ARCRA BORULVA AZ ÚR ELŐTT...
Háromszor is szerepel ez a 4Mózes 16-ban.
Háromszor is arcra borul Mózes az Úr előtt.
- Mikor? Amikor rátámadnak. És utána még kétszer.
- Mikor? Amikor az Úr ítéletet akart behozni. Az egész népre hatna ki az ítélet. De Mózes könyörög, közben jár értük.
Mikor borulunk arcra az Úr előtt? (Fizikailag, vagy lelkileg - bensőnkben.)
1./ Amikor olyan helyzet tör ránk - jön elő, köszönt be, lep meg - amivel nem tudunk mit kezdeni. De az Úré vagy, és akarod, hogy az Ő akarata legyen meg - és ami jött, beköszöntött, az gonosz, az sötét, amögött az ellenség van, vagy valami olyan kemény törvényszerűség, amivel nem tudsz mit kezdeni... valami helyzet, ami "kiszolgáltat" az Úrnak. Nem akarsz a magad eszközeivel eljárni, nem akarsz "emberileg" igazságot szerezni, nem akarsz olyasmit tenni, ami nem szerezne dicsőséget az Úrnak (megszégyenítené Őt) - hanem mit akarsz? Egyszerűen akarod, vágyod, hogy az Úr cselekedjen. Mert Ő a szabadítás Istene. Ő az, aki tud is valamit tenni... nem csak beszél, vagy tehetetlenül széttárja kezeit. Ő cselekvő Isten. S te arcra borulsz Őelőtte, és várod őt... várod az Ő cselekedetét. Amit Ő tesz...
2./ Az is ilyen helyzet, amikor látod, hogy emberek a legrosszabb irányba mennek. Nem tudod őket megállítani. Úgy tűnik, "hiába beszélsz", nem is tudnád megértetni magad velük... de a folyamat zajlik, rájuk is kihat, másokra is... romlás és bomlás... és téged elszomorít, sőt, felkavar a helyzet, nem akarod, hogy ítélet jöjjön be, vagy az Úr tervének meghiúsulása ennek a személynek az életében... s azokéban, akikre kihat az élete. Arcra borulsz az Úr előtt... és várod Őt, az Ő cselekedetét. Mert te nem tudsz eljutni a másik ember szívéig.
3./ A néped, az országod, annak jövője ... ott állsz - fekszel arcon - az Úr előtt, mert rajtad van a terhe, nem hagy nyugodni, érzed, tudod, hogy sorsdöntő napokat élünk, a jövő múlik azon, hogy milyen döntés lesz, mi lesz az irány... és te arcon vagy az Úr előtt, mert Ő az egyetlen, Akihez fordulni tudsz.
- Néha érzed, hogy amit lehetne tenni, "túl van rajtad", de tenni kellene, és a jövőt ez formálhatná... arcon vagy az Úr előtt, hogy megnyíljon a kapu előtted, a cselekvésre.
- Érzed, hogy akik döntési helyzetben vannak, más szempontokat tartanak maguk előtt, vagy nem mernek, vagy nem tudnak... nincs más lehetőséged, csak a könyörgés, a közbenjárás... arcra esve az Úr előtt.
Mózes arcára borult mert megvádolták, hogy "sokat tulajdonít magának" és "felemeli magát az Úr gyülekezete fölé". És ő nem tette ezt. Az elhívása, a mennyei kiküldése az Úrtól volt, de hogyan lehet ezt "bizonyítani"? Elmagyarázni? Megindokolni? Lehetetlen, ha nem akarják, hogy igaz legyen.
- Hogyan "igazolod magad", amikor mindent megkérdőjelez a másik oldal. És te közben tudod, hogy nem vinnék felelősséggel, nem vinnék tovább az "ügyet" az Úrral... egészen egyszerűen, mert nem hallják Őt, nem ismerik Őt, nem járnak Ővele. Lehet, hogy vezetővé lettek téve, lehet, hogy van is szerepük a nép vezetésében, de nem tudnák azt megtenni, amit Mózes nap mint nap megtesz, és nem lenne jó sora a népnek, ha ők vinnék tovább a mennyei ügyintézést... nem lenne többé mennyei... "csak ügyintézés".
