Az ige hatása...
Ezt a történetet olvastam - valaki megosztotta velem:
"Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. (Zsoltárok 23, 4)
-- 1980 áprilisában családom belekerült a végzetes katonai puccsba. Amikor a libériai házunkra záporozó gépfegyverek gyorstüze elől fedezékbe bújtunk, a 23. Zsoltárt ismételtük folyamatosan. Ezt az igét megszámlálhatatlanul sokszor elmondtuk a hangunkat elnyomó géppuskatűz alatt.
-- A katonák folyamatosan lőttek a házra 25 percen keresztül. Tudtam, hogy családom és én elveszhetünk, de mindvégig hittem. A katonák kilőtték a hátsó ajtót, hallottam léptük dobogását. Aztán megtaláltak minket a hálószoba padlóján.
-- Halkan szabadulásért imádkoztam Istenhez. Az imám a Zsidó 11, 1 versnek megfelelő volt: "A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." Isten nem szólt személyesen mást hozzám azon a napon, csak a hitem volt akkor.
-- Amikor mindennek vége szakadt, éreztem, mennyire erős az Istenbe vetett hit, mennyire erős Isten igéje. Most, 38 évvel a történtek után sem szűnöm meg ezt a zsoltárt ajánlani gyermekeimnek, unokáimnak és az asszonyoknak, akiknek a munkám során adok tanácsokat. Bármikor válságba kerülök, a Zsolt 23,4-hez fordulok. Nem számít, mennyire súlyos a baj, az Úr közel tart magához és megvigasztal.
-- Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. (Zsoltárok 23, 4)
-- Veszély idején, mindent felülír Isten szavának ereje."
Uram, köszönöm a Te Igédet, köszönöm az ERŐT, ami az Igéből jár át bennünket. Köszönöm, hogy közel vonsz, amikor baj van, és amikor nincs is, és Te ott vagy, ott maradsz, mindenkor. Köszönöm a mennyei tapasztalatokat, amikben járhatunk, s amikhez mindenkor visszatérhetünk, bármi történik is. Köszönöm, hogy személyesen Hozzád fordulhatunk, s Te megerősítesz Igéddel. Ámen.
A felhívás az üzenet végén még ez volt: "Imádkozz ma valakiért, aki veszélyben van!"