Indoka mindenkinek lehet... És van is...

Indoka mindenkinek lehet... És van is...

"És jött egy másik (szolga), mondván: Uram, ímhol a te gírád, amelyet egy keszkenőben eltéve tartottam. Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy. Elveszed amit nem [te] tettél el, és aratod, amit nem [te] vetettél. Mondta pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, amit nem [én] tettem el, és aratom, amit nem [én] vetettem. Miért nem adtad azért az én pénzemet a [pénzváltók] asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?" (Lukács 19, 18-23.)

-- Egyik kedvenc példázatom.

-- Arról szól, ami most van sok fejben.

-- "Hagyjanak engem békén, azt akarom tenni, ami nekem tetszik, ne szóljon bele senki, kit érdekel, hogy azzal teszek mindent, amit 'én is úgy kaptam', és hogy elvileg 'céllal' lennék itt a földön... 'nem kértem senkitől, ne is kérjék számon rajtam' - az igazságtalanság feljogosít az öncélú cselekvésre és arra, hogy semmibe vegyem Istent..."

-- De attól, hogy így gondolkodsz, Istennek még mindig vannak jogai 🙂

-- A te gondolkodásod nem változtat az objektív tényeken.

-- Neked kifogást jelent, indokot arra, hogy azt csinálj, amit akarsz, de Istent NEM fogja zavarni, amikor a következményekkel kell találkoznod.

-- Megcsinálhatod, amit teszel, ameddig ezt Isten engedi, de eljön egy pont, amikor a következményekkel találkozol.

-- Nem fenyegető példázat.

-- Nem, egyáltalán nem fenyegető, hanem rendet tesz a dolgok közt.

-- A mai digitális kultúrában, kütyüink világában, ki-ki kitalálhatja, kire hallgat... és ha lázítanak, hát megtehetik, és te választhatod, hogy egy lázító szöveg (egy? tízezer...) erősítsen meg téged abban, amit választottál... a gondolkodásodban, az indokaidban, a kifogásaidban... és kizárhatod a fejedből, hogy van más megközelítés és vannak objektív tények is, amikkel szembe kell nézned... legalábbis majd szembe kell nézned... Mindenkinek, a saját életében, a döntései saját maga által elszenvedett következményei formájában...függetlenül attól, milyen kifogása volt, milyennek látta, gondolta a világot, Istent, önmagát és a másik embert...

1./ A történet így néz ki (példázat ez, amit Jézus Krisztus mondott el, méghozzá nem sokkal az előtt, hogy beérkezett Jeruzsálembe, és következett a Gecsemáné kert, az elfogatás, a kihallgatás, a koncepciós per, az elítélés és a kivégzés a Golgotán... amikor ki lehetett mondani Róla bármit, amit akartak az emberek, mert odaadta Önmagát arra, ami következett... az ítéletre, helyetted és helyettem).

2./ Szóval, a történet: tíz rabszolgát előszólít az uruk, és rájuk bíz egyenként kb. 2.500.000 forintot (egy-egy mínát - Károli gírának fordítja - ami kb. száz drahmát ért - egy katona akkori éves zsoldja kb. 220 drahma volt), hogy fialtassák meg.

-- Ezt simán megtehette egy gazda, aki rendelkezett rabszolgáival.

-- Lázadhatott gondolataiban a rabszolga, de a társadalmi körülmények objektíve megengedték, hogy rá lehessen bízni egy összeget, és hogy számon lehessen kérni őt ezért. És számot is kellett adnia.

3./ A rabszolgákat a visszatérő gazda elszámoltatja. S ahogy számot adnak, ki-ki a szerzeményéről is számot ad - nem csak a rábízott összegről.

-- Egy ezek közül a megbízottak közül azt mondja: "itt a tiéd"... és azt, hogy "nem gazdálkodtam vele".

-- S hogy a képlet teljes legyen, világossá teszi, hogy MIÉRT nem tette.

-- Miért? Mert megvetette a gazdáját. Mert VOLTAK gondolatai vele kapcsolatban. Értékítéletei. És úgy gondolta, hogy "igaza van". És felmentette magát ezekkel a gondolataival.

-- Mit gondolt az uráról?

a./ Azt, hogy kegyetlen.

b./ Azt, hogy igazságtalan.

c./ Azt, hogy dologtalan, ingyenélő.

d./ Lehet, hogy még azt is, hogy "nem érdemli meg", hogy "dolgozzanak érte"?

-- Milyen következtetést vont le saját gondolataiból (értékítéleteiből)?

a./ Félni kell tőle, mert ilyen.

b./ Jobb, ha nem csinálok semmit, mert kockázata lehet, és esetleg elvesztem még azt is, ami rám van bízva.

-- És mit tett? Ezt. Semmit.

4./ Vitatkozott vele az ura? Nem... egyáltalán nem vitatkozott. Hát mit tett?

