Az ingadozás-mentesség napja (99)
Milyen érdekes. Ahogy ismét elővettem a gitárt, jópár év(tized) után, elkezdtek előjönni a régi dalok is. Pedig nem is gondolok rájuk, nem is hallom őket senkitől...
1./ A napokban ez jött elő: "Nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem halott, Jézus éél nem halott, Jézus éél nem halott..." - de csak eddig jött vissza, a többi részére nem emlékszem jelenleg... oda se neki, vissza fog az jönni tovább is, szerintem, ha szükséges.
-- Tegnap pedig ez: "Jézus él, Jézus él, Minden ember tudja meg, hogy Jézus él, (Hallelúja testvér!), Jézus él, Jézus él, Minden ember tudja meg, hogy Jézus él! És mi is feltámadunk, és mi is feltámadunk, és mi is feltámadunk mint Ő... (Hallelúja testvér!), Hogyha eljön az idő, egész biztos eljön Ő, és mi is feltámadunk, mint Ő."
--Mennyire, de mennyire régiek...
-- Amikor megtértem, abban az évben, nyáron, (1979 nyara!), a Tahi Baptista táborban láttam először, milyen jelentősége van, ha valakinek a kezében ott a gitár is. Ha ő csak úgy "prüntyög rajta", és magának játszik futamokat, miközben a többiek ott ülnek körülötte, akkor az idő csak múlni fog, és NEM születik meg az, ami megszülethet, ha NEM "magáért" van a kezében a gitár...
-- Miért, mi születhet meg? Hát, közösség lesz, és Istennek fognak énekelni, a többiek is, ő is, így együtt, és ebből azután sok-sok csodálatos dolog indulhat el, pl. jó beszélgetések, vagy közös imádság... El is határoztam, hogy én, ha valaha gitározni fogok, soha nem fogok ilyesmit csinálni... mármint, hogy nem húzom-halasztom, hogy közösen énekeljünk. Nem. Azért lesz nálam a gitár, hogy legyen közösség, közös éneklés, stb. Pedig még hol volt az, hogy a közös dicsőítésről valamit is hallottam volna. Az csak jóval később került elő az életünkben, már Annával, talán csak akkor, amikor Budafokra, a Kastélyba, a "Nazikhoz" eljutottunk, valamikor 1984 környékén? Addig még csak "éneklésről" volt szó...
-- Ezekben az időkben, még a legeleje táján hallottam ezeket a dalokat, szerintem. Baptista fiatalok között, református gyerekfoglalkozásokon, (ahová az Úr Jézus tett be, minden tervezésem nélkül... egyszer ezt is el fogom majd mesélni, szerintem, hogyan kerültem el a "Sion hegyére", Tahiban, a református üdülőbe, 1979 nyarán, s hogyan töltöttem el ott három turnust egymás után, előbb a Pasaréti gyülekezet, majd Gyökössy Bandi bácsiék, és végül Szabó Péterék táborában...) ?
2./ Lehet, hogy innen származik az is, amit néhány héttel ez előtt juttatott eszembe az Úr Jézus, amint "róttam köreimet" a "templomkertben", (amit most napokra lezártak egy Ünnepelt Látogató miatt...)
-- "Ingadozni nem lehet nekem, ingadozni, nem lehet nekem - mint az a ház, mely kősziklára éépült, szikla szilárdan áll. Én vagyok a vessző, Ő a szőlőtő, hogyha Benne bízom megerősít Ő..." - ez is csak eddig van meg... majd visszatér ez is, ha előhozza az Úr Jézus...
-- De az eleje, az visszajött... amit akkor is annyira "megértettem".
-- Hát igen... a gyerekeknek is szól, de a felnőtteknek is: "Ingadozni nem lehet nekem..."
-- Átmentem az utána következő negyven év alatt néhány helyzeten, amikor meg lehetett volna inogni... ?
