Bátorító...
Olyan gyönyörű látni, amit az Úr Jézus Tamással tett. Hallotta, amint Tamás mondja: "Ha nem látom az Ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az Ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem." (János 20, 25.)
1./ Nem látszott, hogy Ő is ott van, amikor Tamás így beszélt, de ott volt. Hallotta, amit Tamás mondott. És utána, amikor megjelent megint, (kifejezetten őérte), akkor utalt arra, amit Tamás kimondott.
2./ Tamás drasztikus volt. Ahogy az Ige leírja is, drasztikus. Keményen fogalmaz: ha nem látom a szegek helyeit a kezein, ha nem dugom be az ujjaimat a szegek helyébe (hogy meggyőződjek róla, hogy nem szemfényvesztés az egész), és az én kezemet (!) nem bocsátom az Ő oldalába - más szóval: az egész kezemet bedugom az oldalába (húúúú!) - akkor semmiképpen el nem hiszem.
Hát, azért ez valami erőteljes lerögzítés - nem?
3./ "Semmiképpen" - ki van zárva, lerögzítem, ki van zárva, hogy semmiképpen. Miért nem? Mert nem akarom, hogy félrevezessenek. Nem hiszem el, egyszerűen, bárki mondja is...
És az Úr Jézus - amikor nyolc nap múlva ismét eljött a tizenkettőhöz, amikor már Tamás is ott volt - azt mondta neki: "Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.".
1./ Az Úr Jézus türelmes volt.
2./ Nem gerjedt haragra, hogy Tamás kétségek közé került.
3./ Hallotta amit mond, a drasztikus megfogalmazást is, de nem reagált rögtön, megvárta a megfelelő időt.
4./ Amikor ott volt, szelíd volt.
5./ Lehetőséget adott Tamásnak, hogy kételkedése hitté változzon.
6./ Megadta neki, amit ő kimondott.
7./ Az volt a célja, hogy Tamás ne hitetlen legyen, hanem hívő.
8./ Ez volt az út Tamás megnyeréséhez. És Tamás fontos volt az Úr Jézus számára.
Te is fontos vagy. Akarja, hogy kételkedésed hitté változzon.
Amikor ezt mondta Tamásnak (hozd ide a te ujjadat...), Tamásról nem olvassuk, hogy odavitte volna ujjait, és megtette volna, amit kijelentett... feltámadt benne a bizalom, megerősödött a hitben, kételkedése hitté változott. Látott, és hitt. Ezt mondta: "Én Uram és én Istenem."
Hite abban látszott meg, hogy kimondta: "én Uram és én Istenem". Annak szólította Jézust, aki Ő.
(Ma is ugyanaz... Úr, Isten, Aki előtt leborulunk, Akit imádunk.)
Van még valami, amit az Úr Jézus mondott: "Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek." (János 20, 29.)
A hithez nem a látás a szükséges ("hiszem, ha látom" - mondják általában az emberek), hanem a bizalom. Az, hogy megbízol Abban, Aki szól. Feltámad benned a bizalom, és rábízod magad Jézusra. Ez ma is így van. Ma sokan nem látják Jézust, nem látják a kezén a sebeket, nem tudják "bedugni ujjukat a sebekbe", de mégis, feltámad bennük a bizalom Jézus felé, és elfogadják Őt annak, Akinek az Ige mondja. Úrnak, Istennek, Megváltónak, Királynak, életük Urának. És imádják Őt. S életüket átadják Neki.
Tehát a hithez nem a "látás" szükséges, hanem sokkal inkább a "hallás". (Azért a hit HALLÁSBÓL van, a hallás pedig Isten Igéje által. Róma 10, 17.)
Ha "látás" kellene, csak azok tudnának hinni, akik "elragadtatást" éltek át, vagy "látomást láttak" - de az Ige nem szűkíti le azok körét, akiket hitre hív, és akik hinni fognak, hit által el tudják fogadni Jézust. Azért a hit: hallásból van - a hallás pedig: Isten Igéje által.
Ha engeded, hogy hasson rád az Ige, "hallani"fogod Jézust, amint megszólít. Benned, belül, megjelenik, amit mond, amire hív, és ahogy ez ott bent elkezd hatni rád, döntés elé kerülsz. Ha engedsz Neki, "odaadod magad arra", amit Ő mond, akkor ez már a hit... megjelenik benned a hit. A bizalommal együtt, ha engedsz Őneki, ott lesz benned a hit is. Ez a hit útja. Ez az Isten országa. Ez Jézus, ahogy megnyer téged magának.
De kell hozzá a készség is, az, hogy engedj Neki.
Tamás ezt tette. Engedett Jézusnak. Amikor meglátta Őt, készsége elfoglalta, betöltötte, és odavitte Jézus elé: "Itt vagyok, hogy elfogadjalak, itt vagyok, hogy Neked adjam életem, Te vagy az én Uram, Te vagy az én Istenem. Én a Tiéd vagyok, és Hozzád tartozom teljességgel."
És te? És ma, az emberek?
Annyira szeretem az Úr Jézust, hogy ilyen, hogy ilyen türelmes, és így megnyeri az embereket...
A múlt héten egy olyan "széder-estre" mentünk el, amit Messiás hívő zsidók tartottak. Egy zsidó barátomat vittük el, feleségével együtt. Közben világosan elhangzott a megváltás üzenete, szép zenék, igék, és utána nagyon jó beszélgetésünk volt velük. Az Úr áldása, már 37 éve evangélizálom barátomat, meg-megújuló jelleggel, kicsit változó intenzitással... érdekes látni... mindent ért: tudja, a bűneset mit jelentett (lázadás), tudja, mi a megváltás (helyettesítő áldozat), tudja, mennyire más hit által járni, mint vallásosnak lenni (ő maga fogalmazza meg újra és újra).
Most, este, amikor megkérdeztem, ha itt most megállna Jézus, személyesen az asztal végénél, és azt mondaná, gyere és kövess engem, követnéd-e, elgondolkodott, és azt mondta - (figyelj, milyen világosan lát) - a./ az első, hogy elhinném-e, ez is fontos, de, ha teljesen meggyőző lenne is, b./ el kell döntenem, hogy engedek-e neki. Vagyis: a legfontosabb kérdés, akarom-e. Készen vagyok-e. És elgondolkodott, s azt mondta: elég nagy változtatás kellene mindennapi életvitelemen... (Pedig "kirívó bűnöket" nem tesz, házasságban él, felelősségteljes, és mint ügyvéd, NEM pénzre megy, hanem jó lelkiismerettel és segítőkészséggel dolgozik.)
Elég világos látás... mondtam neki: ugye, harminchét éve imádkozunk érted, világosan látsz - de úgy tűnik, tovább kell folytassuk az imádságot. És mondta: köszönöm, eddig is nagyon hálás voltam érte, és köszönöm, ha folytatjátok...
Uram, köszönöm, hogy türelmes vagy, köszönöm, hogy a zárak nem jelentenek Neked akadályt, csak egyetlen fajta, a szíveken levő zárak. Köszönöm, hogy zörgetsz, hogy hívod az embereket, hogy megérinted őket, hogy feltámadjon bennük a bizalom, és átadják Neked az életüket. Köszönöm a Te kedvességedet, a szelídséget és a türelmet, köszönöm, hogy nálad mindig van új kezdés, lehetőség. Köszönöm, hogy egyenként ismersz mindenkit, a lelkét látod, azt, ami sokszor el van rejtve az emberek elől - és megmented őket. Köszönöm. Ámen.
2017. április 16