-- A számonkérést arra az alapra helyezte, hogy mit tudott róla ez a szolgája. MI volt az indoka...

-- Ezt mondta: "saját szádból ítéllek meg téged". Más szóval: ahogy gondolkodtál rólam, annak alapján kérlek számon. Ha következetes lettél volna, nem hagytad volna, hogy becsapjon saját gondolkodásod.

-- Ha egyszer "félelmetesnek" ítéltél meg, "keménynek", és "kegyetlennek", akkor miért nem jártál el ennek megfelelően?

-- A legkevesebbet sem tetted meg. Nem tetted be egy biztos bankba a pénzemet, hanem "ültél rajta". A legkevesebbet sem... valójában kifogásokat ápoltál magadban, és kibúvót kerestél gonosz gondolkodásod miatt.

5./ Istent nem lehet átverni.

-- Környezetünk bedőlhet a filozófiánknak.

-- Rá lehet venni embereket arra, hogy hallgassanak, ha megszólalunk.

-- Lehet tetszetős, amit mondunk.

-- De az, ami kijön belőle, a mi életünk vesztesége lesz. Mert Istent nem lehet rávenni, Őt nem fogod átverni, soha.

-- Száz, meg száz előadást tarthatsz arról, hogy "milyen az Isten", és hogy "mennyire igazságtalan", vagy "milyen helyzet, hogy nem is kérted, és rád bízott dolgokat", vagy, hogy "egyáltalán nincs is"... de amikor találkozol Vele szemtől-szemben, nem lesz kifogás. Vagyis az összes kifogásod porba dől.

-- Miért? Mert nem fog veled vitatkozni. A tényeket fogja lerögzíteni. Arról fog beszélni veled, ami rád volt bízva, arról, ami rajtad állt, és nem máson múlt, arról, amit te vetettél el. Nem fogja vitatni az ateista filozófiádat se más Isten-ellenes, vagy Őt kritizáló gondolatvilágodat. Ezt a valóság fogja áthúzni... az objektív valóság, amikor találkozol vele.

6./ Erről szól ez a példázat.

-- Erről is.

-- És arról is, hogy lehet jól is dönteni.

-- Megteheted "legalább a minimumot", de tehetsz többet is a rád bízott lehetőségekkel.

-- Mert ennek a példázatnak ez az üzenete: mit kezdesz azzal, ami rád van bízva? Amit kaptál, (ha kérted, ha nem), és amit egy nap számon fognak kérni tőled, ha "akarod", s ha nem...

-- Lesz számonkérés - az Úr Jézus erről beszél.

-- És ez nem csak a tanítványokra vonatkozik... ez mindenkié lesz, akire Isten valamit rábízott... s az életed "valami"... az éveid "valami"... az, hogy ember vagy, hogy tudsz gondolkodni, alakítani a dolgaidon, kapcsolatban lenni másokkal: "valami"... még, ha talán nem is tűnik "kiemelkedőnek"... de VAN, és nem a "tiéd", csak rád van bízva...

7./ És arról is szól ez a példázat, hogy a kifogás egy nap lemállik az emberekről, mint a lefoszló papírborítás az esős napon a dobozról.

-- Nem fogsz tudni a "jogos" észrevételeid mögé bújni, és nem arról fognak veled beszélni, amit filozófusok, ideológusok olyan "szép köntösben" tálaltak, és amire emberek millióit nyerték meg követőnek.

-- Az ideológiák azon a napon a valósággal találkoznak - és nem lesz vitaalapjuk.

-- Gonosz gondolkodású emberek meztelenként állnak majd, minden érvüktől megfosztva - pusztán azért, mert a valóság leleplezi a gondolkodásukat.

-- "A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, aki elveszem, amit nem tettem el, és aratom, amit nem vetettem."

-- Ez volt az értékítéleted - ezt hangoztattad, ezzel mentetted fel magad... és én nem vitatkozom erről. De, ha ilyennek ítéltél, miért nem cselekedtél? Miért nem voltál következetes? Ez lesz a számonkérés alapja. A tények... kaptál, és ott volt, és használhattad volna, még akár úgy is, hogy "neked semmibe sem kerül", legalább betehetted volna egy bankba, hogy forgassák helyetted, de te az értékítéleted alapján semmit nem tettél... mert gonosz gondolkodásod kifogást jelentett neked. Ezen az alapon fogsz számot adni...

8./ Szeretem a megmentő Urat, a Megváltót, Akinek semmi nem drága, hogy kihozza az embereket a magányból, az önsorsrontásból, a kiszolgáltatottságból. (Őróla hirdetjük az Evangéliumot. Ezt a vonását hangsúlyozzuk. De a teljes valósághoz hozzátartozik a tény is, hogy Ő a Teremtő, Ő a Tulajdonos, Ő az Úr, Akivel mindenki találkozni fog majd.)

