Amikor arra gondolok, hogy a fáraó milyen parancsot adott a héber szülésznőknek (bábáknak), hogy a szülőszéken, ahogy látják, hogy fiú születne, öljék meg nyomban, mintha nem lenne életképes, iszonyat tölt el. Annyira szeretem a pici babákat. Annyira megindul a szívem, amikor egy pici babát a kezembe foghatok. Emlékszem, amikor Annával hazahoztuk a mi első kicsinyünket, s ott szuszogott a kiságyban, valami nagyon különleges légkör töltötte meg lakásunkat. Bejött egy kicsi élet, aki onnantól csodálatosan „működött”, és teljesen tőlünk függött. S ez a tény annyira, de annyira átjárt, hogy belülről teljesen megváltoztatott. Érdekes – valóban úgy van, ahogy olvastam egy nagyon bátorító cikkben: „Az anya szüli a gyermeket, de az apa szüli a családot.”. Megszületett a családunk. S ez a szívemben született meg, szinte úgy, ahogy Anna kihordta a kicsi babát, úgy hordtam én is ki a családot. Egy új irgalmasság jelent meg bennem, egy mélységes tisztelet, amit az élet iránt nyertem a szívemben. Szerintem ezt Isten találta ki, és annyira különleges, ahogy a férfit is bevonja a gyermekek „kihordásába” és felnevelésébe – hordozásába.
Mennyire, de mennyire más ez a különleges lelkület, mint amit a fáraó döntéséből olvasok ki: ott a gyermek csak „teher”, csak „gond”, csak egy „ellenség”, akit „el kell tenni az útból”, ha lehet, „minél előbb el kell intézni”.
Ez az ördögi világ hozzáállása a gyermekáldáshoz. A kicsinyekhez, a babákhoz, a megfogant élethez.
S ha belegondolok, hogy az USA egyes államaiban, és talán más országokban is, most arról van szó, hogy még kilenc hónaposan is „el lehet vetetni” a magzatot, sőt, még arról is szó esik, hogy a szülés közben, vagyis a születés után is meg lehessen ölni... ez ugyanúgy iszonyattal tölt el, mint amikor a fáraó parancsára gondolok.
S ez a kettő ugyanabból a lelkületből származik.
Az ördögről mondja az Ige: „embergyilkos volt kezdettől fogva”.
S közben ott az érvelés, amit odaállítanak a gyermekgyilkosságok mögé: „az én testem, jogom van hozzá, hogy azt csináljak vele, amit akarok”. Ebből az érvelésből csak az marad ki, hogy itt egy másik ember testének megöléséről van szó, aki azért nem csinálhat a testével azt, amit akar, mert ki van szolgáltatva az anyaméhben... foganásától fogva gondoskodásra szorul, míg megnő majd, és ő fog gondozni másokat (többek közt talán a szüleit is – ha engedik megszületni). Ez a kegyetlen és önző érvelés az ördög másik jellemzőjét juttatja eszembe: „hazug és hazugságnak atyja...”.
A fáraó parancsáról a 2Móz 1-ben olvasol. És azt is olvasod ott, mit jelentett az ókorban, itt, az elnyomatás korában, Izráel népe között, a „polgári engedetlenség”. Nem úgy általában, nem kényelmi okokból, vagy a hatalom megragadása érdekében, („forradalmi jelleggel”), nem... hanem a gyermekek védelmében. Isten világos parancsa, útmutatása, törvénye érdekében, védelmében, ami az élet mellett áll, és a jövőt tartja szeme előtt...
A bátrak és hűségesek ma is az élet védelme mellett állnak.