A bizalom-alapú, normális gondolkodás napja (92)
Arra gondolok, hogy ha a gutaütött ember négy barátja, akik odavitték Kapernaumban ahhoz a házhoz barátjukat, ahol Jézus Krisztus tanított éppen, megállt volna látva az akadályokat, ez a gutaütött nem gyógyult volna meg... (Márk 2, 2-4. és Máté 9, 2.)
-- Pedig... (a) pedig az Úr Jézus látva az ő hitüket, meggyógyította - tehát ez a gyógyulás benne volt "az akaratban". A menny akarata erre is kiterjedt.
-- Pedig... (b) pedig mégis be lehetett jutni, bár az eredeti elgondolás nem működött. Tömeg volt, még az ajtóig sem juthattak el... s első megközelítés szerint (a pusztán a "tényeket" konstatáló gondolkodásmód szerint) ha a bejárat el van állva, ha Jézushoz nem juthatnak be beteg társukkal, akkor "nincs megoldás"... és mégis be lehetett jutni... csak nem azon az "egyszerű", vagy "megszokott" úton, ahogy eredetileg elgondolták.
-- Szóval, (c) valamire mégis szükség volt, ahhoz, hogy meglássák az Úr szabadítását. S ma is így vagyunk sok helyzetben... "elsőre" úgy tűnik, hogy nincs esély. De mégis... csak van a gondolkodásban valami, amire NEM kerülhet sor, illetve van valami, amire szükség van...
"És látva Jézus azoknak hitét, mondta a gutaütöttnek: BÍZZÁL fiam! Megbocsáttattak neked a te bűneid." (Máté 9, 2.)
1./ "Azoknak hitét" csak azért láthatta meg az Úr Jézus, mert egyszerűen nem adták fel az első nehézségekkel találkozva.
-- Ez a bizalmon alapuló normális gondolkodás egyik jellemzője.
-- Nem adod fel, pusztán, mert akadályokról érkeznek hírek, mert nehézségekbe ütközöl, mert "mások" már visszafordulnának ezekben a helyzetekben.
-- Nem, egyszerűen mást látsz magad előtt, a bizalom alapján: Jézus ott van, Vele találkozni kell, Őt be kell vonni ebbe a helyzetbe (gyógyulási helyzet), tehát nem lehet feladni. Ehelyett gondolkodni kell. Meg kell keresni a megoldást
2./ Ez a bizalmon alapuló (mennyei) normális gondolkodás nem áll meg a "kárhoztató gondolkodásmódnál". Nem keresi a másikban az okot... nem okol...
-- Más szóval: nem enged annak a megközelítésnek, amiben az nyerhetne teret, hogy "miattad", vagy, "ha te nem késlekedsz ennyit, akkor...".
-- Nagy a kísértés, hogy ezt a kárhoztató gondolkodást beengedjék még a keresztények is... mert ez "egyszerűbbnek" tűnik, hiszen így "legalizáltan fel lehetne adni"... a "másik a hibás", ezért "ha feladod, nem neked róható fel"... és mégis úgy tűnik, mintha neked "annyira fontos lett volna az ügy"... S hogy még inkább így tűnjön, még hangosabban kárhoztatod a másikat (aki jobb esetben nem kárhoztat vissza téged, talán megalázza magát, mint aki tényleg "sáros" valamennyire ebben a dologban, és így elkerüli esetleg a kirobbanó veszekedést, ami még jobban ront a helyzeten)... de egy biztos: megoldáshoz ez a gondolkodásmód nem (!!!) vezet.
-- Lehet, hogy környezetedben (szüleid, tanáraid, gyülekezeted, stb.) ezt láttad, ezt "szívtad be", de, ha mennyei értelemben normálisan akarsz gondolkodni, ezt DOBD KI keményen, vesd el magadtól, még a lehetőségét is, mert egyszerűen nem visz előre (amellett, hogy ez bűn is, "sóhajtozol a másik ellen" - Jakab levelének megfogalmazása szerint).
3./ A bizalmon alapuló normális gondolkodás második jellemzője, hogy nem áll meg ott, hogy "konstatálja a tényeket", mármint, hogy: "elállják az ajtót... nem hagynak bejutni".
-- Ez még nem fog megoldáshoz vezetni.
-- És még azzal is óvatos lennék, hogy azt mondjam ki: "nem lehet bejutni"... ez az elsődleges megközelítés pusztán, és tovább megy annál, mint amit a "tények" mutatnak.
-- Ha jól megfigyeled, ebben a "tények" mellett egy következtetés is van... csak megbújik, mintha "tény" lenne. És akadályoz a továbbgondolásban...