-- "Ingadozni nem lehet nekem..." - annyira aranyos, "gyerek-szöveg" ez a: "nem lehet nekem"...
-- Olyanok is vannak, akik kritizálják, hogy túl egyszerű... "gyerekes" - igen. De a gyerekeket megerősíti. Beül, elkíséri őket az ingadozás-kísértésekben, és meg-megjelenik, s amikor jönne az ellenség, hogy kiüsse őket a "nyeregből", megmaradnak mégis.
3./ A szülinapomra a testvérek édesen felköszöntöttek - Melinda azt mondta, hogy tényleg szeret engem az Úr Jézus, mert bizony már egyáltalán nem gondolta, hogy fog kapni valamit a szülinapomra (mármint éneket, hiszen az előző hat évben mindig kapott valamit, személyesen nekem), de az utolsó pillanatban, tegnap, hirtelen, ahogy feküdt az ágyán, egyik percről a másikra, megszületett egy új dal. El is énekelte ott, a köszöntés során, a gyüliben.
-- S az áldások közt, az egyiket Ica mondta el:
"Akik bíznak az Úrban olyanok, mint a Sion hegye, amely meg nem inog, örökké megáll. Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az Ő népét mostantól fogva mindörökké. Mert nem pihen meg a gonoszság pálcája az igazak részén, hogy rosszra ne nyújtsák ki kezeiket az igazak. Tégy jól Uram a jókkal, a szívük szerint igazakkal! A görbe utakra tévedezőket pedig ragadtassa el az Úr együtt a gonosztevőkkel. Békesség legyen Izráelen!" (Zsoltárok 125, 1-5.)
-- Ez egy ingadozás-mentes áldás. Vagyis áldás az "ingadozás-mentességre".
4./ Mit jelent az, hogy "ingadozás"?
-- Azt, hogy amit korábban teljesen fix-nek gondoltál, abban elbizonytalanodsz.
-- Azt, hogy amire kimondtad, hogy igen, arra most úgy gondolod, hogy "elhamarkodott volt", vagy nem is vagy benne annyira biztos, hogy tényleg úgy van.
-- Azt, hogy akik körülötted olyan fixen jártak az Úr Jézussal, most elkezdtek "visszavenni" abból az odaszánásból, amit korábban láttál tőlük, sőt, ami téged is maga után vont, "amire megtértél", mármint, ami olyan sokat számított abban, hogy bátor voltál odaadni az Úr Jézusnak az életedet, látva mások példáját is.
-- Azt, hogy korábban olyan egyértelműen képviseltél valamit, amiről meg voltál győződve, de most, mintha elszállt volna ez a meggyőződés... mintha csak "hűségből" képviselnéd már... s ez belülről emészt, hogy "miért nem érzed azt, amit korábban".
-- Azt, hogy amibe fektettél, valahogy nem tűnik gyümölcsözőnek, és ezért most felmerült benned: vajon jól tetted, hogy éveket adtál az Úr Jézusnak, egy területen, hogy egy más irányú életet építettél fel, mint a környezeted, talán bántottak is érte, vagy nem értettek meg téged, de most úgy tűnik, mintha "nem is hozna gyümölcsöt"? Megérte? Jó irányba mentél? "Jó lóra tettél?"
5./ Mit mond válaszként a Zsoltárok 125, 1. versében az Úr?
a./ Azt, hogy "Akik bíznak az úrban olyanok, mint a Sion hegye, amely meg nem inog, ÖRÖKKÉ megáll."
-- Kik fognak "örökké megállni"? Kiket nem fog "ledönteni" az ingadozás? Kik maradnak meg "mindvégig" - ahogy az Úr Jézus mondja? (Tudod: "De aki mindvégig megáll..." - Máté 24.)
