GYŐZELEM NAPJA (2) EZ IS (BÖJT/26)
Van győzelem, ami azonnal meglátszik, és van győzelem, ami akkor is győzelem, ha nem látszik meg.
Ez a mai nap arra is figyelmeztet bennünket, hogy akkor is van győzelem, amikor „kívülről” néha teljesen az ellenkezője látszik.
-- Imádkozunk valakiért, és „mégis” meghal.
-- Kérünk egy „nyitott kaput”, és csúnya visszautasításban van részünk.
-- Megtesszük, ami rajtunk áll, és mégis úgy tűnik, „mintha kevés lenne” – pedig imádkoztunk.
-- Mindent „befektetünk”, vetünk, teszünk, tisztaságban őrizzük magunkat – s mások mégis úgy tekintenek (tekinthetnek) ránk, mint „sikertelenekre”. Mintha az „áldás elmaradna”.
1./ Szeretem, ahogy az apostol a „Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét. Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja. Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék. Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban. Vereségben, tömlöczben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, bőjtölésben. Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben, Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel; Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők, és igazak; Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élők; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek; Mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók.” 2Kor 6,1-10 verseiben a szíve legmélyét megnyitja, és ahogy Isten Igéje bemutatja, hogy „dicsőség és gyalázat által” is ajánlhatjuk magunkat, mint Isten munkatársai, Isten szolgái.
-- Ha ezt végigolvasod, látod, hogy olyan élethelyzetek is beszélnek Isten munkájáról, amiken mások esetleg nevetnek, vagy amik miatt gúnyolhatnak, vagy kritizálhatnak bennünket.
-- A kulcskérdés nem az, hogy „mi látszik meg” néha, hanem az, hogy a győzelem ténylegesen már végbement.
2./ Hol ment végbe a győzelem, aminek a napjáról ma megemlékezünk?
-- Fenn, a Golgotán. A kereszten. Ahol az Úr Jézus kimondta: „Elvégeztetett”. És ahol meg is tette az Ő részét: „Atyám, a Te kezedbe teszem le az én lelkemet” – és e szavakkal „kilehelte lelkét” – vagyis: meghalt. Más szóval: „A megöletett Bárány” elhordozta a világ bűneit. Elvitte az útból. A saját halálával. („Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!” János 1, 29.)
-- Pedig gúny tárgya volt. Mezítelen. Néztek rá, bámultak. Bosszantották: „No, ha tényleg Isten Fia vagy, szállj le most a keresztről, és hiszünk benned.” (Nem hittek volna, mert a HIT nem ezen múlik... ezt már megtanultuk...)
-- Minden „csak” hitben ment végbe – legalábbis a „külső szemlélő” számára. Az Isten Fia tényleg odaadta az életét, az egész teremtett világ sóvárogva várta ezt – (és várja most is az Ő megjelenését) – de ott, akkor nem látszott meg az, hogy ez megtörtént. (Néhány dolog látszott: sötétség, földrengés, a templom kárpitjának meghasadása, Pilátus „engedékenysége” – kiadta a holt testet Arimáthiai Józsefnek – de ezeket lehetett mindet „másként értelmezni”.)
-- Valóban a hitednek szólt, hogy a hit támaszkodjon a valóságos győzelemre, a tényekre, amiket Isten Igéje kijelent – és így tudjon járni a „lehetetlenségek között is”, a „vízen”, Péterrel – vagyis az Úr Jézussal, Aki kiránt a vízből is, ha elsüllyednénk. (János 6.)
3./ Mikor látszott meg a győzelem? A harmadik napon...
-- A feltámadás bizonyítéka volt a győzelemnek, ami már a kereszten végbement. Azok számára, akik készek voltak hinni... (de még így is nehéz volt „elhinni azt, amiről a próféták beszéltek” – Tamásnak pl. még arra is szüksége volt, hogy a kezeit „bedugja Jézus sebeibe”... vagyis, hogy a lehetősége meg legyen rá... s akkor, viszont, amikor meglátta a feltámadt Jézust, Aki megszólította őt, s idézte szavait, leborult Előtte, és kimondta: „Én Uram és én Istenem.”)
-- A feltámadás nekünk is bizonyíték, mindenkori örömünk, és innentől tudjuk, hogy a „halált feltámadás követi”, és ha „minden olyan rossznak is tűnik”, de jó lesz belőle, és „este bánat száll be hozzánk, de reggelre öröm”.
4./ A kereszten megtörtént a legyőzés, a megsemmisítés, a lefegyverzés.
-- „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” (1János 3, 8.)
Megtette. A kereszt erről szólt.
