jézushoz, Aki felszabadít, megbocsát és megtisztít, s új kezdést ad, erővel, a Szentlélek által.
3./ Én is jártam olyan helyen - gyerekkoromban szinte minden vasárnap - ahol az alapkiindulás a bűntudat volt, (bár beszéltek a megtérésről, a bűnbocsánatról is, de valahogy mégis ez maradt ott az alaplégkör - legalábbis én így éltem át az énekek szövegei miatt is, meg az imádságok jellege miatt is, és valahogy, úgy általában).
-- Nem vonzott. Pedig a lelkész jól beszélt.
-- Menekültem tőle bizonyos értelemben, az ifjúságira nem bírtam eljárni. Pontosan emiatt, és a bűntudatosság miatt kialakult kettősség kapcsán... mintha két életük lett volna, egy "vallásos", másfél óráig, és utána egy másik, a pingpong asztal mellett, és amúgy... nem kívántam ez magamnak.
4./ Amikor megtértem, és később is, pont az ragadott meg, hogy van szabadság, tiszta szív, teljes odaszánás (kettősség nélkül), és van öröm, ami teli van erővel is, őszinteséggel és bátor közeledéssel Istenhez. Van hit, van bizalom, van Istennel járás, a hétköznapokban, van szabadság...
-- És van. Valóban.
-- S a böjti- és imaidőszak is erről beszél. Szabadság a jóra.
-- S amikor most bűnbánatért imádkozom, nem bűntudatos módon teszem, hanem úgy, mint aki tudom, hogy az Úr jó, szeret, és Őhozzá akarok közelebb lenni, és ezért kérem, hogy amit Ő lát, és én nem látok, mutassa meg, mutasson rá, és tisztítson meg ezektől. A jellememben is... (ez nagy falat, Ő tudja megtenni - de egy ilyen időszak, ami hosszabb, jó segítséget jelent ebben).
5./ A böjt nem idegen a bűnbánattól. Nem "csak" arról szól, de része a bűnbánat is.
6./ Ha Joelt olvasod - igaz, ott egy ellenség-szaggatta helyzetről is szól az Ige, de - szorosan összekapcsolódik az összegyülekezés, az Úr keresése, az imádság és a bűnbánat. ?
-- Persze, hogy csoda ez az egész. Igen.
-- Persze, hogy a Szentlélek tudja megmutatni a bűnt egy-egy testvérnek (nekem is).
-- Persze, hogy vannak olyanok, akik bűnbánat nélkül élik - vagy igyekszik élni - az életüket, vagyis próbálják "énvédelmező" módon úgy "igaznak" mondani magukat (maguk és mások előtt), hogy közben nem tűnik fel nekik, hogyan bántanak meg másokat, mit kellene rendezniük az életükben - vagy csak részben (mert azért az Úr is ott van, és dolgozik...)
-- Persze, hogy néha nagyon mélyen vannak az elrendezni valók, és néha nagyon mennyei kell, hogy legyen a bűnbánatra hívás (direkt a Szentlélektől, olyan Igével, vagy igehirdetéssel, amit az Úr TART a kezében, s használ, mint mélységesen megérintő "munkaeszközt" - nem pedig bűntudatkeltő módon).
-- Persze, hogy ez az egész egy csoda, amit az Úr Jézus tud véghez vinni, de hiszen a böjt pont erről szól. Csoda, és csodáért, az Ő munkájáért, az Ő felszabadító munkavégzéséért tart...
7./ Igen, úgy van, mi újjászülettünk, és a régiek elmúltak, és íme, újjá lett minden. Igen, felszabadított bennünket a törvény átka alól, és kihozott a sötétség hatalma alól. És fiakká lettünk, és mi már örökségünkben élünk. Felszabadítottan, a jóra elhívottan, és megerősítetten.
-- Igen.
-- Ami pedig ezzel ellentétes az életünkben, az a régi természetből fakad - Ádámból - és a megújítás folyamatában (megszentelődés, belső gyógyítás, helyreállítás) eltisztul, megváltozik... felszabadulunk alól (ld. a mai böjti témakört a "szabadságról")
-- Erre szoktam mondani: "lyuk a sajton" - elrontottad, megjelent valami, elvetjük, az Úr Jézus Krisztus nevében, halálba adjuk, "Krisztussal együtt megfeszíttettem, élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus... amely életet pedig most e testben élek, az Isten Fiában való hitben - hitből, hit által - élem, Aki szeretett engem, és Önmagát adta értem." (Galata 2, 20.)
-- Elrontottad, bocsánatot kérsz, elhagyod, és újat kezdesz. És nem csinálsz ebből "nagy ügyet", vagyis nem hagyod, hogy a földbe döngöljön az egész... (persze a másik embertől, ha őt bántottad meg, súllyal, jelentőséggel kérsz bocsánatot, nem csak úgy "bocsi"-zol, mintha "semmi nem történt volna" - neki igenis fájhatott, és HARCOT is jelenthet neki megbocsátania, mert súlya van ennek...) - de mindenképpen rendezed az Úrral és emberekkel.
-- És, mindezek közben, ha vágysz az Úrral egyre "hatékonyabban" járni, vágyod a gyümölcstermést, és azt, hogy jobban értsd szavát, és indítását, és mélységes közösségben lehess vele, nyitott vagy arra, hogy szóljon, és jelezze, ha valami "nem jó"... valahol formálódni kellene... valamit el kellene hagyni... valamiért bocsánatot kellene kérni...
-- Gondolod, hogy nincs ilyen Őnála? Nem lát ilyesmit? Szerintem igen... szóval, a böjti időszak egy speciális fókuszt is jelenthet arra, hogy Ő végezhesse ezt a munkáját is...
8./ Tudom, és biztos vagyok benne, hogy a böjti- és imaidőszakok komplex munkát végeznek bennünk is, és környezetünkben is.
-- Van ebben a komplex munkában sok átformálás, felszabadítás, helyreállítás is, és van sok tisztítás is - amellett, hogy másokért letesszük az életünket, szellemi harcot folytatunk, kérjük, vágyjuk az Úr szabadítását, átformálását környezetünkben, egy-egy ember, család, intézmény életében, helyzetekben... akár országosan is, a széles egyházi közösségben is... van egy hatalmas munka ebben, s az Úr nagyon szereti.
-- Ehhez jelent egy lépést, hogy kimondod:
"Uram, itt vagyok, kérlek, végezz el mindent a szívemben, tisztíts ki mindent, ami nem illik oda, ami bántó, zavaró, amit helyre kell tenni. Kérlek, hozd a bűnbánatot, mutass rá arra, ami Neked fáj, ami szégyen, ami megszégyenít Téged, és rombol.
Kérlek, rakj rendet bennem, teljességgel.
Itt vagyok, Uram, s míg a Te Igédet olvasom, míg hálát adok Neked, ameddig dicsőítelek Téged, várom, hogy szólj, hogy jelezz, hogy tegyél rendet bennem, maximálisan, Uram. S köszönöm, hogy végzed. Számítok rá. Ámen."
OLVASMÁNY: Joel 2,12-17. persze elolvashatod utána végig, az ígérettel, a helyreállítás és a Szentlélek ígéretével kapcsolatos verseket is, egész a 32.versig, ami az Acs 2,21-ben köszön vissza...
Joel 2,12-17
12. De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
13. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
14. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
15. Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!
16. Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.
17. A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök?