BÉKESSÉG KÖVETEI NAPJA (Böjt/24)
Mennyire csodálatos, ha a mennyből nézel le az életedre... mást látsz, más meghatározást, más funkciót, más tervet és más jövőt.
-- Mi, itt, a földön, hajlamosak vagyunk elsüllyedni a napi harcokban, áremelkedésben, meg nem értettségben, magányérzésben és félelemben.
-- De a menny bennünket fiaknak lát, örökösöknek, Isten családja benső tagjainak, a jövő munkatársainak, magvetőknek, akik az igazság magvait vetjük és nem hagyjuk hogy az emberek becsapatva és magukat is becsapva menjenek tovább a szakadék felé. (Példabeszédek 24, 11 – „Szabadítsd meg azokat, akik a halálra vitetnek, és akik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!”)
1./ Ennek a világnak szüksége van a békesség követeire. A mi Istenünk a Békesség Istene, Aki mindent megtett és meg is tesz a békességért. Ő megbékéltető Isten.
-- “ Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az – a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden. (Rólad szól, ha befogadtad az Úr Jézust.) Mindez pedig Istentől van, (Ő találta ki, Ő végezte el, ami a háttérben van, Ő tette meg) Aki minket Magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által (mert FONTOS volt Neki, és AKARTA a megbékélést), és Aki nekünk adta a békéltetés szolgálatát. (Ez az Újszövetség szolgálata, a megbékéltetés Istennel és egymással is.) Minthogy az Isten volt az, Aki Krisztusban megbékéltette Magával a világot, (Ő volt a Cselekvő, a Kezdeményező, Aki elvégezte fenn a kereszten, a nagy kicserélés helyén, a megváltás útján a megbékéltetés munkáját) nem tulajdonítván nekik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek Igéjét. (Minket bevont a békéltetésbe.) Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, Aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, (Jézus Krisztust, a golgotai kereszten) hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne.” (2Korinthus 5, 17-21.)
-- Amit Ő elvégzett a kereszten, átformáló jelentőségű. A Nagy Kicserélés végbement. Ő bűnné lett értünk – mi Isten igazsága lehetünk Őbenne. Az emberek szívébe költözhet be az igazság, ami szabadokká teszi őket. Istentől jön az egész, és valódi újjászületés lesz belőle.
-- Ő tudatosan megbékéltető volt, és ma is megbékéltető Isten – bennünket pedig tudatosan bevont, bekapcsolt a békéltetés szolgálatába.
2./ Békéltetés – Igével. Békéltetés – önmagad megalázásával és a tudatos szelídséggel és hosszútűréssel. Békéltetés – megkeresed a békesség útjait. Békéltetés – imádság útján, ahol nem tudsz emberi kapcsolatok útján segíteni, imádkozol, és a jövőt így kéred ki, formálod és rögzíted le. Mindenütt és mindenkor a békesség követe vagy – Isten országának kiküldött nagykövete.
-- Tudod, hogy ennek a harcosa vagy. (Vigyázol közben, hogy ne “ragadj fülön kóbor ebet” – ne avatkozz bele más dolgába, ahová nem hívott az Úr… „Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.” Példabeszédek 26, 17. „Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő, vagy mint más dolgába avatkozó:” 1Péter 4, 15. – Ez nem az a békéltetés, amiről az Ige beszél.)
-- Imádkozol, hogy mégis, az Úr terve érvényesüljön egy-egy emberi életben, emberi kapcsolatokban, fiatalokéban, idősekében. Intézményekben is. Környezetedben. Tágabb környezetedben is. Az imádság harcosa vagy, keresed az Urat a megbékéltetés munkájáért… bölcsességért, ha neked kell szólnod, mennyei munkáért, ha csak Ő tud beavatkozni.
-- Isten Igéje csodákat tesz. Bemegy, ott marad, belül elvégzi a munkát. A “békéltetésnek Igéje” nem tér vissza üresen, hanem jó szerencsés lesz ott – sikeres – ahová az Úr kiküldi (általad). „Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.” Ézsaiás 55,10-11.
-- Ahol csak teheted, ahol az Úr kaput nyit előtted, teszed, viszed, megosztod, képviseled az Igét. Mert az igazság gyümölcse lesz a békesség. („És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.” Ézsaiás 32, 17.)
3./ Tudod, hogy a béke a menny terve.
-- A háború, amit az ördög támaszt (emberi érdekeket bekapcsova, embereket manipulálva, gyűlöletre tanítva) ellene van Isten tervének. nem a háború a megoldás. Isten, saját Magát áldozta fel a kereszten a békességért.
-- Imádkozol, harci imádsággal is, a békesség melletti imádsággal, a Szentlélek vezetése alapján.