-- „Mivel tehát a gyermekek (te és én) testből és vérből valók (biológiailag születtünk), Ő – Jézus – is hasonlatosképpen részese lett azoknak (az Ige TESTTÉ lett, és itt lakott köztünk), hogy a HALÁL ÁLTAL megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt (ez volt a kereszthalál, ez történt meg ott), és MEGSZABADÍTSA azokat, akik a haláltól való való félelem miatt teljes életükben rabok (rabszolgák) voltak.” (Zsidó 2, 14-15.)
-- Vagyis miértünk lett testté, és fenn a kereszten, ahol – mivel volt teste, meg lehetett ölni (és kész volt letenni is az életét értünk) – meghalt, elvégezhette a kiszabadítást, ami megtörtént.
-- Ha valaki ezen a földön meghal – nem az ördög diadala (akárhogy is akarja ezt bevésni a fejedbe) – ha ez az ember korábban segítségül hívta az Úr Jézus nevét, akkor még itt is az Úr Jézus győzelme ment végbe. a menny gazdagodott, még akkor is, ha nekünk veszteség...
-- Ezért kulcskérdés, hogy mindenki megismerje a Megváltót, még itt, a földön, és HIT által segítségül hívja Őt, és befogadja, és újjászülessen, mert akkor ez a győzelem az övé is lesz, és akármi lenne is, a fizikai világban, nem lehet elvenni tőle a Bárány Jézus Krisztus örökségét!
5./ Egy nap, amikor Ő visszajön, meg fog látszani ez a győzelem.
-- A Jelenések könyve ezért lett megírva, hogy lássuk, már előre, hogy Ő a Győztes, és addig is, bármin megyünk át, tudjuk, hogy ezen az ördög nem tud változtatni. A döntések a mennyben születnek, még, ha ezen a földön az ellenség pusztít is, aki „nagy haraggal teljes, mint aki tudja, hogy kevés ideje van” (Jelenések 12, 12.).
-- Az, amin itt átmegyünk, nem változtat a tényen, hogy „Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást.” (Jelenések 5, 12.)
-- Akkor is, ha néha most „nem látszik”, hogy Ő van hatalomban, akkor is ez az igaz.
-- A hit pontosan ezért hatalmas dolog, mert ezt a tényt lerögzíti, és alapul tekinti. Amikor „kirántják alóla a szőnyeget”, akkor is tud járni, az Isten Ígéretein, az Igéken, amiket Isten megmutat neki.
-- Amikor övön aluli ütések érik, amikor kibeszélik, kigúnyolják, amikor lehetetlen élethelyzetekkel néz szembe, amikor úgy tűnik, „összeomlik minden” körülötte, az életében, vagy másokéban, akikért imádkozott, az „eredménytelenségek” napjain, a „bajban”, a hit ráépít az Ígéretekre, amik az ő örökségei, és amik már „megnyíltak előtte”, az ő számára valók, neki készítette el őket Isten, és jár a vízen, Jézussal...
-- „Mert az Istennek valamennyi (összes) ígérete Őbenne lett IGENNÉ és Őbenne lett ÁMENNÉ az Isten dicsőségére, miáltalunk.” (2Korinthus 1, 20.)
Más szóval: azért vagy itt ezen a földön, hogy az Isten Ígéretei, amik, mint örökség megnyíltak előtted a Golgotán, a kereszthalál alkalmával, amikor az Úr Jézus kimondta: „Elvégeztetett”, ezek beteljenek a te életedben is, és általad mindenki meglássa, hogy Ő az Úr, akármi van is, minden helyzetben, minden körülmények között. Mert az ellenség „le van fegyverezve” – még, ha pillanatnyilag másnak tűnnének is a dolgok... („Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.” Kolossé 2, 15.)
--ezért élsz ezen a földön. Pontosan te általad, és én általam, miáltalunk látszik meg, hogy az Úr Jézus a Győztes, bármilyennek néznek ki a helyzetek... pillanatnyilag.
HÁLAADÁS:
Uram, drága, Győztes Úr Jézus, Isten kedves Báránya, Aki elhordoztad a világ bűneit, elvitted az útból, és kinyitottad előttünk a menny közelségét, az utat a Szentek Szentjébe!
Köszönöm, Uram, köszönöm a felmérhetetlenül hatalmas dolgot, amit tettél, a Golgotát, a Te kereszthalálodat, ahol kimondtad: Elvégeztetett.