-- És én szeretem a valóság Urát, Akit nem lehet orránál fogva vezetni áligazságos ideológiákkal, sajnálatkényszerrel, lelki zsarolással és manipulációval. Amikor találkozik Vele valaki, a valósággal találkozik, és a valóság fog rendet tenni a gondolkodásban és viselkedésben.

-- És szeretem, amikor a valósággal találkozunk.

-- És őrzöm a gondolkodásomat a lázadástól és a kifogás-gyártástól.

-- És azt mondom Neki: "Uram, őrizz meg engem az önfelmentő, Téged vádoló, igazságtalan gondolkodástól. Őrizd meg a szívemet, őrizd meg a gondolkodásomat, őrizd meg az időbeosztásomat, őrizd meg az életemet attól, hogy a Te lényedet átfessem, átmagyarázzam... azt akarom, Aki Te valósággal vagy. Ámen."

9./ És mi lesz azzal, ami rá volt bízva?

-- Elveszik tőle.

-- És kinek adják? Annak, aki tíz mínát hozott be.

-- No, ez aztán az emberileg "teljesen igazságtalan" döntés.

-- De az, aki a tulajdonos nem dönthet úgy a vagyona felett, ahogy saját maga akar? Dönthet. Te pedig nem fogod tudni számon kérni rajta.

-- És Ő most, előre megmondja, hogyan fog dönteni: meg fogja becsülni azt, amit emberek befektettek az Ő országába, meg fogja becsülni a tényleges odafigyelést, az időt, az energiát, a gondolkodást, a bátorságot. Meg fogja becsülni, akárminek minősítették időközben ezt mások... ("tolod az igazságtalan uralkodó szekerét... megalkuvó vagy... nem vagy 'igazi forradalmár'... sőt, 'szürke, hétköznapi ember vagy'... 'hát nem veszed észre, hogy kizsákmányolnak téged?'...)

-- Én azt választom, hogy az Urat szolgálom.

-- Azt választom, hogy befektetek mindent, amit amúgy Tőle kaptam.

-- Azt választom, hogy szeretnék "sokat hozni" Neki.

-- Azt választom, hogy követem a szabályokat, és közben próbálok amennyire tőlem telik, kreatív lenni a lehetőségeim kihasználásában - az Ő javára.

-- Ez "szolgai" hozzáállás? Oké, szolgája vagyok (amellett, hogy fia is, akivel megosztja a saját dolgait, akivel beszél, akit irányba állít, akit mellesleg meg is becsül - ezt mondja az Igében). És, mint szolgája, cselekszem, és nem halogatok, legalább "valamit" tegyek, és létrehozzak, adjak hozzá ahhoz, amit amúgy Tőle kaptam, kaptunk és kapunk.

10./ És mindezt nem félelemből teszem.

-- A "gonosz szolga" megközelítése (kifogása) az volt, hogy "féltem".

-- Én nem félek. Mert az Uram szeret engem, mert az Uram tette meg az első lépést, mert az Uram fiává fogadott, mert az Uram jó, és igaz, és hűséges, és távol van Tőle minden igazságtalanság és méltánytalanság.

-- Szeretem Őt, mert amit megismertem Belőle, az tiszta és következetes, irgalmas és előre mutató. Önfeláldozó és szeretet szerinti.

-- Fel sem merül, hogy "igazságtalannak" lássam... egyszerűen joga van hozzá, hogy úgy ossza a dolgait, ahogy Ő jónak látja, és olyan időben szülessen meg egy-egy ember, amiben megszületik, olyan lehetőségek közt, amik közt él. És egy nap meg fogjuk látni a hátteret is... amit most nem. ("Tükör által, homályosan" látunk most... de egy nap "színről-színre". És akkor sok minden ki fog derülni - de egy valami soha: nem fog kiderülni az Uramról, hogy "rossz" lenne... hogy "igazságtalan" lenne... ez biztos. Amit eddig megismertem belőle, ahogy eljött erre a földre, bizonyítja, hogy nem "kell" félni Tőle, hanem bátran rá lehet bízni magamat, magunkat Őreá.)

-- S tudom, hogy nem fogok Benne csalódni...

Szeretem ezt a példázatot, Uram, mert nem magyarázkodsz. Szeretem, mert Te nem vagy igazságtalan. Szeretem, mert mindenkinek Te adtál előre, és mert Neked jogod van rá, hogy számot is vess mindenkivel, akire bíztál. Szeretem, mert a valósággal mindenkinek találkoznia kell. Szeretem, mert a valóság megvizsgál. Szeretem, mert ott az objektivitás benne, és Téged nem tud kiborítani a gonoszság sem. Vagyis, igaz leszel minden ítéletedben. Az emberek minden vádja, kifogása, ellened való beszéde felett. Ámen.

2024. Május 30.