Szentlélek nálunk (5)
Az igehirdetésekben is tapasztalom... újra és újra. Már a felkészülésben is.
-- Sokszor dupla üzenettel megyek - az elsőt megkapom, de úgy érzem, ez "kevés lesz", vagy a mennyei biztatásnak nem engedve még "ráerősítek"... persze bajt nem okoz (hacsak mindkettőt nem akarom elmondani - mert azzal túllövök a célon), amit megértek, az kincs, az az enyém... de alapvetően annyira szeretem, hogy a Szentlélek a kezében tartja, hogy mire van szükség, előhozza, megadja.
-- Volt olyan is, hogy egyszerűen "nem jött" az üzenet. És megpróbáltam mindent... de nem. S ott, helyben az istentiszteleten, amikor illő lett volna megmondani a testvéreknek, hogy "nem kaptam üzenetet a mai istentiszteletre" (brrr - egy lelkipásztornak így jönni, ilyet mondani... brrr... nagyon rossz) - de ott kiderült, hogy másnak adta meg az Úr, más hozta az üzenetet, és én annyira, de annyira boldog voltam.
-- Persze ebben az is benne van, hogy nem hozok konzervet... ez egy döntés bennem... vagyis, frisset kérek az Úrtól, mindig, elkérem, mi az, amire ott, akkor szükség van, az ott levőknek szüksége van... s ezt csak Ő, csak az én Uram, a drága Szentlélek tudja, és Ő tudja megadni.
-- Nem felejtem el, soha, hogy a bárányok enni akarnak, és a lelki táplálékot, nekem kell hozni, vagyis nekünk - a dicsőítőkkel együtt, a bizonyságtevőkkel, az imádkozókkal, áldókkal, intőkkel együtt... mindazokkal, akik jönnek, és akik szintén így jönnek. De a végső felelősség rajtam van, ha "senki nem hozna semmit", a bárányok akkor sem mehetnek haza éhesen...
-- És az is igaz, hogy minden istentisztelet más, és minden istentiszteletnek van egy "mennyei mértéke", egy mennyei "terített asztala", amit az Úr Jézus készít el, amire nekem igencsak oda kell adnom magam, hogy ez el legyen készítve... az Úr készíti, de én is ott kell legyek benne... s ez döntés, ez idő, ez az egész héten zajlik, ez nyitottság kérdése, figyelem, kérés (könyörgés, esedezés) kérdése sokszor... az Úr akarja adni, nekem kell "benne lennem", hogy adhassa is.
-- Szóval, a Szentlélek adja, megadja, akarja adni... és meg is lesz, mindig. Jobbára mindig. Nagyon ritka, hogy belső rossz érzésem marad, hiány, hogy nem ment át minden, nem született meg az istentisztelet, úgy, ahogy a mennyből volt elkészítve... hogy hiányzott valami, hogy éhesen mentek haza a bárányok. Nem... ha ilyenre közben ráérzek, mindent megteszek, hogy ne így legyen...
-- Tegnap is megadta az Úr Jézus. Ha megnézted a tegnapi üzenetet, s ami az istentiszteletből felkerült közvetítés útján arra videóra, amit alább megtalálsz (240518_3_istentisztelet és 240518_4_istentiszteleti dicsőítés), meglátod te is. Bár nem a "klasszikus felépítéssel" történt, előbb volt az elődicsőítés után az üzenet, és utána bizonyságtételek, majd az üzenet "második része", és utána jött az úrvacsora, az adakozás, és erre ráépülve gazdagon a dicsőítés, közben az imádság a betegekért... szóval, más volt a "menet", mint ahogy a testvérek megtervezték volna... de gazdag volt, és így volt jó...
-- A mennyből elkészítve, a kedves Szentlélek által.
Köszönöm drága Szentlélek, Pünkösd és minden hétköznap Szentlelke, Jézust megdicsőítő Szentlélek, köszönöm kedves munkádat, felépítő munkádat, előkészítő munkádat, kibontakoztató munkádat, amit Te gondoltál és gondolsz helyesnek, köszönöm, hogy meglátom, felfedezem, mert adom magam rá, mert nem akarok nélküle lenni, mert akarom, hogy amit Te gondoltál és gondolsz, megvalósuljon, mert akarom, hogy megdicsőítsd Jézust, megdicsőítsük Jézust, Veled, együtt, az istentiszteleten is, és a napok során, máskor, mindenkor is... akarom, vágyom, kívánom, és kérem, s adom magam rá, és mást nem is tudok tenni ezért, mert Tőled van, Te adod, és én adom magam erre... köszönöm, hogy hűségesen teszed, hűséges vagy, nem hagyod magára a Tiéidet.
Köszönöm, köszönöm, köszönöm, hogy a bárányok jól laknak, a "jó rend" megszületik, kibontakozik, és az élet, úgy, ahogy a mennyben van, az élet, az élet, az élet, kiárad, és betölti a jelen levőket.
Köszönöm, Uram, drága Szentlélek, hogy Te ezt munkálod, hogy ne száradjon ki semmi, ne legyen erőszakos, ne legyen rutin jellegű, ne legyen üres, formális, sablonos, hanem élettel teli, Tőled, Uram, a mennyből, itt a földön, mindig, minden istentiszteleten... legyen így. Mint a mennyben, úgy itt, a földön is. Ámen.
2024. Május 19