-- Légy résen - ahogy a Royal Rangersesek is mondják - légy résen, ne hagyd, hogy ez az "elsődleges megközelítés" a tények konstatálása mellett, bezárja a gondolkodásodat egy áttörhetetlen dobozba. Nem.
-- Amúgy, ha jól megfigyeled, mi, általában, csak a tényeknek csupán egy részével dolgozunk, de valójában a tények szélesebbek, gazdagabbak, mint mi gondolnánk. Több szól mellettünk, mint elsőre látszik! (!!!)
-- Például arra gondolok, hogy a tényekhez hozzátartozik a mi Mindenható Istenünk, az Ő jelenléte, az Ő akarata, az Ő hatalma, az Ő angyalainak munkája, az imádság jelentősége is. És az, hogy az Úr szereti, ha gondolkodunk, ha megkeressük a megoldásokat.
-- Tehát nekem kevés, ha pusztán "konstatáljuk a tényeket", mert ez még nem hoz megoldást. Sőt... túl sok ilyen "konstatálás" ahhoz is vezethet, hogy megrabolja a bizalmat, eltereli a figyelmet, leszűkíti a gondolkodást pusztán arra, ami "ellene mond" a megoldásnak, a jó jövőnek, annak, hogy az Úr Jézus megtehesse, amit Ő tud megtenni.
-- Tehát, a bizalmon alapuló normális gondolkodás nem áll meg ott, hogy "konstatálja a tényeket".
4./ A bizalmon alapuló normális gondolkodás nem elégszik meg az "elsődleges megközelítéssel".
-- "Az ajtó el van állva. Jézus odabent, mi idekint. Itt nem tudunk bejutni..." - ez az elsődleges megközelítés. A tények konstatálása alapján egy megállapítás... ráadásul olyan, ami megállítja a gondolkodást.
-- Mit mondok rá, ha "normális" vagyok? Ezt:
-- "Igen, tényleg el van állva. Igen, a megszokott módon valóban nem tudunk bejutni. Igen, ez így elsőre lehet, hogy igaz, de kell legyen még valami, amit most nem látunk, kell legyen valami, amiről az Úr Jézus tud, amit Ő elkészített, ne álljunk meg itt... ez csak az elsődleges gondolkodás... várjunk még kicsit a végleges értékítélettel..." - ez a válaszom erre a gondolkodásra...
-- Ez a válaszom az "elsődleges megközelítésre", ha van rá meghallgató fül... mert az emberek gyakran kiborulnak, ahogy ezt a hozzáállást meghallják... sokan annyira "be vannak kattanva" a "megszokott"-ra, hogy egyszerűen nem vevők arra, hogy tovább gondolkodjunk... pedig a normális gondolkodás (a menny szerint) nem áll meg az "elsődleges megközelítésnél"...
-- Persze meg van a kísértés, hogy az ember "megadja magát ennek az "elsődleges megközelítésnek", hiszen, ahogy az előzőnél is, itt is meg van az a "könnyebbség", hogy "nem te tehetsz róla", és ezért "feladhatod" anélkül, hogy "szó érné a ház elejét". ... De akkor, ha megadod magad ennek, akkor tényleg nem fogod meglátni megoldást
-- Ezért én eldöntöttem, hogy nem állok meg ennél az "elsődleges megközelítésnél", hanem a bizalmon alapuló normális gondolkodás alapján mindent megteszek, hogy a menny szerint is átgondoljam a helyzetet... mit lát az Úr, mi az, amit Ő mégis megmutathat, mint megoldást...
5./ Gondolkodj! Ezért kaptál eszet. Gondolkodj - ez nem lesz "idegen" Jézustól, ha amúgy Vele jársz. Ő szeret és ott van veled ebben a helyzetben is, és figyeli, mire jutsz.
-- Gondolsz rá, hogy Ő szereti a bizalmat, megerősíti a bizalmat, táplálja a bizalmat, és megjutalmazza a bizalmat? Ő a hit elkezdője és bevégzője. Ő is bizalommal járt mennyei Atyjával. Az Ő útja mindig a hit útja volt. Megérti a helyzetedet, megérti harcaidat is - és megbecsüli, ahogy a hit által cselekszel, ahogy a bizalomra hallgatsz, ami megszólal a szívedben.
-- Szóval: gondolkodj! Gondold végig, mit tudsz tenni, hogy azt, amire a bizalom feltámadt benned, amit benned mond a hit, hogyan tudod megtenni, kivitelezni.
-- A vérfolyásos asszony előtt egy lehetőség volt... (a bizalom ott dolgozott benne: "Ha csak a ruhája szegélyét érintem is, meggyógyulok." Márk 5, 28 + Máté 9, 20 + Márk 6, 56.) - odafurakodni Jézushoz, és megérinteni (megragadni) a ruhája szegélyét. Ahogy benne, a gondolataiban, a bizalomtól áthatott legbensőbb gondolataiban volt.