Köszönöm, hogy egyszer s mindenkorra leszámoltál a bűnnel, rámutattál, elítélted, saját testedben, halára ítélted, és el is szenvedted a büntetést miatta. És ez érvényes, mindenkor, és hatályossá is tetted az én életemben. És ez akkor is így van, ha az ördög néha nagyon szemtelenül tud támadni. Te vagy a Győztes. Köszönöm Neked, Úr Jézus Krisztus.
KÉRÉS ÉS VÁGY:
Uram, Jézus Krisztus, a vágyam az, hogy ez a Te győzelmed meglátsszon mindenhol, ahol járok, mindenkinél, akiért imádkozom, minden élethelyzetben, ahol ez szükséges, mindenben, mindenben, amiért a Te szentjeid imádkoznak.
Vágyunk rá, Urunk, hogy szégyenüljön meg az ellenség, lepleződjön le a munkája, legyen nyilvánvalóvá a Te ítéleted felette, már most, ebben az időszakban, amikor még nagy haraggal jár, mint aki tudja, hogy kevés ideje van.
LERÖGZÍTÉS:
Te meghallgatod a mi imádságainkat, kicsiben és nagyban, itt, a mi közvetlen élethelyzetünkben, és szélesebb mértékben, nagyobb, tágasabb környezetünkben – LEGYEN MEG a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt, a földön is.
Felette annak, mint amit mi el tudunk képzelni a bennünk munkálkodó erő szerint... minden elgondolásunk felett, LEGYEN MEG, teljességgel, és az ellenség gonosz terve semmisüljön meg – a háború területén is, az evangélium minden akadályozása területén is... minden területen, amit a szívünkre teszel, Urunk.
Tudjuk, hogy NEM VÉLETLEN, hogy a szívünkre teszed az embereket, a helyzeteket, mert Te AKAROD, hogy NE az legyen meg, amit az ördög akar, hanem a Te néped imádságai, harci böjtje és munkája révén AZ legyen meg, amiért Te az életedet adtad... a tiszta, a jó, a kedves, a gyógyító, a felszabadító, a helyreállító, a kibontakoztató, a JÓ JÖVŐT készítő, a megmentő... ami Hozzád tartozik, Urunk. Ez legyen meg. Ámen.
OLVASMÁNY:
Ideillik a 2Korinthus 6, 1-10. És ha akarod, az egész 2Korinthus 4 is. S ha még akarod, a Zsoltár 116 is. És az egész 91. Zsoltár is, amit újra és újra kimondhatsz, és lerögzíthetsz. De a János 6-ból, ahol Péter is jár a vízen, és amit az Úr Jézus mond neki, és tesz érte... ez az érvényes ma is... HIT által jársz, és győzöl a lehetetlenek felett is. Ámen.
Még egy: a fenti imádságba kapcsold be azokat, akikért te személyesen imádkozol...
2Korinthus 6, 1-10
Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét. Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja. Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék. Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban. Vereségben, tömlöczben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, bőjtölésben. Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben, Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel; Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők, és igazak; Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élők; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek; Mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók.
2Korinthus 4
1. Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;
2. Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.
3. Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek:
4. A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe.
5. Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.
6. Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.
7. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.
8. Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;
9. Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk;
10. Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.
11. Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.
12. Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.
13. Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk;
14. Tudván, hogy a ki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek együtt előállít.
15. Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére.
16. Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.
17. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk;
18. Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
91. Zsoltár
1. Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
2. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
3. Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.
4. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.
5. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;
6. A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.
7. Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.
8. Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
9. Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
10. Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
11. Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.
12. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
13. Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
14. Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!
15. Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.
16. Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.
János 6
1. Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.
2. És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken.
3. Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.
4. Közel vala pedig húsvét, a zsidók ünnepe.
5. Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?
6. Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni.
7. Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.
8. Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:
9. Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?
10. Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.
11. Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala.
12. A mint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen.
13. Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evők után.
14. Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendő vala a világra.
15. Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.
16. Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez,
17. És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.
18. És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.
19. Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.
20. Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!
21. Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.
22. Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el,
23. De jöttek más hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:
24. Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust.
25. És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?
26. Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.
27. Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.
28. Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
29. Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött.
30. Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?
31. A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.
32. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
33. Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
34. Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
35. Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
36. De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.
37. Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem.
38. Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.
39. Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.
40. Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon.
41. Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá.
42. És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?
43. Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!
44. Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
45. Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.
46. Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az látta az Atyát.
47. Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.
48. Én vagyok az életnek kenyere.
49. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
50. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.
51. Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.
52. Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?
53. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
54. A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
55. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
56. A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
57. A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
58. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.
59. Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban.
60. Sokan azért, a kik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?
61. Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat?
62. Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?!
63. A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
64. De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.
65. És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
66. Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.
67. Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?
68. Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.
69. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
70. Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög.
71. Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.