Ajándék...
Amit az én Megváltóm talált ki... amit én csak felfedezek, ahogy az időben előre haladok, és amit én egyre inkább értékelek.
-- Isten nem csak férfit teremtett, hanem, amikor embert teremtett, két nemben teremtette meg - férfiben és nőben.
-- Amikorra vissza tudok emlékezni, mindig tudtam, hogy "vannak lányok is", nem csak fiúk. A játékban néha egyenrangú partnerek voltak, néha nem, de néha én kapcsolódtam bele abba, amit ők játszottak, mert érdekes volt, és volt benne valami otthonos.
-- Azután jött egy későbbi időszak, a hódítás, a szerelem és vágyakozás ideje... sok teret vett igénybe gondolkodásomból, tervezgetéseimből - s fiúkkal való beszélgetéseinkből is.
-- Miután 20 évesen megismertem az Urat, tudtam, hogy van számomra elkészítve valaki, s őt kell megtalálnom, ő az, akivel boldogan leélhetem az életemet, aki kiegészít, aki nélkül nem leszek teljes. Úgyhogy beindult ez a megközelítés is... és egy idő után megláttam őt, megismertem, és végigharcoltam a szükséges harcokat... másfél évnyi intenzív és kemény időszakot, majd még további éveket - végül megtérésem után öt évvel elvehettem feleségül.
-- Nem bántam meg. Sőt...
-- Olyan királylány, akiért a sárkánnyal kellett megküzdeni - s ez férfivá teszi a királyfiakat... megérte. Soha nem felejtem el azokat az éveket, mélyen beépült minden... s ez értéket ad a társnak is, akiért érdemes volt letenni az életemet.
-- Azóta minden nap inkább érzem, tudom, hogy kincset kaptunk, mi férfiak, abban a tényben, hogy vannak hölgyek, van női nem, ajándékképpen, hogy ne legyen szürke, egyirányú, unalmas és fárasztó az élet, ha pusztán a férfiak világában kellene élnünk.
-- Minden nap érzem, látom, tudom, tapasztalom, hogy vannak más szempontok is, mint amit mi, férfiak szemünk előtt tartanánk... és ez jó, és idővel - ahogy ezt tanulom, ahogy ez formál (hiszen házasságban, családban, női munkatársakkal, a gyülekezeti közösség női tagjaival ez törvényszerűen bekövetkezik, ha ott a nyitottság és szeretet) - már "eleve bekapcsolom" ezeket is... ha belegondolok, hogy amikor első gyermekünk megszületett, még az első napon, ahogy meghallottam, hogy miről beszélgetett vele, a pici egy napos újszülöttel Anna... a tehénkékről, a friss tejről, a mezőről... hát, én azóta is csak tanulok, tanulok, tanulok...
Ma, Ambrussal hazahoztuk a friss tulipánokat, és megköszöntöttük Annát - Ambrus is mondott neki dolgokat, én is. (Ő örült a virágnak, de még inkább akarta hallani, amit mondunk - főleg, amit Ambrus mond).
-- Mit mondott ez az édes 18 éves? A "nemzetközi jogok napján" köszönti Annát, mint nőt... (hiszen az interneten utána nézett, mi is volt a március 8-i időpont mögött történetileg) - de azután, amikor édesanyja kérte, hogy még mondjon valamit, ránézett, és megköszönte, hogy anya nő, és hogy olyan jó anya... (a feleségem elolvadt, és még tíz perccel később is mondta - ezt eltette magának (amúgy joggal) és viszi magával... "jó anya")
-- A tulipánok? Hát bekerültek egy kosárkába, amit alufóliával bélelt ki Anna, és azt mondta rá: "itt a kis virágoskertem".
-- Hát, ez sem jutott volna eszembe, soha, bármennyit töröm is rajta a fejemet... ugye, hogy ajándék? Ajándék a női lény, a női gondolkodásmód, a női szempont és a női megjelenés? Köszönjük!
2024. 03. 08.