KÜLDETÉS NAPJA (BÖJT/15)
„Aki Önmagát adta mi értünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és TISZTÍTSON Önmagának kiváltképpen való népet, JÓ CSELEKEDETEKRE igyekezőt.” (Titus 2, 14.)
-- Mi a valódi helyzeted, ha újjászülettél? Jézusé vagy. Az Övé.
-- Van célja az életeddel? Igen. A célja hosszútávú. És napról-napra bontakozik.
-- Van szerepe e cél betöltésében a TE döntéseidnek is? Igen. Felfedezel és megvalósítasz – s később erre épül minden majd, az életedben és mások életében is.
-- Mit jelent ez: „felfedezel”? Azt, hogy meglátod az életedben, napról-napra, MI AZ a helyes, jó, tiszta, szép, megfelelő, bölcs lépés, amit tenned kell. Mit kell választanod, mi van „elkészítve” neked, hogy te azt megtedd, annak megfelelően dönts, úgy járj, úgy járj el – Istentől.
„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban (ez az újjáteremtés, az újjászületés) JÓ CSELEKEDETEKRE, amelyeket előre ELKÉSZÍTETT az Isten, hogy AZOKBAN járjunk.” (Efézus 2, 10.)
-- Akkor tehát mi „felfedezők” vagyunk? Mert, hogy igyekszünk a „jó cselekedetekre”, és egyúttal megpróbáljuk felismerni, MIK azok az „előre elkészített jó cselekedetek”, amiket a mi Urunk elkészített nekünk (személyesen, személyről-személyre, mindegyikünknek), hogy azokban járjunk? Igen. Felfedező életet élünk, és megtesszük, ami rajtunk áll.
-- Tanulunk ennek során? Tanuljuk megérteni Őt, meglátni, mit készített el, egy-egy helyzetben MI A bölcs, mi a tiszta, mi a Neki kedves, a szép, a hosszútávú, hogy ÍGY döntsünk, így szóljunk, ennek megfelelően cselekedjünk? Igen. Igen. És igen. Ez a mi életünk...
S egy nap, amikor megállunk majd az Úr előtt, látni fogjuk a TELJESSÉGET, a teljes képet, hogy mi mindenbe vont be bennünket a mi Urunk, és egy-egy odaadásunk, hűséges életszakaszunk, egy-egy „csak-azért-is” jó viselkedésünk, amit azért tettünk, mert szeretük Őt, mit munkált ki bennünk, de a környezetünkben is.
Meg fogjuk látni, hogy küldetésünk volt, ezen a földön, és meglátjuk majd azt is – remélem örömmel – hogy mennyire „felhasználta” a mi életünket is megmentő céljaihoz a mi Urunk, mennyire betöltöttük azt, amit Ő szeretett volna...
Ez a mi életünk, ma is.
HÁLAADÁS:
Uram, köszönöm, hogy ilyen méltósággal ajándékoztál meg. Nem csak megmentettél, de CÉLLAL mentettél meg, hogy amik bennem vannak, amiken átviszel, azok MÁSOKAT is megmentsenek, másokat is előre segítsenek, megáldjanak, és a Te gyönyörű mennyei, megmentő tervedet bontakoztassák ki az én életem által is. Ámen.
KÉRÉS:
Úr Jézus, az a vágyam, hogy MEGÉRTSEM, amit Te szeretnél mutatni, napról-napra, helyzetről-helyzetre, ma is, hogy mit készítettél el, mi az, ami jó, kedves és tökéletes akarat a Te oldaladról, és hogy LEGYEN erőm, bölcsességem, önfegyelmezettségem, bátorságom, szeretetem BETÖLTENI azt, a Te legjobb terved szerint.
