AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG NAPJA... (B/8)
"És én örök életet adok nekik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből." (János 10,28.)
1./ Örök élet a korábbi elszakítottság és magány helyett, a halál útja helyett. "Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, amely minél tovább halad, annál világosabb lesz a teljes délig. Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály - nem tudják, miben ütköznek meg." (Példabeszédek 4, 18-19.)
2./ Az örök élet a biztonságot is jelenti.
-- Nála vagyunk, Nála maradunk, hogyha Neki átadtuk az életünket és Őt követjük.
-- Az ördög sem tud elragadni az Ő kezéből (bár, sajnos, az ember határ-feszegető ember, és ha az önzés útján kezd el ismét járni, és megkeményíti a szívét, ez nagyon is elszakíthatja őt az Örökkévaló Istentől s az Ő örökkévaló tervétől - én azért imádkozom, hogy ezt az én életemben soha ne engedje meg az Úr Jézus... állítson meg, ha rossz irányba indulnék).
3./ Az örök élet örökkévaló, mennyei értékeket is jelent az életünkben.
-- A Szentlélek és az Örök Ige által ott dolgozik bennünk (újjászületés, az új ember útján) a tisztaság, az igazság, a szentség, a szeretet, a reménység, a megmentés indítéka, a Hozzá való tartozás, az Ő felemelése, az Ő tisztelete, és ami ezzel ellentétes bennünk, azt megítéli, és erőt ad, hogy győzzünk felette.
-- Ahogy az Igéhez kapcsolod az életedet - napról-napra olvasod, hallgatod, odaadod magad rá - az Ige is dolgozik, hogy az örökkévaló értékek erősödjenek meg benned, kinccsé teszi őket előtted, és "magától értetődővé", hogy ezeket fogod követni és értéknek fogod tekinteni őket.
4./ Az örök élettel az Örökkévalóság mennyei céljai is megjelennek benned.
-- A megmentés vágya, szándéka.
-- Az, hogy békesség legyen, békességet munkálj, békességre jussanak az emberek Istennel és egymással.
-- A tisztaság hódítsa meg őket, (téged is, és ahol élsz, környezetedet, a szűkebben és a tágabbat is), és az igazság dolgozzon a szívükben, legyenek az Úréi, és az Ő követői ők is.
-- Az ördög gonosz szándéka, minden szenny, pusztítás, aknamunka, hazugság, ferdítés, befolyásolás hiúsuljon meg, és szégyenüljön meg. Ezért imádkozol, és így élsz, az örökkévaló mennyei célok megvalósulásáért és az ördög, hamis, vádoló és gonosz céljainak lelepleződéséért és lerombolódásáért. ?
HÁLAADÁS ÉS ODASZÁNÁS:
Drága Úr Jézus, köszönöm, hogy VANNAK mennyei célok, VAN élet, VAN üdvösség, VAN tisztaság, VAN békesség, a szívekben és a kapcsolatokban is, VAN imameghallgatás, VAN jövő, amit formálni is lehet, amiért oda lehet adni az életemet, ami Hozzád kapcsol, ami biztos, hogy JÓ LESZ, Veled, mert Te jót végzel, bennem is, és általam is.
Köszönöm, hogy NEM az ördögé az utolsó szó, NEM a hazugságé, NEM az ellenségeskedéseké, NEM a vádolásé, NEM a tisztátalanságé, NEM a szennyes, mocskos fantáziáé és beszédeké, NEM a magányé és elutasítottságé. Nem, nem és nem. A Tiéd, Uram, a Te országodé és a Te igazságodé, még, ha sokszor ez nem látszik is meg teljességgel - de én erre adom oda magam, és arra, hogy megértsem a Te akaratodat, szándékodat, s az örök élet, az örökkévalóság hatalmát, azt, amit Te MÁR elvégeztél bennem, és elvégzel itt, most, a környezetemben is. Kicsiben és nagyban.
Ezt akarom meglátni, megérteni, ebben vagyok részes, és egyre inkább ebben akarok részes lenni. Az örök élet munkálója, az örökkévalóság kincseinek kiterjesztője, képviselője ezen a földön.
Köszönöm, hogy elkezdted bennem, és véghez fogod vinni, teljessé teszed. Ámen.
OLVASMÁNY:
Nézd meg a János evangéliuma 4. részében, az Úr Jézus mennyire mennyei módon hozza be a beszélgetésbe az örök élet üzenetét - "örök életre buzgó víznek kútfeje". S ugyanezt teszi Nikodémussal való beszélgetésében is (János 3.).
Nézd meg a 23. Zsoltárt, ahol ezzel a biztonsággal találkozol - s ez a mi életünk, akik az Úréi vagyunk.
János evangéliuma 4
1. Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,
2. (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,)
3. Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
4. Samárián kell vala pedig általmennie.
5. Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
6. Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
7. Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
8. Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9. Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
10. Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
11. Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
12. Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
13. Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
14. Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.
15. Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!
16. Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!
17. Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
18. Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
19. Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
20. A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
21. Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22. Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23. De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
25. Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26. Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
27. Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
28. Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
29. Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
30. Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
31. Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32. Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
33. Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
34. Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
35. Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
36. És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.
37. Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
38. Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
39. Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.
40. A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
41. És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
42. És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.
43. Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.
44. Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.
45. Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.
46. Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala.
47. Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala.
48. Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
49. Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal.
50. Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.
51. A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él.
52. Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz;
53. Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.
54. Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.
János 3, 1-21
1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
9. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
10. Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
11. Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
12. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
13. És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
14. És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
15. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21. A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
23. Zsoltárt
1. Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
2. Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
3. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
4. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.
5. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
6. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.