-- Hogyan? Hát ahogy jön, lépésről-lépésre. De a célt el fogom érni. Amiről a bizalom odabent beszél, az meg lesz
-- Igen, ehhez kell egy fajta "nem érdekel" is... nem törődöm azzal, hogy a kritikusok mit fognak mondani, hogy mások, hogyan akarnak majd megállítani... oda kell mennem, meg kell ragadnom - és én meg fogom ezt tenni. Mert ez a bizalom, ott, a szívem mélyén, Őróla beszél, az Úr Jézusról, Aki elvégzi...
-- És a négy barát, a gutaütöttel? Ugyanezt tette. tudták, hogy Jézus elé kell juttatniuk a barátjukat. De az út el volt rekesztve a normál, megszokott útvonalon - az ajtó előtt sokaság. Vissza nem fordulhatunk, valami lesz, valaminek lennie.
-- Gyerünk gondolkodni... ha ez nem megy, mi mehetne? S akkor jött a lapos-tető gondolata... mi lenne, ha...
-- Figyelj: ne add meg magad az ellenvetések sokaságának, ha valaki 25 pontban sorolja is fel, miért "nem lehetséges". De igen... ha nem lenne lehetséges, majd kiderül, de, ameddig meg nem próbáljuk, még nem mondhatjuk, hogy "nem megy". Szóval: kipróbáljuk...
-- Ha valamit meg akarsz oldani, meg fogod, az esetek túlnyomó többségében... mert akarod, és mert az Úr is akarja... egyszerűen ott van veled, és áldottá tesz téged.
Ez volt, amit a menny szerinti normális gondolkodásról el akartam mondani.
Van még néhány része, de azt majd máskor.
Most, kérlek, imádkozz velem - és én is veled:
Imádságunk:
Uram, drága Úr Jézus Krisztus. Köszönöm Neked, hogy nem spórolod meg, hogy átvezess életem legnehezebb helyzetein. Átvezetsz azok közt a körülmények közt, amelyek mind azt mondják: "lehetetlen" - s közben megerősítesz a szívembe plántált bizalomban, hogy veled mégis, csak-azért-is lehetséges, és menni is fog.
Köszönöm, hogy hívtál, és vonzol bele a Te legteljesebb követésedbe, és köszönöm, hogy miközben engedelmeskedem Neked a hit által, megismerlek Téged.
Köszönöm, hogy szeretsz, mérhetetlenül szeretsz, és türelmes is vagy velem... míg győzni fogok, Veled, a legnehezebb helyzetekben is. Köszönöm, hogy tanítasz. Ámen.
Áldás:
Uram, a Te munkádon legyen áldás - mindig legyenek meg az "egyetlen ember"-ek, akik elkezdik, akikre ráterhelődik a felelősség, hogy elkezdjék és bevégezzék, amit Te terveztél.
Legyen meg mindaz, amire szükség van ahhoz, hogy a felelősséget hordani tudják és a tervet betöltsék, teljesen.
Köszönöm, hogy megáldasz ebben engem is, ma is, és holnap, és minden nap, amint Veled járok, és megerősítesz a jóban, s megáldod most testvéremet is, aki szintén nem tud mást tenni, mint hallgatni a bizalomra, amit a szívébe öntöttél. Legyen ez így, és sikerüljön megtenni, elvégezni, amire hívtad őt, ami rá van szabva.
Jézus Krisztus nevében, légy áldott. Ámen.
Olvasmány:
A Márk 2-ben a gutaütött, a Márk 5-ben a vérfolyásos asszony története gyújtson világosságot a szívedben, mennyire fontos a menny szerinti normális gondolkodás...
És ugyanígy a Máté 14-ben is látod a halászbárkára hirtelen rátörő viharban a menny szerinti normális gondolkodást, amire az Úr Jézus hívja a tanítványokat. (Márk 4, 40. Márk 6, 50.)
Amikor az Úr Jézus Mártával beszél Lázárral kapcsolatban, a János 11-ben, ugyanezt látod. Fel akarja támasztani a bátor bizalmat, a HIT általi (mennyei értelemben normális) gondolkodást... következetesen teszi... (János 11, 20-27 és 40.)
Még egyszer imádság:
Uram, kérem, formáld gondolkodásomat, kell, Uram, nekem kell ez a fajta mennyei, Te szerinted való, "normális" gondolkodás. És kellenek a testvéreim is, akik útján kiegészítesz és előre viszel és nekilendítesz. Ám