Én nem futok „nagyra”, Uram, csak annyira, hogy azt megtegyem, napról-napra, amit Te elém hozol – de közben, megértettem, hogy Te hatalmas tervet készítettél el, sokak megmenekülésére, és én ebben a hatalmas tervben egy rész vagyok, és felhasználod életemet, hogy ez a megmentő munka kibontakozzon: Uram, kérlek, minden szükséges ajándékoddal, a szeretettel, az irgalmassággal, a bátorsággal, a mennyei erővel, a megfelelő szavakkal, a bölcsességgel, TE TÖLTSD MEG az életemet, most, ma, itt, hogy bármi lesz is ma, így tudjak járni.
Köszönöm, hogy meghallgattál, köszönöm, hogy megteszed, hogy vezetsz, segítesz és áldássá teszel. Ámen.
ÁLDÁS:
Ámen. Sikerüljön. Nyerd el mindazt, amit kértél. Szabadulj fel a türelmetlenség és a félelem alól, a kisebbségi érzés alól, és töltsd be a menny küldetését, teljességgel... napról-napra, így a mai napon is. Áldással. Ahogy kérted, ahogy vártad, várod, s amire vágysz. Ámen.
OLVASMÁNY:
A János evangéliuma 15. rész erről szól... figyeld meg a közepét... (de elejétől végéig erről beszél az Úr Jézus a tanítványokkal.)
Titus 2, 11-14. Mit tett az Úr Jézus, mit tehetsz te, és hogyan láthatod kedves életedet?
Efézus 2, 8-10. Itt is figyeld meg ugyanezeket. S ha szeretnéd, megnézhetsz hozzá egy Ószövetségi részt is: 1Mózes 26 – Izsák helyzete a „kutakkal és forrásokkal”... mi volt, amit kitartóan tett, bármi történt is körülötte? Mit jelenthet ez ma, a te számodra, változó körülményeid és nehéznek tűnő helyzeteid közepette?
János evangéliuma 15
1. Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.
2. Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.
3. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.
4. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.
5. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
6. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.
7. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, a mit csak akartok, és meglesz az néktek.
8. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.
9. A miképen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.
10. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; a miképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.
11. Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék.
12. Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket.
13. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.
14. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek.
15. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.
16. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.
17. Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek.
18. Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál.
19. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.
20. Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.
21. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem.
22. Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük: de most nincs mivel menteniök az ő bűnöket.
23. A ki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is.
24. Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat.
25. De azért lőn így, hogy beteljesedjék a mondás, a mely megiratott az ő törvényökben: Ok nélkül gyűlöltek engem.
26. Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.
27. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok.
Titus 2, 11-14.
11. Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek,
12. A mely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kivánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon:
13. Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését;
14. A ki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt.
15. Ezeket szóljad, és ints és feddj teljes méltósággal; senki téged meg ne vessen.
Efézus 2, 8-10.
8. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
9. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.
10. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
1Mózes 26
1. Lőn pedig éhség az országban, amaz első éhség után, mely Ábrahám idejében vala. Elméne azért Izsák Abimélekhez a Filiszteusok királyához Gérárba.
2. Mert megjelent vala néki az Úr és ezt mondotta vala: Ne menj alá Égyiptomba! lakjál azon a földön, melyet mondándok tenéked.
3. Tartózkodjál ezen a földön, és én veled leszek és megáldalak téged; mert tenéked és a te magodnak adom mind ezeket a földeket, hogy megerősítsem az esküvést, melylyel megesküdtem Ábrahámnak a te atyádnak.
4. És megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mind ezeket a földeket: és megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei;
5. Mivelhogy hallgata Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet.
6. Lakozék azért Izsák Gérárban.
7. És mikor annak a helynek lakosai az ő felesége felől kérdezősködének, azt mondja vala: én húgom ő. Mert fél vala azt mondani: én feleségem; gondolván: nehogy megöljenek engem e helynek lakosai Rebekáért, mivelhogy szép ábrázatú ő.
8. És lőn idő multával, hogy Abimélek a Filiszteusok királya kitekintvén az ablakon, látá Izsákot enyelegni Rebekával az ő feleségével.
9. Kiálta azért Abimélek Izsáknak, és monda: Ímé bizony feleséged ő; hogyan mondhattad tehát: húgom ő!? És monda neki Izsák: Mert azt gondolám, netalán még meg kell halnom miatta.
