Az élet értelme... néhány gondolat...
1./ Sok gyönyörűség, amit látok, érzek, átélek.
Az illatok, a természet gazdagsága, a növények növekedése, a gyümölcsök, az ízek, a sütik, vagy más fogások, ahogy elkészítik ezt emberek, a feleségem, a gyermekeim, az övéik, az emberek drága értékei, amikhez hasonlót elképzelni nem tudnék, a zene, a költészet, a jó könyv, a történelemben tájékozottak (s mellette értékeket megbecsülő emberek) beszédei, ismeretek, tudás, összerakott ismeretek, összekapcsolódó tudás, rálátás, bölcsesség, tanács, segítség, mások megsegítése, mások szeretete, az, hogy szeretsz, és mégis, és csak azért is, szeretsz másokat, hogy meglátod, mire van szükségük, és betöltöd mindezeket...
2./ A szeretet, hogy szeretnek (egy kisbaba odaforduló mosolya, ahogy a kétéves azt mondja: "Szeretlek Gyuri papa...", méghozzá tudatosan, rád nézve, egyszerűen, ahogy eszébe jut, ahogy felméri, hogy szeret)... ez csodálatos. És ennek viszonzása is, hogy szeretsz, hogy felméred, szükség van rád, hogy adj, hogy legyél, hogy szólj, hogy cselekedj... szeretsz, mert kell, szeretsz, mert tudod, hogy enélkül hiány állna be, és te be akarod tölteni a hiányt, adod, amit tudsz, a jó szót, a pénzt, az időt, a meghallgatást, a megértést, a hátteret, az imádságot, a hordozást és az elhordozást... adod, és teszed, mert érzed, tudod, hogy kell... mert szeretsz és akarsz is szeretni.
3./ Ez kitárulhat széles körbe, a felelősség miatt, amit érzel olyanokért, akiket nem is ismersz, de akiken tudsz segíteni, vagy legalábbis akarsz segíteni, és így élsz, szolgálsz azzal, aki vagy, ahogy vagy... az utazásukat, a gyógyulásukat, a gazdálkodásukat, a lelki vagy fizikai egészségüket, a családjukat, a jólétüket, vagy legalábbis azt, hogy jobban élhessenek, a tudásukat, a higiéniájukat, hogy el tudják látni magukat, hogy legyenek legalább segítő eszközeik, ha magukat nem tudják ellátni is, fejlesztesz, gondolkodsz, másokkal együtt dolgozol, hogy sikerüljön nekik, másoknak, másokért... lehet, hogy itt a FB-n szervezel csoportot, végzel akciókat... mert akarod, hogy másoknak jobb legyen. Hm.
4./ S van még valami, ami nem ellentétes az előzőekkel. Az, hogy elkezded felfedezni, s miután rádöbbentél, s döntöttél Mellette, elkezded megismerni Őt, Aki az életre megalkotott téged. S felfedezed, mi az, amiért élj, amit Ő gondolt el rólad, mi az, amit szeretne, hogy végezz, hogy elvégezd, hogy abba belefektess, hogy ott valami megszülessen, vagy kibontakozzon, vagy tovább lendüljön, vagy legyőzze az akadályt... valami, ami nélküled nem lenne olyan jó, mint amilyen veled lehet...
5./ S ha átmész a szenvedésen, vannak dolgok, amiken nem tudsz változtatni, hiányok, amikkel végigéled az életet, régi fájdalmak, amiket megbocsátottál, amennyire lehetett, gyógyultál belőlük, de kísérnek... fizikaiak is... hiányok... szenvedés - s közben megtalálod, megérted, meglátod, hogy mégis, mindezek közepette, ezek ellenére is, csak-azért-is, van jelentősége annak, hogy élsz... bármelyikért az előzőek közül, ahogy formálódik benned, meglátod, hogy mindezekkel együtt... mégis, van jelentősége annak, hogy élsz.
Amikor a mozgássérültekhez bevitt bennünket az Úr Jézus az 1980-as évek elején, s megismertem az életüket a Marczibányi téren, s később a vastüdősök között, a Baba utcában is... meg kellett lássam, hogy néha én vagyok a keze egyiküknek, és a lába, olyat tudnak átélni, amit amúgy nem tudnának, ha nem lennénk ott.