-- Kik? "Akik bíznak az Úrban..." - a bizalom, a személyes bizalom, az Őbelé vetett HIT az, ami átvisz az ingadozási időszakokon.
b./ Más szóval:
-- Te ne bánd, hogy most másként néznek ki a dolgok, ne bánd, hogy vannak, akik visszafordulnak (persze, őértük bánkódunk, és imádkozunk is, de magadra nézve ne bánd meg, hogy te odaadtad rendíthetetlenül az életedet az Úr Jézusnak), ne bánd, hogy vannak igazságok, amiknek újra meg kell erősödniük, nem csak benned, nem csak nálad, hanem talán az egész Krisztus Testében is... ez vele jár!
-- Egyszerűen így van, átmész ezeken az időszakokon is... fogsz látni olyanokat, akik visszafordulnak... valószínűleg... szóval, ez "így van"... vagyis, amikor átmész, tudhatod, hogy ez "vele jár..."
c./ Ezen átment Dávid király is, a Grádicsok énekei szerzője (szerzői) is, Pál apostol is, sőt, az Úr Jézus Krisztus is...
-- Ahogy a tegnapi üzenetben meséltem róla, mit jelenthetett Neki, amikor a János 6-ban azok a tanítványok, akik Vele jártak, elhagyták Őt, sorra, egymás után.
-- S mit jelenthetett, amikor az utolsó vacsoránál ezt mondta az Övéinek: "Ti vagytok, akik megmaradtatok velem az én kísértéseimben..." (Lukács 22, 28.)
-- Mennyien, de mennyien voltak, akik meggyógyultak, talán fogadkoztak is, hogy ők mindvégig hűségesek lesznek, el is indultak, hogy Őt kövessék, de egy ponton visszafordultak... hiszen, ha Őt követni akarod, meg kell tagadnod magad, és fel kell venned az Ő keresztjét... ezt nem tudod megspórolni. Ez vele jár... - Márk 8, 34-38 - és ezt nem mindenki teszi meg...
-- "Igyekezzél hozzám jönni hamar. Mert Démász engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodva (agapaó) és elment Thessalonikába. Krescens Galáciába. Titus Dalmáciába. (Ez utóbbi kettő talán missziós ügyben ment el - minden esetre, egyedül maradt az apostol.) Egyedül Lukács van velem (de jó, hogy valaki mégiscsak ott van... de azért nehéz lehetett... - főként, hogy Démász így hagyta el őt...) Márkot magadhoz véve, hozd magaddal, mert nekem alkalmas a szolgálatra. (Ki tudja, talán itt kapta meg Márk a megerősítést, hogy írja meg az Evangéliumot, Péter szavai nyomán? Péter is beszélt erről a 2Péter 1-ben.) Tikhikuszt pedig Efézusba küldtem." (2Timótheus 4, 9-12.)
6./ A válasz, az "ingadozási helyzetekben" - amikor "mások meginogtak, és rosszul döntöttek" - a válasz a bizalom!
-- A "tudom, Kinek hittem" - 2Timótheus 1, 12 -, és a "Ne szégyelld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem, az Ő foglyát..." - 2Timótheus 1, 8 - (az Ő foglya vagyok, a fogságban is az Övé, bárki, bármit mondjon, amikor átmegyek a "siralom völgyén" - Zsoltárok 84 -, a nehézségek idején, a szomorú időszakokon, a "könnyhullatással vetés" idején - Zsoltárok 126 -, a "noha igen megaláztatott voltam" időszakán - 2Korinthus 4, 13 -, akkor is az Övé vagyok... és így gondolkodom magamról, és így adom magam... ahogy tegnap hallottam Arnaldo, a 78 éves világmissziós testvér szavaiból, aki 27 évesen hagyta oda korábbi kémiai egyetemi tanári hivatását az Úr Jézus személyes hívására, Madridban, hogy eljöjjön a "Vasfüggöny mögé", erősíteni az itteni gyülekezeteket, és Bibliával ellátni az itteni hűségeseket. Szóval, ahogy ő mondta egy kérdésre: nyolc gyerekéből hét jelenleg Angliában él, nem Spanyolországban, és nem jár gyülekezetbe, bár Istent nem tagadták meg... egy közülük lelkipásztor Afrikában, de a többiek, a saját döntésüket kell meghozzák... egyszerűen állt ott, egy Jézussal végig szolgálatban töltött élettel, és ezt mondta válaszként a kicsit talán túlságosan is személyes kérdésre... Ő nem tud mást mondani, most ez van, de ettől még nem fog meginogni, nem fogja megbánni a hatvan évet, amit Jézussal töltött a szolgálatban... s más pedig nem ítélhet felette, ő az Úr Jézusé, s az 1Korinthus 4, 1-5 alapján az Övé - Jézusé - az ítélet is az ő életével kapcsolatban... ez volt benne, és ez lehet benned is, egy "ingadozási-helyzetben... vagyis, amikor megingatni próbálna az ellenség.)