10. És monda Abimélek: Miért mívelted ezt mi velünk? Kevésbe múlt, hogy feleségeddel nem hált valaki a nép közűl, és bűnt hoztál volna mi reánk.
11. Parancsola azért Abimélek mind az egész népnek, ezt mondván: A ki ezt az embert vagy ennek feleségét illeténdi, bizonynyal meg kell halnia.
12. És vete Izsák azon a földön, és lett néki abban az esztendőben száz annyia, mert megáldá őt az Úr.
13. És gyarapodék az a férfiú, és elébb-elébb megy vala a gyarapodásban, mígnem igen nagygyá lőn.
14. És vala néki apró és öreg barma és sok cselédje, s irigykedének ezért reá a Filiszteusok.
15. És mindazokat a kútakat, melyeket az ő atyjának szolgái Ábrahámnak az ő atyjának idejében ástak vala, behányák a Filiszteusok, és betölték azokat földdel.
16. És monda Abimélek Izsáknak: Menj el közűlünk, mert sokkal hatalmasabbá lettél nálunknál.
17. Elméne azért onnan Izsák, és Gérár völgyében voná fel sátrait, és ott lakék.
18. És ismét megásá Izsák a kútakat, a melyeket ástak vala az ő atyjának Ábrahámnak idejében, de a melyeket Ábrahám holta után behánytak vala a Filiszteusok, és azokkal a nevekkel nevezé azokat, a mely neveket adott vala azoknak az ő atyja.
19. Izsák szolgái pedig ásnak vala a völgyben, és élő víznek forrására akadának ott.
20. Gérár pásztorai pedig versengének Izsák pásztoraival, mondván: Miénk a víz. Ezért nevezé a kútnak nevét Észeknek, mivelhogy czivakodtak vala ő vele.
21. Más kútat is ásának s azon is versengének, azért annak nevét Szitnának nevezé.
22. És tovább vonula onnan és ása más kútat, a mely miatt nem versengének; azért nevezé nevét Rehobóthnak, és monda: Immár tágas helyet szerzett az Úr minékünk, és szaporodhatunk a földön.
23. Felméne pedig onnan Beérsebába.
24. És megjelenék néki az Úr azon éjszaka, és monda: Én vagyok Ábrahámnak a te atyádnak Istene: Ne félj, mert te veled vagyok, és megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért.
25. Oltárt építe azért ott, és segítségűl hívá az Úrnak nevét, s felvoná ott az ő sátorát; Izsák szolgái pedig kútat ásának ottan.
26. Abimélek pedig elméne ő hozzá Gérárból és Akhuzzáth az ő barátja, meg Pikhól az ő hadvezére.
27. És monda nékik Izsák: Miért jöttetek én hozzám, holott gyűlöltök engem s elűztetek magatok közűl?
28. Ők pedig mondák: Látván láttuk, hogy az Úr van te veled, és mondánk: legyen esküvés mi közöttünk, köztünk és te közötted; és kössünk frigyet teveled,
29. Hogy minket gonoszszal nem illetsz, valamint mi sem bántottunk téged, és a mint csak jót cselekedtünk veled, és békességgel bocsátottunk el magunktól. Te már az Úr áldott embere vagy.
30. Akkor vendégséget szerze nékik és evének és ivának.
31. Reggel pedig felkelvén, egymásnak megesküvének, és elbocsátá őket Izsák, és elmenének ő tőle békességgel.
32. Ugyanaz nap eljövének az Izsák szolgái, és hírt hozának néki a kút felől, melyet ástak vala; és mondának néki: Találtunk vizet.
33. S elnevezé azt Sibáhnak: Azokáért annak a városnak neve Beérseba mind e mai napig.
34. És mikor Ézsaú negyven esztendős vala, feleségűl vevé Jehudithot, a Khitteus Beéri leányát, és Boszmátot a Khitteus Elon leányát.
35. És ők valának Izsáknak és Rebekának lelke keserűsége.