"Bekattanás" (3)
Dávid is "bekattant" az egyik alkalommal, amikor is ezt mondta:
"És mondta Dávid magában: Egy napon mégis el kell pusztulnom a Saul keze miatt, nincs jobb reám nézve, mintha gyorsan elmenekülök a filiszteusok tartományába, [így] Saul felhagy [azzal], hogy engem tovább is üldözzön Izrael egész területén, és [így] megszabadulok az ő kezéből. 2 Felkelvén azért Dávid, elment ő és az a hatszáz ember, akik vele voltak, Ákhishoz, a Máok fiához, Gáth királyához." (1Sámuel 27, 1-2.)
1./ A reménytelenség gondolatai átjárták, és amikor teljesen áthatották gondolkodását, egyszer csak megfogalmazta saját bukását.
-- Egyáltalán nem volt biztos, hogy Saul kezébe fog kerülni.
-- Ez a hirtelen jött gondolat teljesen kívül hagyta az Urat a jövőjéből.
-- A "Nem úgy lesz az!" gondolata távol volt tőle, más szóval, nem állt ellene az ördögnek és az nem futott el tőle. (Jakab 4, 8.)
2./ Ez az "egy napon mégiscsak el kell pusztulnom a Saul keze miatt" azért csapda, mert pontosan arról szól, hogy eddig nem kellett elpusztulnia... csak már "sok volt" az üldözésből, csak már "kicsi valószínűségnek tűnt", hogy továbbra is kimenekül, csak már "belefáradt", és ezért megadta magát a "szokásos gondolatnak".
-- Azért is csapda, mert ezt nem az Úr mondta, és az Urat ebben a tekintetben Dávid nem kérdezte meg.
-- Azért is csapda, mert a "nincs jobb rám nézve" gondolat, az emberi ötlettel (gyorsan elmenekülök a filiszteusok tartományába), kihagyja az Urat a számításból, sőt, olyanná teszi a helyzetet, hogy ott az Úr nem tudja megáldani... vagyis, hogyan is mondjam... szóval, a hazugság helyzetébe kerül át, és bármit tesz is, folyamatosan hazudnia kell... (pl. azt, hogy Júda melyik városát rabolták ki) és folyamatosan bűncselekményeket kell elkövetnie... amiket most nem is részletezek... mindenképpen szörnyű helyzet.
3./ A "bekattanás" vezetett ide, és kifelé pedig csak egy nagyon megrázkódtató út fog vinni:
a./ "Szövetségesei" hazazavarják (nem kívánatos egyénnek nyilvánítják) és
b./ Hazaérve Dávid és harcosai meglátják, hogy az amálekiták kirabolták táborukat, elvitték szeretteiket, és ebben a helyzetben
c./ Minden sírás közepette korábbi barátai és harcostársai már arról tanakodnak, hogy megkövezik Dávidot, aki "minden rossznak okozója".
d./ Nem maradt más hátra, mint:
-- Dávid királynak meg kellett erősítenie magát az Úrban... (1Sámuel 30, 6.)
-- Vissza kellett fordulnia az Úrhoz,
-- Össze kellett gyűjtenie minden ígéretét, (mármint, amiket korábban az Úrtól kapott), és
-- Minden "Isten-ismeretét", és imádkoznia kellett,
-- S megerősödnie abban, hogy csak az Úr az, Aki most tud segíteni... nincs más!
4./ Ez vezetett a "kijózanodáshoz", az "átálláshoz" és a visszaforduláshoz, az Úrhoz, és a visszakapcsolódáshoz az Úr közelségébe, áldásába. (Persze ez nem ment bűnbánat nélkül - szerintem - és nem ment úgy, hogy felül ne vizsgálta volna a korábbi "bekattanását" és annak következményeit - szerintem...)
5./ Nagyon utálom a "bekattanást", a csőlátást, a beszűkülő látást, a kétségbeesés gondolatait és rossz tanácsait.
-- Stresszel jár. Éjszakai felébredésekkel, hirtelen elönt a víz, reszketés fog el... remeg a gyomrod, bizonytalan érzések törnek rád, félelem, aggódás, szorongás. Utálatos dolog.
--Az ember "csak egyre tud gondolni", és ez az "egy" nagyon nem jó (mint Saul gondolatai akörül forogtak, hogy "ameddig Dávid él, nem lehet biztos az uralkodása - de Jonatáné sem"), ahogy Dávidban ez ütött szöget: "egy napon mégis el kell pusztulnom Saul keze miatt - nincs jobb rám nézve, mintha gyorsan elmenekülök a filiszteusok tartományába"... a "menekülés gondolatai"...
-- Akár haraggal, gyűlölettel, meg nem bocsátással járó "bekattanásról" van szó, akár a félelem gondolatai, az aggódás, a nyomasztó szorongás fogja el az embert, mindenképpen utálatos állapot!
-- Nem adjuk meg magunkat a "bekattanásnak"... őrizzük a szívünket, az elménket, a gondolatainkat az Isten békességére... és békességében... ("Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságaitokban és könyörgéseitekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt és az Istennek BÉKESSÉGE, amely MINDEN értelmet felül halad, meg fogja ŐRIZNI a ti szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." Filippi 4, 6-7.)
-- Ellene állunk az ördögnek és elfut tőlünk - Jakab 4, 7-8.
-- "Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak." (2Korinthus 10, 5.)
6./ A harc a "bekattanás" ellen, valójában harc a bizalomért, harc az őszinte, hálaadással feltáró imádságért, harc a mennyei jelenlétért, az Úr Jézus közelségéért, a minden értelmet felülhaladó békességért, ami megőrzi a szívünket és gondolatainkat a Krisztus Jézusban, harc a rálátásért, a mennyei szempontokért, a mennyei bölcsességért, a mennyből való higgadtságért, azért, hogy NE tudjon elsodorni a félelem vagy a harag gondolata, harc a Szentlélek vezetéséért, világosságáért és a mennyből fakadó biztonságért, a jövő megragadásáért, vagyis a reménységért.
-- Több frontos harc - a régi természet ("Ádám") minden indulatával és önzésével szemben s az ördög hamis biztonságával és hamis (csábító) biztatásaival szemben, amik hazugságot jelentenek valójában - harc a szabadságért, hogy szabadságban tudj megmaradni az Úr Jézussal. (Róma 8, 2.)
Uram, köszönöm a Te győzelmedet, köszönöm, hogy nem kell belesodródnunk rossz döntésekbe, hamis biztonságba, zsákutcákba és gonosz következményekbe.
Te arra hívtál el, hogy a szabadságban, amire felszabadítottál, megálljunk, és ne kössük meg ismét magunkat a gonoszságnak semmilyen igájával.
Köszönöm, hogy Te mindig a szabadságunkat munkálod, és vezetsz a Te felszabadításod felé, hogy megmaradjunk a Te békességedben, ami minden értelmet felül halad.
Köszönöm, hogy figyelmeztetsz és mindig megerősítesz a jóra, hogy ne tudjon magával sodorni a bekattanás, se a harag, a méltatlankodás és bosszú felé, se pedig a félelem, az aggódás, a reménytelenség felé. Ámen.
2023.10.24