7./ A válasz tehát nem más, mint a bizalom.
-- A "Tudom, Kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy Ő az én Nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra." (2Timótheus 2, 12.)
-- "Akik BÍZNAK az Úrban olyanok, mint a Sion hegye, amely meg nem inog, örökké megáll." (Zsoltárok 125, 1.)
8./ Van olyan is, hogy egy-egy igazságban, amit korábban annyira megértettél az Igéből, s annyira a "tiéd lett", újra meg kell erősödnöd.
-- Ez nem baj.
-- Ez is "vele jár".
-- Egy új módon, egy újabb, mélyebb módon fogod megérteni, és még inkább a "tiéd lesz".
--Pl. ilyen lehet a tanítványi élet. Mit jelent "odahagyni mindent Jézusért", az Ő hívására. Mit jelent a "mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók" - az önsajnálat könnyei nélkül...
--Pl. ilyen lehet az, hogy mit jelentett az Úr Jézus Krisztusnak a "kereszt"?
a./ Hogy nem csak a fizikai fájdalom volt ott - korbácsütések sebei a hátán, kifeszítve ezekkel a sebekkel a keresztre, szögek a kezeiben, lábaiban, töviskorona a fejébe nyomva, s náddal ütve, újra és újra, "öklözések" az arcában, eltört orrcsonttal... Igen. A fizikai fájdalom is, és mellette?
b./ Mellette ott volt a lenullázás, a megvetés, a kisemmizés, a megtaposása az "egész eddiginek", annak, amit másokért tett le, ami nyilvánvaló csoda volt, a gyógyulásoknak, a halottak feltámasztásának, mindannak, amit senki nem tagadhatott... de most, ebben a megvetési időben, ebben a sötét időszakban, a "sötétség hatalma alatt", ezeknek, mintha semmi jelentősége nem lenne...
c./ Megalázzák, mérhetetlenül, leköpik, folyik a nyáluk az arcán, a megsebzett arcán, a kékre vert arcán, a vérző szája mentén... meg van kötözve a keze, letörölni sem tudja... s mondják, mondják, mondják... "No, hol van a te 'Istened', vajon most miért nem szabadít meg téged?"... s akik bizonyságot tehetnének... hallgatnak... hallgat mindenki... félnek... elfordultak?... elhagytak?
d./ A magány... az elhagyatottság... a kiszolgáltatottság... az Isten Fiának szenvedése. A "Krisztus szenvedése"... Filippi 3, 10. Átmész rajta? Megismered? Megérted? Egy "mélyebb módon is"? Kolossé 1, 24. Részed van benne? Valami "terv is", egyúttal?
-- Valamit megint megértesz, egy új módon, egy mennyei, új módon, mélyebben, mint eddig.
-- Lehet, hogy másoknak ez "megingási időszak", vagy lehetne az is - de egyúttal lehet az Úr Jézus megismerésének időszaka is a számodra... egy újabb, egy mélyebb módon, ahogy eddig "nem is gondoltad..."
9./ Én a 2Korintusi levelet egészen 1990 őszéig nem értettem meg.
