AZ EGYMÁSÉRT VALÓ FELELŐSSÉG NAPJA (BÖJT/32)
Ha szeretsz, és ha valamit meglátsz az életemben, felelőssé tesz téged azért, hogy imádkozz értem – mondta régen egy tapasztalt testvérem.
1./ “Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.” (1Péter 4, 8.)
-- Kikerülhetetlen: a szeretetre mindig szükség van, ha kapcsolatban vagyunk egymással.
-- Szükséges: légy kész arra, hogy szeress. (A szeretet, ha újjászülettél, JÖN, a tiéd, mert az új élet, benned, ott van, és szeret… akar szeretni. Csak légy kész rá, újból és újból. Jönni fog. Róma 5, 5.)
“Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre (testvérszeretetre) tisztítván meg a (Szent)Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón (ektenós – elszántan, odaadóan, kitartóan, állhatatosan) szeressétek. Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek Igéje által, amely él és megmarad örökké.” (1Péter 1, 22-23.)
-- Az életünk, miután az Úr Jézust befogadtuk, már más élet – az örökkévalósághoz tartozik. Az Ige dolgozik bennünk, s a Szentlélek.
-- A Szentlélek segít, hogy megtisztítsuk a saját lelkünket, személyiségünket a tiszta szívből való szeretetre. Az “igazság” is ezen dolgozik, Isten igéje. Mennyei munka-folyamat.
2./ Az a szeretet, amire a Szentlélek (Szent Szellem) által és Isten Igéje által “megtisztítjuk a saját lelkünket” egy “hordozó” szeretet. Elhordozó. “Elszenvedni kész” szeretet. (Efézus 4, 1-3.)
-- Nem szólja meg a másikat. (Jakab 4, 11. – “katalaleó” – a másik ellen beszél.)
-- Nem “sóhajtozik” a másik ellen (Jakab 5, 9. – “sztenadzó” – nyög a másik ellen.)
--Nem “hagyja ott” a másikat (Zsidó 10, 25. – “egkataleipó” – magárahagy, cserbenhagy, magárahagy… mint “némelyeknek szokásuk” – ahogy az Ige mondja.)
--Persze sokkal könnyebb “meglátni” a hibákat, a rosszat a másik életében, és “ott hagyni ő(ke)t”, mint kitartani a másik mellett, hordozva – szeretettel – és addig hűségesnek lenni, ameddig az Úr “elvégzi” a formálás nehéz folyamatát…
-- Persze, értem én, hogy korunk pontosan erről szól: “kedvezz magadnak”, és “ne törődj másokkal”, mert az “nehéz”, és te azért vagy, hogy “másoknak jó legyen”, hanem azért, hogy “magadnak szerezz boldogságot”.
-- Persze, értem, és azt is látom, hogy ez ellentétes azzal, amit az Úr Jézus tanított a János 13-ban a tanítványoknak, a megbocsátásról, az újrakezdésről, az ottani lábmosással.
3./ Az Ige útmutatása az egymásért való felelősséghordás.
-- Ha szeretsz, imádkozol értem. Nem biztos, hogy mindenben pont olyan leszek, mint amit szeretnél (igyekszem, hidd el), de bízom benned, hogy nem hagysz el, hanem imádkozol értem, és az Úr Jézus a te imádságaidért “neked fog adni” – formál engem, átformál, és kihozza belőlem a jót, amit Ő kezdett el, s amit Ő akar bennem.
-- Ez más, mint ahogy ma a világunk gondolkodik.
-- De ez méltó a mennyhez, hiszen a mi Istenünk nem hagy el bennünket, hanem hordoz, (elhordoz), sok-sok éven keresztül, és nem legyint ránk, hanem “dolgozik rajtunk”.
-- “És ügyeljünk egymásra (katanoeó – észrevesz, meglát, szemlél, belát, szem előtt tart, odafigyel valamire), a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, El nem hagyván (egkataleipó – cserbenhagy, elhagy, magára hagy, otthagy) a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást (parakaleó – biztat, buzdít, bátorít a jóra, kér, kérlel, könyörög, felhív, felszólít, int, (meg)vigasztal, odahív, magához hív) annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.” (Zsidó 10, 24-25.)
-- “Ama napon”, ami közeledik, amikor megállunk majd az Úr Jézus előtt, a mi Megváltónk előtt, számot fogunk adni nem csak a saját életünkért, hanem annak kihatásáért másokra is? Egymásról is szó lesz majd? Neki fontosak, akik mellettünk vannak a Krisztus Testében? Ő nem csak “pillanatokat” lát az életünkből, hanem folyamatban látja azt? Kihatásában? Igen… ahogy én megértettem az Igéből, igen.
4./ “Kicsiben és nagyban…” – a Krisztus Teste, az Eklézsia, az Ő Egyháza, személyekből áll, megváltott emberekből, akiket Ő tanít “együtt élni”, egymással “kijönni”, egymást szeretetben “elhordozni”, egymással “közösségben lenni”. (1János 1, 7.)
-- Ha szeretsz, hordozol is egyúttal. (Persze, hogy nem élek vissza a szereteteddel, hanem igyekszem arra, hogy “viszonylag könnyű” legyen “elhordozni” engem… de köszönöm, hogy szeretsz, mert szükségem van rá, mert nem formálódtam még tökéletessé, és biztos, hogy lehet olyan, amiben “elhordozandó” vagyok még… köszönöm, hogy szeretsz, és így biztonságban lehetek a Krisztus Testében, a helyi gyülekezetben.)
-- A “nagy egész” is erről szól. Ha ez a szív, ez a lelkület jár át téged, az Úr megtartó, felépítő munkájában fog használni téged. S ez cél az Isten országában ?
HÁLAADÁS:
Köszönöm, hogy vannak testvéreim. Köszönöm, hogy nem egymagam vagyok. Köszönöm, hogy hordozhatok, szerethetek, hűséges lehetek. Köszönöm, hogy beleillesztettél ebbe a helyzetbe, és így formálod az én életemet is. Ámen.
KÉRÉS:
Uram, láttasd meg, kérlek, velem, mindenkor a Te indítékodat. Ahgyan Te hordozol, ahogy Te szeretsz, ahogy Te nem mondasz le rólam, rólunk, senkiről sem.
Kérlek, írd be a szívembe a Tiédet. Azt, ahogy az életedet adtad értünk. Ahogy “előre szerettél”, amikor “mi még bűnösök voltunk”… s ahogy folyamatosan szeretsz, újra és újra adsz új lehetőséget… ahogy a felelősséget hordod értem, és mindannyiunkért. Írd be, újra és újra a szívembe, és ne hagyj, kérlek, közömbössé válni, sóhajtozóvá lenni… a Tiédet akarom, Uram. Ámen.
ODASZÁNÁS:
Itt vagyok, Uram, hogy cselekedjem a Te akaratodat. Mutasd meg, Uram, helyzetről-helyzetre, napról-napra, végezd el bennem, és mutasd meg, mit tehetek, hogy megcselekedjem azt. A Te akaratod, Uram, mint a mennyben, pontosan úgy, itt a földön is, Uram, legyen meg. Az én életemben is. Ma is. Ámen.
OLVASMÁNY:
Javaslom a János evangéliuma 13. részt. És hozzá az itt idézett fejezeteket: Zsidó 10 második fele, Jakab 4 és 5. rész, s ha bárhol olvasod János 1. levelét, ebbe fogsz beleütközni. Az egymásért való készséges szeretetbe és felelősséghordozásba.
Persze, a gyakorlatban sokszor ütközünk nagy kérdésekbe is, mi van, ha nem te, hanem “a másik lép ki” a gyülekezeti közösségből, elhagyva azt… meddig tart a felelősségünk “határa”, meddig tartozunk ezzel a másikat szem előtt tartó, “hordozó” felelősséggel őérte, amiben ott a biztatás, intés, bátorítás, megnyerés a jóra… vagy meddig tesszük ezt ténylegesen… hiszen, ha végképp nem akarja, (s világunk megengedi, hiszen le lehet tiltani egymást, ki lehet lépni egymás közegéből), akkor? Röviden összefoglalva: az IMÁDSÁG lehetősége mindvégig megmarad…
János evangéliuma 13.
1. A husvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.
2. És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt,
3. Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy,
4. Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát.
5. Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve.
6. Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?
7. Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.
8. Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.
9. Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!
10. Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
11. Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!
12. Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?
13. Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok.
14. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.
15. Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.
16. Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.
17. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.
18. Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.
19. Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok.
20. Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.
21. Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem.
22. A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól.
23. Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus.
24. Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kiről szól?
25. Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?
26. Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.
27.
És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed.
28. Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki.
29. Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.
30. Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.
31. Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték ő benne.
32. Ha megdicsőítteték ő benne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és ezennel megdicsőíti őt.
33. Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.
34. Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
35. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.
36. Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.
37. Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!
38. Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.
Zsidó 10, 20-39
20. Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,
21. És lévén nagy papunk az Isten háza felett:
22. Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől,
23. És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett,
24. És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,
25. El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.
26. Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
27. Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.
28. A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
29. Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?
30. Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
31. Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.
32. Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,
33. Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, a kik így jártak.
34. Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.
35. Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.
36. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.
37. Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik.
38. Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.
39. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.
Jakab 4
1. Honnét vannak háborúk és harczok közöttetek? Nem onnan-é a ti gerjedelmeitekből, a melyek a ti tagjaitokban vitézkednek?
