Imameghallgatás...
Bejön a fiunk a konyhából, telefonjával a kezében, (amiben ott a pontszám-kiszámoló program) és azt mondja nekünk: "hát, ezekkel a pontszámokkal bármelyik egyetemen felvettek volna pszichológiára is"...
-- Máshová adtuk be a jelentkezést, egyáltalán nem pszichológiára kívánkozott, csak azért mondta, mert ott nagyon magas ponthatárokkal jutnak be a felvételizők... és még a magyar és töri szóbelit bele sem számoltam (ennek még előtte vagyunk... hm... még van tanulnivaló...)
-- Egyszerűen hálás vagyok, hogy jó a feje. És tanul. És ösztönzése van. És túl vagyunk a biológián, írásbelin és szóbelin, egyaránt. Emelt szinten. És nagyszerűen. (Imameghallgatás.)
-- Ma három osztálytársát korrepetálta, akik még előtte vannak a biosz szóbelinek, ugyanígy, emelt szinten. A szavazófülkéből egyenesen a Ligetbe ment, ahol már tíz perce várták "tanítványai". Büszke voltam rá, ahogy erről beszélt. Felelősséggel, szeretettel. (Imameghallgatás ez is. Ahogy a többiekkel van.)
-- A kapott kis pénzből pedig egyiküket meghívta kávéra is a tanulás után. És a Margitszigeten leülve kávéztak.
-- Én pedig az "apa-háttértörténetet" osztottam meg vele este, a megtérésem utáni időkből, amikor jó sok lányt is evangélizáltam, és bizony voltak, akik félre is értették ezt (amellett, hogy az Úrról hallottak, és biztos vagyok benne, hogy dolgozott a szívükben a megmentés üzenete). De egy ponton túl elkezdtem vigyázni arra, hogy ne főleg "szép lányokat evangélizáljak sorozatban" (ahogy akkori lelkigondozóm javasolta), hanem próbáljam megtalálni a "csúnya fiúkat" is.
-- Nagyon jó kiállású a fiunk, és nagyon kedves (amellett tiszta is, ami külön érték a lányoknak), úgyhogy - próbálom beírni a kedves tizenéves szívbe - ügyelni kell rá, hogy ne törjenek össze a lányszívek mellette. Azt mondja: "egy a különbség köztünk, én 'tudom kezelni' őket..." - hm... csak legyen így. Ezért imádkozom (amellett, hogy biztatom a jóra, és megosztom vele az "apa-történeteket").
-- Hát, igen. Most is lerögzítettem, hogy amit pénteken hallott az osztálytalálkozón rólam, a volt gimis osztálytársaimtól, azok a történetek még mind, mind a megtérésem előttről voltak. Ami utána történt, azokat osztottam meg vele ma este is.
-- Ima, ima, ima - minden megosztott történet (bizonyságtétel) és életvitel (élet-bizonyságtétele, élet szava) mellett.
-- Imameghallgatás, amikor valami különleges helyzet van, amikor annyira nagy súlyú minden... Erre van szükségünk. Ugye?
2024. Június 09.