-- De akkor, amikor D. Szilvi "meghozta döntését", és, "mint első fecske" olyan útra lépett, amit soha nem gondoltam volna korábban, s aminek messzire kiható események lettek a folytatásai, alig néhány hónap múlva, 1991 március-áprilisában, akkor, fenn a Normafánál, ahová talán családunkkal mentünk fel egyik nap, emlékszem, ahogy a kis Újszövetségemből olvastam, hirtelen megértettem, amiket addig nem... 2Korinthus 4 és később még hozzá jött a 6. fejezet is.
-- Éveken át tartott, s a 2Korintusi levél egyre közelebb került hozzám. Megértettem, hogy az Úr Jézussal járásunkban "benne van ez is"... ha nem fordulunk vissza, és hordjuk a felelősséget, s az elhívásunkban megmaradunk... hogy van ilyen is, hogy "Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi halandó testünkben... és: Azért a halál mibennünk munkálkodik, az élet pedig tibennetek..." (2Korinthus 4, 10-12.)
-- Ezt már nem veszi el tőlem senki. Az "enyém lett" - egy "ingadozási helyzetben", amikor az Úr Jézus megint, és mélyebben megtanította, hogy "ingadozni nem lehet nekem..." - és, hogy "Akik bíznak az Úrban, olyanok, mint a Sion hegye, amely meg nem inog, örökké - ÖRÖKKÉ! - megáll..." (Zsoltárok 125, 1.)
-- Vannak igazságok, amiket ismét megértünk, és mélyebben megértünk, és egyre inkább megértünk, s amiket a mi Urunk be akar írni a mi szívünkbe, és ehhez átenged bennünket az "ingadozási-helyzeteken" is... amik nem könnyűek, de "utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizetnek" azoknak, akik ezek által "gyakoroltatnak" (Zsidó 12, 11.)
-- Ez a "gyakoroltatnak" amúgy a "gümnadzó" kifejezéssel áll, ami természetesen a gimnasztika szóban is visszaköszön, és magában hordja az edzés, a felkészítés, a kiképzés jelentését is... van jelentősége, egyáltalán NEM hiábavaló, hogy átmész ezeken az "ingadozási-helyzeteken"... ez egyszerűen "benne van"... a "terv" része... kiképez, átformál, nem hagy "ugyanolyannak" maradni, kialakít benned olyan vonásokat, amik szükségesek a "versenyfutáshoz", a harchoz, a győzelemhez, amikre szükséged van, és amik megdicsőítik Őt... "benne van"...
10./ És amikor látod, hogy mások, akik korábban annyira "FIXEN odaszánták magukat", most visszavesznek? Amikor még olyanok is, akikre felnéztél, másként járnak "már"?
a./ Emlékszem, a legkiszáradtabb időszakban, az államvizsga három hónap kemény tanulása és minden más megpróbáltatása után, 1983 nyarán, amikor a korábbi gyülekezetünkben végülis feketén-fehéren kimondták, hogy mi "nem tartozunk oda", és "értsük már meg", mert mi "mások" vagyunk, "karizmatikusok", és ezzel tulajdonképpen minden elbizonytalanodott, hiszen munkahelytalálás előtt voltunk, házasságkötés előtt, és lakásunk sem volt, hogy majd hova költözzünk... s most, akkor, gyülekezetünk sem lett... szóval, minden, de minden bizonytalan volt, és olyan nagyon-nagyon kiszáradt jellegű - ebben az állapotban, emlékszem, ahogy a vízparton, a szemesi szabadstrandon beszéltünk azzal a fiúval és a feleségével, akikre nagyon felnéztünk, amikor megtértünk. ?
