Maradandó (3)
Megint eszembe jut az az évfolyamtársam, akivel két napja beszélgettem, aki elmesélte, hogy neki - jóllehet mindene megvan, és mögötte van egy szakmailag sikeres élet - egyre kevesebb az önbizalma, és egyre bizonytalanabb abban, hogy "hol a helye" az életben... egyszerűen keresi a helyét, miközben a félelem újra és újra előveszi... minden helyzetben.
-- Igen, kulcskérdés, hogy megtalálod-e a Megváltóval való személyes kapcsolatot.
-- Igen, kulcskérdés, hogy meg tudod-e Őt szólítani, segítségül tudod-e hívni az Ő nevét, és bízol-e Benne, rá tudod-e bízni az életedet, s az egyes élethelyzeteidet.
-- Igen, kulcskérdés, hogy miközben a "saját életedet éled", le tudod-e tenni az életedet másokért, hogy ők boldogok legyenek, hogy felemelj másokat, megsegíts, támogass másokat... és ehhez persze kulcskérdés, hogy megtalálod-e azt, ami tényleg megerősíti őket, és segítséget, bátorítást, vigasztalást, tanácsolt jelent nekik... igen, ehhez is kulcskérdés, hogy Te megkaptad-e ezt a Megváltótól, és Vele éled-e a te saját hétköznapjaidat...
És ez lehetséges.
-- És ebben van segítség, van, aki melletted tud állni.
-- Igen, van, aki "igénybe veszi" a segítséget, és utána "tovább áll" - vagyis, vannak, akik nem "hálásak"... igen. De a "jutalmadat" nem tőlük kapod, hanem két területen lesz a tiéd:
a./ Magadban hordozod, mint aki biztos és "sérthetetlen" életet élsz, amellett, hogy átmész fájdalmakon, és megismered a szenvedést is.
b./ Egy nap az Örökkévaló és Élő Isten, Aki szeret, és ismer téged, teljes múltaddal és teljes személyiségeddel együtt (minden gyengeségeddel is, és nem vet el), átölel, és megerősít abban, hogy azt tetted, amiért a földön voltál. S ezt az értékelést soha, senki nem veheti el tőled... ennek értéke nem azon fog múlni, hogy "hányan hallják, látják, ismerik el vagy irigylik"... Nem, ez magában hordja az értékét. A tiéd lesz és az Úré, együtt, a Tiétek, közösen, bensőségesen. S ez gyönyörű. Egy élet jutalma...
Boldog vagy, ha "kicsiben", ha "nagyban", teszed ezt, végzed Isten megmentő munkáját... szavaiddal, hozzáállásoddal, kedvességeddel, megértéseddel, meghallgatásoddal, imádságaiddal, időddel, egyszerűen azzal, hogy ott vagy, ahol kell lenned, amellett, akinek szüksége van rád.
-- Ne gondold, hogy időd száz százalékát hajléktalanok között kell töltened, vagy nevelőotthonban... (kivéve, ha erre kaptál hívást a te Uradtól).
-- Otthon, saját környezetedben, saját telefonod mellett (ill. szgéped mellett, ha itt vagy kapcsolatban emberekkel), és akkor, amikor teheted, amikor "kimozdít" téged az Urad, amikor lehetőséget ad neked, hogy menj, hogy végezd az Ő megmentő munkáját "távolabb is"... de ilyen módon vagy, az örökkévalóságot, a maradandó értékeket képviseled, adod, erősíted... szemben a szennyel, az elkeseredéssel, a magánnyal... adod, teszed a jót, ami "lassan kivész" az emberek közül, legalábbis ők úgy érzik, gondolják...
Eszembe jut valaki, aki egy éve már nagyon sokat segít nekem egy területen. S az kísérti, hogy "semmit nem tud tenni", és hogy élete "hiábavaló". Még így is fogalmazta egyszer: "elsüllyed a semmiben"...
-- Nem, nem így van.
-- Az, amit teszel, ha nem is tűnik nagynak, de sokak számára mégis megmentő.
-- Amit teszel, az, ahogy vagy, ahogy a kedvességeddel találkozhatnak, ahogy számíthatnak rá, hogy te megérted őket, hogy hozzád lehet fordulni, hogy te "mindig ugyanaz" vagy, és hűséges, ez önmagában óriási dolog egy önző, és bezáruló világban.
-- Az, hogy emberek találnak melletted meghallgatásra, szeretetre, irgalmasságra (!), és hogy ez által igazából egy fajta közösség is kialakul körülötted, ez önmagában is kincs, érték, és ne gondold, hogy "semmi nagyot nem teszel"... nem. Ez, így, ahogy van, most, ebben a világban, pótolhatatlan... ezek számára az emberek számára biztosan.
-- És közben te "csak a saját életedet éled", és úgy cselekszel, ahogy "helyesnek tartod", és megteszed - segítséggel (hiszen te is kapsz segítséget olyanoktól, akik értenek bizonyos - digitális - területekhez) - amit te meg tudsz tenni, időddel, odafigyeléseddel, és egyszerűen azzal, aki Te vagy...
-- Lehet, hogy fel sem méred, de érték, és valóság az, ami nálad van, és ami az embereket biztatja, bátorítja, és örömmel tölti el. Maradandó...
Uram, köszönöm, hogy Te vagy, Aki megerősítesz abban, hogy a mi "pici hétköznapjainkban", úgy, "ahogy vagyunk", mégis értékesek vagyunk, s a Te számodra fontosak, sőt, "pótolhatatlanok"... a magunk helyén, a magunk "hétköznapi életét élve", egészen egyszerűen, csak megtéve azt, amit mi meg tudunk tenni...
Köszönöm, hogy biztatsz, kinyitod a szemünket, és kibontakoztatod a legjobbat, amit Te, ott, ki akarsz hozni belőlünk, általunk. Ámen.
2024. Június 08.