ÁLDÁS NAPJA (BÖJT/22)
Olyan hálás vagyok, hogy nekem ÁLDÓ Istenem van. Minden áldás forrása. Tőle származik az élet. Ő indította útjára az életet. Ő hoz helyre dolgokat és Ő a kibontakoztatás Istene is.
Uram, köszönöm, hogy nekem mindenem Tőled van. Te vagy az én Uram, Te vagy az én Királyom. Minden forrásaim Tebenned vannak. S mindazzal, amire szükségem van, amiben bajban vagyok, Hozzád jövök, és Rád nézek. Mert Te vagy az én Forrásom. Te, az Áldás Istene. Ámen.
„Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, Aki megáldott minket minden lelki (szellemi) áldással a mennyekben a Krisztusban. Aszerint, amint Magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt (előre gondolkodott és előre gondoskodott rólunk), HOGY legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által (ez a szeretet gyakorlati, megmentő szeretet volt, az életébe került). Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad (jót gondolt, jót tervezett, jót döntött felőlünk) Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint. Kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben. Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint.” (Efézus 1, 3-7.)
1./ Ilyen az áldás: előre gondolkodik, jövőt lát és jövőt teremt, jót tervez, jót szól és jót tesz. Nem “önmaga” van a tervei középpontjában, hanem látja, mire van szüksége másoknak!
-- Egy önző világban az áldó gondolkodásmód kivételt jelent.
-- Gondolsz rá, hogy mint szülőket, édesanyákat, édesapákat az Úr Jézus pontosan ilyen szerepkörbe helyezett el?
-- Mint az Ő népét, az Ő megváltottjait is ilyen gondolkodással áldotta meg és áldja meg, hogy áldására legyenek környezetüknek.
2./ “végezetre mindnyájan (ezek a megváltottak, az ő népe) legyetek egyértelműek (összhangot keresők), rokonérzelműek (együttérzők, beleérzők, megértők), atyafiszeretők (szeretetteljesek), irgalmasak, kegyesek (jóindulatúak, barátiak, szívesek). nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért. sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek. mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot. forduljon el a gonosztól, és cselekedjen jót. keresse a békességet, és kövesse azt.” (1Péter 3, 8-11.)
-- Ilyen az áldás népe. Az Újszövetség népe. Ilyenek a tanítványok, a megváltottak, akik “jó cselekedetekre igyekezők” (Titus 2, 14.)
-- Keresik a békességet és követik azt. Elfordulnak a gonosztól és tudatosan a jót cselekszik, amivel mások életében is a jót munkálják, a jót akarják, a jót készítik elő. jóra törekvők.
-- Ők áldást örököltek, és áldást örökölnek. Erről szól az életük – egy Áldó Isten váltotta meg őket, méghozzá arra, hogy az Ő áldását továbbadják, képviseljék, beteljesítsék itt a földön, saját életükkel – mások javára.
-- És ezért jót szólnak (mert ezt jelenti az Újszövetség eredeti nyelvén az “áldás” szó – eulogeó – “jót szólni”) – azt, ami épít, ami javára van a másiknak, ami méltó az ő Megváltó Istenükhöz… ami jót munkál, jót hoz elő, amiből jó lesz.
3./ Az imádságban is kimondjuk az áldást. Tudva, hogy mi erre hívattunk el. Áldásra – mint áldottak – és hogy áldást munkáljunk, mint a mi áldó Istenünk megváltott munkatársai. Népe, akik “jó cselekedetekre törekszenek”.
-- “Kivitte pedig őket (a feltámadt Úr Jézus, a tanítványokat) Bethániáig. És felemelvén az Ő kezeit, megáldotta őket. 51 És történt, hogy amíg áldotta őket, tőlük elszakadva, felvitetett a mennybe.” (Lukács 24, 50-51.)
-- “De nektek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek. Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak.” (Lukács 6, 27-28.)
-- Áldást mondunk azokra, akiket szeretünk. Áldást mondunk azokra, akikért felelősséget hordozunk. Áldást mondunk, akiknek jövője fontos a számunkra. Áldást mondunk környezetünkre… az ott levő emberekre, az ott működő szervezetekre, intézményekre, az ott döntést hozókra, az ottani felelősséget hordozókra. Áldást mondunk még azokra is, akik “háborgatnak”… nem abban erősítjük meg őket, hogy ezt tegyék továbbra is… nem. Azt tesszük, amit az Úr Jézus tett: kérjük, bocsássa meg Isten a bűneiket, és a jó jövőjükért szólunk, és mondjuk ki a jót.