--Nagyon-nagyon szükségünk lett volna akkor a biztatásra, arra, hogy kimondják: "igen, úgy van, ahogy odaadtátok az életeteket három évvel korábban, igen, ugyanúgy járjatok a Krisztus Jézussal, az Úrral, ahogy megismertétek Őt - Kolossé 2, 6 -, és Ő ott lesz veletek, nem lesz semmi baj, átmentek ezen a száraz időszakon, de jó lesz, meg fogtok erősödni, sőt, még ez a mostani időszak is ezt a megerősödést munkálja bennetek" - ahogy tényleg történt is - nagyon nagy szükségünk lett volna erre...
b./ Én erre a fiúra már négy évvel korábban nagyon felnéztem, szerettem hallgatni, ahogy beszélt a fiúcsoportban, Szabolcs mellett.
-- És Anna is nagyon felnézett arra a lányra, ennek a fiúnak a későbbi feleségére, aki ott, abban a lánycsoportban, ahová Anna eljutott, (ahol, otthoni, ateista-kommunista üldözöttségi helyzetében, biztonságot élt át, és igazi, keresztény életmintákat látott), ragyogott.
-- Életével, szavaival, ahogy bizonyságot tett az Úr hétköznapi imameghallgatásairól, kiemelkedett. Életmintát adott...
-- Igazából, Anna ezért is tért meg, vagyis, pontosabban, Annát az Úr Jézus szólította meg, személyesen, de azért ennek a lánynak az élete, bizonyságtétele is benne volt abban, hogy százszázalékosan odaadta az életét az Úr Jézusnak, 1980 tavaszán.
c./ És most, itt, 1983-ban, ezen a kiszáradásos nyáron, ott, a szemesi szabadstrandon, ahogy vártuk, hogy megerősítsenek, valami nagyon furcsát mondtak.
-- Először el sem akartam hinni, de kimondták... Eleinte azt hittem, hogy rosszul hallom, de ők megerősítették, hogy "nem egészen úgy van", mint ahogy korábban gondolták, és ahogy tették.
-- Hogy "majd ti is meglátjátok", ha "ti is házasok lesztek". Mintha azt mondták volna, amit két hete hallottam egy másik testvértől, a kilencvenes évek egyik nagyon erőteljes gyülekezetének korábbi tagjától, aki most, egy missziós megkeresésem kapcsán úgy nyilatkozott arról, amit mi most teszünk - többek közt a Palánta gyermeknapi egész napos bevetéséről - hogy: "Én ezen már túl vagyok..." ... ilyen fensőbbségesen... ilyen "magabiztosan", és ilyen módon, jelezve, hogy "majd ti is megértitek"...
-- Valami ilyesmit hallottam akkor tőlük, ott, Szemesen, a Balaton partján.
d./ Emlékszem, ahogy a beszélgetést ott, akkor, gyorsan rövidre zártam, hamar elköszöntem, és felrohantam a nyaralóba.
-- Felmentem a padlásra, és ott, a nagy melegben, a nádpalló alatt, a fekete kis Újszövetségemet olvastam, keresve az Igéket, mit mond nekem az Úr Jézus, most, ebben a mérhetetlenül "kiszáradt időszakomban", amikor "szinte minden" elbizonytalanodott, amikor nem tudjuk, mi vár ránk, mi hogy lesz majd ezután, hiszen a korábbi hónapokban annyira kevés volt az Ige, és a közösség, s amikor minden óriási nyomásként nehezedett ránk... és most, itt, ezt mondták ezek a fiatalok, akikre korábban úgy felnéztünk, s most így beszélnek, hogy "majd ti is meglátjátok"...
-- Nem!
--Mi nem fogjuk "majd meglátni". A só nem ízetlenülhet meg, aki az eke szarvára veti a kezét, nem tekinthet hátra, mert különben nem lesz alkalmas az Isten országára...