- Nem tudod magadat igazolni, nincs legitimáció, mindenre van kifogás, felelet, vád és lejáratás.
- Mit lehet tenni ilyenkor? Mi marad? Arcra borulsz az Úr előtt... és Mózes ezt tette.
S akkor is ezt tette, amikor az Úr azt mondta, hogy az egész népre ki fog hatni az ítélet. Válasszák el magukat tőlük, és különüljenek el fizikailag is. Nem, Uram, ne tedd ezt - szólt a szó, és Mózes arcra borult az Úr előtt, Áronnal együtt. Könyörögtek és kérték a jövőt az Úrtól.
- S az Úr megkönyörült. Bár egy ember volt a felbujtó, egy volt, akinek nevéhez fűződött az egész lázadás (Kóré), s a vele szorosan együttműködő rész (250 ember) is elpusztult - de Izráel népe megmarad. S ez volt a cél. Ezt látta maga előtt Mózes. S ezért borult arcra az Úr előtt.
S a végén is, amikor a legitimáció megtörtént az ítélet útján - más szóval: az Úr kiállt az Ő választottja mellett, s akik fellázadtak ellene, megláttatta Magát velük - még ez után jött csak a java... az egész nép felült a vádnak, befogadta a zúgolódást és kritikát: "Ti öltétek meg az Úr népét!".
- Brrr... erre mit lehet mondani. Nem ők voltak, az Úr tartott ítéletet. Ők pedig közben jártak értük, hogy ha lehet, csak és szigorúan csak azok süllyedjenek el a megnyíló föld alá, akik szorosan részesei voltak a lázadásnak. És most a múlt egyszerűen "megváltozott" a fejükben. Ők voltak, akik megölték az Úr népét... mit lehet erre mondani?
- S az Úr azt mondta: itt a vége. Most lezárja ezt a gyászos történetet. Ítéletet hoz felettük - s Mózes és Áron? Egy szempillantásban arcra borultak az Úr előtt. S utána jött a megoldás: "Menj a füstölővel engesztelni a nép és az Úr közé... ott, ahol az ítélet már zajlik. Válaszd el az ítéletet az emberektől, akik a bűnt elkövették..."
- A tűz az oltárról származott, ami eredetileg az Úr tüze volt, és ami "méltó volt" arra, hogy az Úr előtt jó illatot hozzon létre... a füstölőszer is olyan volt, mint amit az Úr rendelt... s mindez kifejezésre juttatta, ami az egész szent sátor rendjét áthatotta - az Úr a Megtartó... az ítélet, a jogos, bűn elleni harag ellenében az Ő tisztasága az egyetlen, ami eleget tehet, ami engesztelést szerezhet.
- Itt most nem volt idő állatot vágni, véres áldozatot tartani - a helyszínen kellett valamit tenni... maradt, amit hozni lehetett, a helyszínre vinni. A füstölő, a jó illat, az Úrtól való tűzzel, és az Úrtól való illatszerrel. S az ítélet megállt. Ahogy Áron odaállt az élők és a holtak közé, "megszűnt a csapás". Ott, a helyszínen... s Mózes? Arcon az Úr előtt...
Uram, mit tudunk tenni?
Mi az, amit megtehetnék?
Mi az, amit oda tudnék hozni Hozzád?
Csak Te, a Te akaratod, a Te kedvességed, a Te megmentő áldozatod, s a Te személyes jelenléted - erre van szükségem. Nincs senki más, Uram, csak Te, Te egyedül.
Ezért vagyok arcomon Előtted... a dolgokért, a személyekért, a helyzetekért (Te tudod, kikre és mikre gondoltam) s magamért is, hogy az legyen, amit Te akarsz, Uram, a legjobb, amit Te gondoltál el. Ámen.
2025. 08. 08.