2. Kívántok valamit, és nincs néktek: gyilkoltok és irígykedtek, és nem nyerhetitek meg; harczoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek.
3. Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt.
4. Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? A ki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.
5. Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás hiába mondja: Irígységre kívánkozik a lélek, a mely bennünk lakozik?
6. De majd nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád.
7. Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.
8. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.
9. Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra.
10. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.
11. Ne szóljátok meg egymást atyámfiai. A ki megszólja atyjafiát, és a ki kárhoztatja atyjafiát, az a törvény ellen szól, és a törvényt kárhoztatja. Ha pedig a törvényt kárhoztatod, nem megtartója, hanem bírája vagy a törvénynek.
12. Egy a törvényhozó, a ki hatalmas megtartani és elveszíteni: kicsoda vagy te, hogy kárhoztatod a másikat?
13. Nosza immár ti, a kik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk ama városba, és ott töltünk egy esztendőt, és kalmárkodunk, és nyerünk;
14. A kik nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik.
15. Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni.
16. Ti ellenben elbizakodottságtokban dicsekedtek: Minden ilyen dicsekedés gonosz.
17. A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak.
Jakab 5.
1. Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, a melyek elkövetkeznek reátok.
2. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg;
3. Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban!
4. Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, a mit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez.
5. Dőzsöltetek e földön és dobzódtatok; szívetek legeltettétek mint áldozás napján.
6. Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent néktek.
7. Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap.
8. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van.
9. Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll.
10. Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben a prófétákat, a kik az Úr nevében szólottak.
11. Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.
12. Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek.
13. Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dícséretet énekeljen.
14. Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében.
15. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki.
16. Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.
17. Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és imádsággal kéré, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig:
18. És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megtermé az ő gyümölcsét.
19. Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki,
20. Tudja meg, hogy a ki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez.
János 1
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
15. János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: A ki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál.
16. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.
17. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.
18. Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.
19. És ez a János bizonyságtétele, a mikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te?
20. És megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus.
21. És kérdezék őt: Kicsoda tehát? Illés vagy-é te? És monda: Nem vagyok. A próféta vagy-é te? És ő felele: Nem.
22. Mondának azért néki: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, a kik minket elküldöttek: Mit mondasz magad felől?
23. Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, a mint megmondotta Ésaiás próféta.
24. És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak:
25. És megkérdék őt és mondának néki: Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?
26. Felele nékik János, mondván: Én vízzel keresztelek; de köztetek van, a kit ti nem ismertek.
27. Ő az, a ki utánam jő, a ki előttem lett, a kinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíjját megoldjam.
28. Ezek Béthabarában lettek, a Jordánon túl, a hol János keresztel vala.
29. Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!
30. Ez az, a kiről én ezt mondám: Én utánam jő egy férfiú, a ki előttem lett, mert előbb volt nálamnál.
31. És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izráelnek, azért jöttem én, a ki vízzel keresztelek.
32. És bizonyságot tőn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék ő rajta.
33. És én nem ismertem őt; de a ki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: A kire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, a ki keresztel Szent Lélekkel.
34. És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia.
35. Másnap ismét ott állt vala János és kettő az ő tanítványai közül;
36. És ránézvén Jézusra, a mint ott jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!
37. És hallá őt a két tanítvány, a mint szól vala, és követék Jézust.
38. Jézus pedig hátrafordulván és látván, hogy követik azok, monda nékik:
39. Mit kerestek? Azok pedig mondának néki: Rabbi, (a mi megmagyarázva azt teszi: Mester) hol lakol?
40. Monda nékik: Jőjjetek és lássátok meg. Elmenének és megláták, hol lakik; és nála maradának azon a napon: vala pedig körülbelül tíz óra.
41. A kettő közül, a kik Jánostól ezt hallották és őt követték vala, András volt az egyik, a Simon Péter testvére.
42. Találkozék ez először a maga testvérével, Simonnal, és monda néki: Megtaláltuk a Messiást (a mi megmagyarázva azt teszi: Krisztus);
43. És vezeté őt Jézushoz. Jézus pedig reá tekintvén, monda: Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hivatni (a mi megmagyarázva: Kőszikla).
44. A következő napon Galileába akart menni Jézus; és találkozék Fileppel, és monda néki: Kövess engem!
45. Filep pedig Bethsaidából, az András és Péter városából való volt.
46. Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: A ki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát.
47. És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-é valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg!
48. Látá Jézus Nátánaelt ő hozzá menni, és monda ő felőle: Ímé egy igazán Izráelita, a kiben hamisság nincsen.
49. Monda néki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielőtt hítt téged Filep, láttalak téged, a mint a fügefa alatt voltál.
50. Felele Nátánael és monda néki: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!
51. Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám néked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.
52. És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyilt eget, és az Isten angyalait, a mint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.