-- Ha ellenségről van szó, arról, aki kárt okoz, rosszat munkál, aki akadályozza Isten munkáját, a Szentlélek vezetésével imádkozunk – áldást a személyes életére, jövőjére mondunk, mert tudjuk, hogy “nem test és vér ellen van nekünk tusakodásunk”, (Efézus 6, 10-12.), hanem a háttérben levő gonosz erők ellen… ezeket viszont megkötjük, és itt a “vassal” jövünk ezek ellen (ahogy tegnap volt szó róla)… a gonoszság erői ellen. Elkülönítjük az embert és az őt felhasználó gonosz erőt. Az ember megmentésére vagyunk – a gonoszság erőinek pedig legyőzésére (“A békességnek Istene pedig megrontja a sátánt a ti lábaitok alatt, hamar.”)
A KÜLDETÉS IMÁDSÁGA:
Urunk, Megváltó és Áldó Istenünk, Úr Jézus Krisztus!
Köszönjük Neked amit elvégeztél értünk a golgotai kereszten.
Köszönjük a véredet, amivel megváltottál bennünket minden gonoszságtól. Amivel JÓ JÖVŐT készítettél el nekünk, hogy áldottak legyünk és áldásra törekedjünk.
Köszönjük, hogy MEGHÍVTÁL, hogy országod tagjaiként betöltsük a küldetést, ami JÓT MUNKÁL, amivel ellensúlyozod a gonoszság erőit és munkáit.
Köszönjük, hogy mindannak ellenére, ami körülvesz bennünket, mi áldást mondunk, mások áldására vagyunk, hogy a Te áldásod, a mennyből, elvégezze a munkát, amit CSAK TE tudsz elvégezni. A gonoszság erőivel szemben, MÉGIS, csak-azért-is, JÓT előhozni.
A BIZALOM ÉS KÉRÉS:
Köszönjük, hogy Te MEG tudod tenni. És a gonosz helyzetekből MÉGIS JÓT hozol elő.
Nálad ott az áldás, ott az élet, a kibontakoztatás, az új kezdés és a helyreállítás. Mi erre vagyunk elhívva, saját életünkben is, és másokért, az ő életükért is.
Vezess, Urunk, imádságainkban is, tegyél bölccsé, és mutasd, mit mondjunk, hogyan legyünk, hogy a JÓT munkáljuk és hozzuk elő, Veled, a Te Szent Szellemed által. Ámen.
Köszönöm, Uram, hogy Te megadod, hogy a JÓT minden helyzetben felismerjem, amit Te munkálsz, amit Te készítettél elő, és imádságban és cselekedetben, kibontakoztassam. A Te erőddel és bölcsességeddel. Ámen.
OLVASMÁNY:
Nézd meg a 4Mózes 6, 22-27 verseiben az “Ároni áldást”. Mi a cél? Hogyan fogalmaz az Úr? Hol van benne a “LEGYEN!”?
Zsoltárok 144 – hol találsz benne áldó sorokat – kikre tudod ezt most kimondani? Próbáld meg ezt megtenni a Zsoltárok 91 alapján – formáld áldássá azokra nézve, akikért felelősséget hordasz, akiket szeretsz.
4Mózes 6, 22-27
22. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
23. Szólj Áronnak és az ő fiainak, mondván: Így áldjátok meg Izráel fiait, mondván nékik:
24. Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet.
25. Világosítsa meg az Úr az ő orczáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad.
26. Fordítsa az Úr az ő orczáját te reád, és adjon békességet néked.
27. Így tegyék az én nevemet Izráel fiaira, hogy én megáldjam őket.
Zsoltárok 144
1. Dávidé.
Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.
2. Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet.
3. Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
4. Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
5. Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6. Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
7. Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;
8. A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
9. Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
10. Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.
11. Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
12. Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
13. Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.
14. Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
15. Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.
Zsoltárok 91
1. Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
2. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
3. Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.
4. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.
5. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;
6. A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.
7. Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.
8. Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
9. Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
10. Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
11. Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.
12. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
13. Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
14. Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!
15. Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.
16. Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.