-- És a padláson, ott, a nádpallók alatt, a egy kis jegyzetlapra kiírtam az Igéket, amik fixek maradtak, és maradnak mindenkor, és kitűztem oda, az egyik kiálló nádszálra. És lerögzítettem az én Uramnak, hogy én nem fogok soha visszafordulni, és nem fogom Őt soha elhagyni. Abban az elhívásban fogok megmaradni, amit Őtőle kaptam.
e./ Amikor azt mondtuk nekik, hogy "mi nem fogunk elfordulni, visszalépni attól", amit megkaptunk az Úrtól, és nem fogunk "visszavenni" abból, ahogy Neki adtuk az életünket, azt mondták, hogy "majd, ha házasok lesztek, meglátjátok"... s gondoltak itt az egzisztenciális dolgokra... lakáshoz jutásra, megélhetésre, hasonlókra.
-- Egy év múlva, ugyanott találkoztunk velük. Akkorra már fiatal házasok voltunk. S egy újabb beszélgetésben lerögzítettük, hogy "mi már házasok vagyunk, s nem vettünk vissza semmiből... és nem is fogunk..."
-- S akkor azt mondták: "majd meglátjátok, ha gyereketek lesz"...
-- S mi mondtuk - már megerősödve, túl a korábbi nagyon nehéz helyzeten, úgy, hogy volt hol laknunk, volt már gyülekezetünk is, egy évnyi keresés, Istenre figyelés után, munkánk is, mindkettőnknek, s tudtuk, hogy lesz is, minden, amire szükségünk lesz, mindenkor - hogy "mi akkor is megmaradunk majd". (Anna már a szíve alatt hordta első gyermekünket.)
-- S megmaradtunk. Arra nem emlékszem, hogy miután megszületett az első, vagy utána nem sokkal, amikor megszületett a második, találkoztunk-e, és lerögzítettük-e, hogy "megmaradunk", és hogy "ahogy vettük az Úr Jézus Krisztust, az Urat, úgy fogunk járni Őbenne (Ővele)" - Kolossé 2, 6.
-- De öt született, négy korábban, "egyhuzamban", 1985 és 1992 között, s egy csodálatos ötödik is, húsz évvel az első megszületését követően - s azóta már van ennyi unokánk is - és nem vettünk vissza... ahogy vettük az Úr Jézus Krisztust, az Urat, "úgy járunk Őbenne (Ővele)" azóta is.
-- Az "ingadozási-időszakok" nem arra valók, hogy "visszavegyünk", hogy "meginogjunk", hanem arra, hogy megerősödjünk, és megismerjük a mi Urunkat, egy másik időszakban, más körülmények között is, és így újra élőkké legyenek az Ő Igéi, amiket korábban megértettünk, s még inkább erőteljes alapokká váljanak örökkévaló építkezésünkben.
11./ "Ne dobjátok el hát bizodalmatokat (parrészia), melynek NAGY jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és Aki eljövendő, eljön és nem késik. (Hú, de jó annak, aki hűséges volt... és így tud majd az Ő szemébe nézni...) Az igaz pedig HIT-ből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi NEM vagyunk meghátrálás [emberei], hogy elvesszünk, hanem HIT-éi, hogy életet nyerjünk." (Zsidó 10, 35-39.)
Válaszom:
Igen, Uram. Erre hívtál, ebben maradok meg. Veled, Aki megerősítesz. Veled, Aki hűséges vagy, mindenkor. Veled, Aki hívtál, hívsz, és akarod, hogy Veled járjak. Veled, Aki "jól tudod", mire van szükségem, szükségünk. Veled, Uram, mindenkor. Ámen.
Hálaadás:
Uram, köszönöm az éveket, köszönöm a hűséget, a hűség kincseit, amiket Te mutatsz meg nekem, köszönöm, hogy van ERŐ abban, ahogy Veled járunk, ahogy Veled nem ingunk meg, nem adjuk fel, nem veszünk vissza abból, amire elhívtál.
Köszönöm a mennyei erőt, a szót, a biztatást Tőled, a megerősítést, a jövőt, amit Te adtál, és adsz, folyamatosan elénk.
Köszönöm, hogy érdemes, hogy Veled járni jó, még akkor is, ha éppen a legnehezebb időszakon megyünk át... jó, és jó lesz, még akkor is, ha mások nem értenek meg, vagy éppen kárhoztatnak, vagy lenéznek, vagy megvetnek, vagy rosszat beszélnek nekünk, vagy rólunk... mindenkor... mert Te felette vagy mindezeknek, és a mi gyönyörűségünk Te vagy, személyesen... és akarjuk, Urunk, hogy Te örülj az életünknek, és kedves legyen Előtted, amit teszünk, és ahogy vagyunk. Ámen.
Közbenjárás:
Uram, Te ismered azokat, akik visszafordultak. Akik visszavettek abból, ahogy Veled jártak, s talán már lenézik azokat, akik ugyanúgy járnak Veled, ahogy elkezdték... és akarod, hogy az életük megmeneküljön.
Uram, Te ismered azokat is, akik rosszakat beszélnek a korábbi időszakukról, talán, mert másokban megbotránkoztak, vagy nem értettek dolgokat, mi, miért történt velük... Te ismered őket, és, hogy meddig jutottak el.
Mi mást tehetnénk, Uram, jövünk Hozzád, és kérünk, könyörgünk értük, hogy meneküljenek meg, bánják meg, hogy ezt tették, és tisztuljon meg a szívük, a gondolkodásuk, és legyenek a Tiéid, ismét, teljességgel. Ne az ördög terve valósuljon meg az életükben, akár még most, a legutolsó pillanatban is, de kérlek, forduljanak vissza, Hozzád. És legyenek a Tiéid, igazi tanítványaid. Ámen.
Aldás:
Drága hűséges testvérem. Az ingadozási-kísértésekben, légy erős, bátor, és maradj meg a te Megváltód mellett, hűségesen.
Adjon neked a mi Urunk, Istenünk, az Ő megváltásának és feltámadásának erejéből, adjon jó gondolatokat, élő kijelentést, igét, hogy megerősödj, és soha ne vegyél vissza abból, amit egyszer Neki adtál.
Legyen megerősödésül neked ez a mostani időszak, amin átmész.
És a Megváltó Úr Jézus Krisztus, legyen a te Támaszod, megerősítőd, biztatód, gyámolítód, Aki soha nem hagy el téged, és nem fog magadra maradni engedni téged... nem leszel egyedül, és nem maradsz kiszolgáltatottan. Jézus Krisztus nevében. Ámen.
Olvasmány:
-- Olvasd el a Dániel 6-ból, ahogy ezt az odaszánt embert kikezdték irigyei. És, ahogy ebben az "ingadozási kísértési helyzetben" szilárdan megmaradt. S milyen jutalma lett hűségének
-- A Nehémiás könyvének első 8 fejezete is bemutatja, milyen módon tudsz hozzáállni a külső megingatási kísérleteknek
-- Azután vannak Zsoltárok, amikben olvasol biztatást arra, hogy ne inogj meg: Zsoltárok 21, 8 - a királyról szól (és a király fiairól is, ezzel egyidejűleg, tehát rólad is, aki a Mennyei Király gyermekévé lettél). Ha a Zsoltárok 121-et olvasod, felmerül, hogy meg is tanulhatnád... nem vesztesz vele, az biztos!
Ahogy a Zsoltárok 125-öt is megtanulhatod.
-- Nézd meg az Úr Jézust, ahogy "arcát Jeruzsálem felé fordította" - s ment a jövő felé, megingathatatlanul, s így hódította meg az üdvösséget a te számodra is, és az én számomra is. Lukács 9, 51-62. és Lukács 18, 31-34. vagy a János 12-ben, amikor megint megerősíti, hogy úgy fog járni, ahogy az Atya mondja Neki... János 12, 20-36.
-- Az egyik legklasszabb Zsoltár az ilyen helyzetekben, vagyis, egy hasonlóról szól: az 56. Zsoltár.