-- Csilla, a Marczi-ról elvégezte az ELTE 3 éves képzését angol nyelven. Tolmács lett, könyvfordító, lektor, kiadó, a Zúgó Szél Alapítvány alapítója, tíz- és tízezer ember számára alaptanításokat továbbító segítő, szorgalmas, bátor és érző szívű hölgy... jóllehet amikor az iskolába beértünk, oda kellett segítsük (toljuk) a pad elé, ki kellett tegyük a füzetét, a tollait, és mindent, amire szüksége volt, s végül azt kérte, hogy "tedd fel a kezemet a padra" - mert disztrófiás volt, nem tudta mozgatni a kar izmait... egy picit mozgott az ujjacskája, így tudott írni, és az elektromos kocsit így tudta irányítani... még a fejét is neked kellett visszabillentened időről-időre. Ő szólt, kérte... nem ijedt meg, ki volt szolgáltatva... kérte, és te jobban izgultál, mint ő. De megtetted, mert szüksége volt rá, és szeretted, és nem akartad, hogy hiány legyen az életében.
Egy kis csapat fogott össze, hogy minden héten háromszor ott legyen az ELTÉN, az Astoria körül, és tudja végezni az iskoláját. Oda is vinni kellett, vissza is hozni kellett, hetente háromszor, három éven keresztül.
Kik tegyék ezt meg? Akiknek "van rá idejük"? Akik adnak rá időt. Akik megértették és megértik, hogy azért van idejük, hogy azt adhassák másoknak, akiknek szükségük van rá.
Igen, hívők voltak, akik megértették, hogy az időt kapták, Istentől, az Idő Urától, Akinél ott a változtathatatlan, a szeretet hatalmas töltése, Aki tervben tartja Csillát is, és azokat is, akik viszik őt tanulni... s Aki látja a jövőt...
-- És Béla, a Baba utcából? Egész pici korától mozdulni sem tudott. Vastüdővel lélegeztették. Ha leállt az áramszolgáltatás, generátor állomás indult be, hogy legyen áram, hogy legyen levegő, hogy ne haljanak meg, akik ott élnek, akik a járványos gyermekbénulás idején elvesztették mozgásképességüket. Bélának minden bordája egyenes volt, mert egész életében feküdt... kiegyenesedtek a csontjai is. Semmije nem mozgott... csak a nyelve. És ezért tudott beszélni, és tudott lapozni egy fakanál segítségével a könyvben, amit elé tettek.
Az egyik áramkimaradásnál nem indult be időben a generátor. Béla megfulladt. A klinikai halál állapotában egyszer csak találkozott Jézussal. Jézus azt mondta neki: én most visszaküldelek, Béla, és kérlek, mondd el mindenkinek, hogy találkoztál velem. S Béla, ahogy újraindították az áramszolgáltatást, és megkísérelték őt visszahozni a halálból, feléledt, és innentől, bárki jött be a szobába, megkérdezte: "Van öt perced? Idejönnél hozzám?" S akik odaültek hozzá, elmesélte nekik, hogy amikor elment az áram, és ő meghalt, Jézussal találkozott, és Ő azt kérte tőle, hogy mondja el ezt mindenkinek. Hogy találkozott Vele.
Ennyi. És elmondta. És újra elmondta. És tudta, hogy ő ezért él. Ameddig él, elmondja.
-- Nick Vujcic - hallgasd meg őt. Kéz és láb nélkül született. Ma, ahogy beszél erről, úgy mesél róla, hogy a szülei számára ez "meglepetés" volt. S az orvosok azt mondták, hogy "soha nem fog járni" - s most megmutatja, egy nagy asztalon, az előadóban, a stadionban, ahol van, hogy tud járni... a pici csonkocskáján, amivel sok mindent meg tud tenni. És egész életével - miután letett arról, hogy öngyilkos legyen, miután meglátta, hogy az Örökkévaló Isten őt így is tudja használni, és Neki adta az életét - úgy ahogy van, milliókhoz és milliókhoz juttatja el a megmentés üzenetét, emberek millióit biztatja, és bátorítja... van értelme az életének. Ezt mondja, és ezt sugallja, úgy, ahogy van.
Ez utóbbi példákat a szenvedés kérdésére soroltam fel... és tettem ezt azért, mert maximálisan megértem, amin átmész... a lelkit is, a fizikait is... és nem akarom, hogy elveszítsd a reménységedet. még így is, ahogy vagy, amiben vagy, amin átmész, van értelme az életednek, ahogy másokról gondolkodsz, gondoskodsz, vagy imádkozol értük... és ahogy mindezek közben mégis, megismered a Teljesség Urát, Akinek van jövője a számodra... ezen a földön s odaát.
Adjon az Úr vigasztalást, megerősítést, felbátorítást, mérték nélküli szeretetet a szívedbe, és reménységet, most, és holnap is. Ámen.