-- Kéred imádságban és mondod… kimondod, lerögzíted a békesség útját. Ha valaki (félelemből, vagy hatások alatt) arról beszél, hogy háború lesz, lerögzíted: nem lesz – mert imádkoztam. Ha kinevet, kinevet, de te ellene mondasz a rossz tervnek, rossz szándéknak (nem emberre gondolok, hanem az ellenségre, aki megpróbálja elültetni a háború magvait).
-- Megkeresed az imatársakat, közösségben is imádkoztok, az imádság minden fajtájával: kérés, könyörgés, esedezés, közbenjárás, szellemi harc – megkötés, feloldás, lerögzítés, prófétai szóval – és hálaadás, dicsőítés, áldás… Isten akarata alapján, mert felismerted, hogy az Ő terve a megbékélés. („Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével; Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért,” Efézus 6, 10-18.)
HÁLAADÁS ÉS LERÖGZÍTÉS:
Uram, itt vagyok, szívemből átadtam Neked az életemet. Arra vagyok, hogy a Te tervedet véghez vigyem, kibontakoztassam, ezen a földön.
Köszönöm, hogy megváltottál, és kicserélted a bűneimet a Te igazságodra. Köszönöm, hogy ez végbement a golgotai kereszten, és én ezt megragadtam, elfogadtam, igénybe vettem, és élek a Te igazságod szerint.
Köszönöm, hogy amikor elrontom, jöhetek Hozzád, és Te megadod az új kezdést, a megbékéltetést, mert Te akarod, hogy békességedben éljek és a Te megbékéltetésed követe legyek ezen a földön.
ODASZÁNÁS ÉS KÉRÉS:
Itt vagyok, Uram, hogy betöltsem tervedet. Köszönöm, hogy VAN terved az életemre nézve, a mai napomra is, VAN, amit én végezhetek el, amit nekem kell elvégeznem, hogy JOBB legyen itt a földön, és NE a gonosz terve valósuljon meg.
Az a kérésem, hogy mutasd meg nekem a lépéseket, amit tehetek: nyisd ki a kapukat az Ige előtt, a szíveket is, a füleket is, és add a szót, szájam megnyitásakor. A félelem ellenében is, a bizonytalankodás felett is, az aggódást legyőzve, SZÓLNI akarok, adni a Te mennyei megmentő szavadat – s kérem hozzá a bölcsességet és az erőt.
Békédnek eszköze – Te tettél azzá, és kérem, ma is, a mennyei útmutatást, lépéseket és a bölcsességet és az erőt. Ámen.
BIZALOM:
Köszönöm, hogy Te velem vagy ebben, tanítasz, vezetsz, megmutatod mi a helyes, mi a bölcs, hogy ne elrontsam a dolgokat, hanem hogy jobb legyen minden a szavaim által s életem által. TE vagy ennek a titka, Úr Jézus, a Te szereteted és az alázat, amire Te vezettél el és amire Te tanítasz meg engem. Ámen.
OLVASMÁNY:
A 2Korinthus 5. fejezete erről a békességteremtésről szól, s a jelenről és a jövőről.
A Római levél 5. fejezete is. Olvasd el ma is a Zsoltárok 37-et, és nézd meg, mit mond a békességről Imádságban – áldásban is (mások életét áldd vele) – rögzítsd le, amit az Igéből olvastál, ami kiemelkedett, jelentőséggel bír számodra.
2Korinthus 5.
1. Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.
2. Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat;
3. Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!
4. Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet.
5. A ki pedig minket erre elkészített, az Isten az, a ki a Lélek zálogát is adta minékünk.
6. Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.
7. (Mert hitben járunk, nem látásban);
8. Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.
9. Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.
10. Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
11. Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk, Isten előtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek előtt is nyilván vagyunk.
12. Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek.
13. Ha azért bolondok vagyunk, Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van az.
14. Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket,
15. Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
16. Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.
17. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.
18. Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;
19. Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.
20. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.
21. Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.
Rómabeliekhez írt levél 5. rész
1. Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által,
2. A ki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, a melyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.
3. Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz,
4. A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet,
5. A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.
6. Mert Krisztus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért.
7. Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki.
8. Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.
9. Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa.
10. Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele.
11. Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, a ki által most a megbékélést nyertük.
12. Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek;
13. Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény.
14. Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, a kik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, a ki ama következendőnek kiábrázolása vala.
15. De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra.
16. És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; mert az ítélet egyből lett kárhozottá, az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra.
17. Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek.
18. Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása.
19. Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.
20. A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de a hol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik:
21. Hogy miképen uralkodott a bűn a halálra, azonképen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.
Zsoltárok 37
1. Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.
2. Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
3. Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
4. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
5. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
6. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
7. Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.
8. Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
9. Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
10. Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
11. A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
12. Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
13. Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.
14. Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket;
15. De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
16. Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.
17. Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
18. Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
19. Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
20. De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
21. Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.
22. Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.
23. Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.
24. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.
25. Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.
26. Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.
27. Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
28. Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
29. Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
30. Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.
31. Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
32. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;
33. De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
34. Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.
35. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
36. De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
37. Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.
38. De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.
39. Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején.
40. Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak.