Bizalom - megingathatatlanság... (2)
Ma el kellett mennem a raktárunkba, hogy összekészítsek vagy 250 ajándék könyvet azoknak, akik a Képes Biblia pályázatunkra jelentkeztek, és a napokban elviszik a sok-sok ezernyi evangéliumot tartalmazó áldott kiadványt a saját területeikre, hogy továbbadják gyermekek és felnőttek ezreinek!
-- Szóval, tudtam, hogy össze kell készítenem az ajándék könyveket, ötvenegy pályázónak, hogy megérezzék, hogy tudják, milyen kiváltság nekünk, hogy együtt dolgozhatunk velük, hogy a Krisztus Teste - az Eklézsia - végzi a munkát ma, itt, a mi országunkban!
-- Olyan könyveket fogok nekik készíteni (gondoltam végig a lehetőségeket), amiket a pedagógusoknak nem tudunk odaadni ajándékba, s amik értéket jelenthetnek egy lelkipásztornak, misszióvezetőnek, elkötelezett, hűséges, hívő embernek, egy tanítványnak. Már előre örültem, és tervezgettem magamban.
-- De a könyveket bele is kell tennem valamibe. Banános ládába - ez a legjobb megoldás. Gerincükkel felfelé, így mindenki azonnal láthatja, miből választhat. (Mert, hogy öt fajta könyvből annyit tudtunk adni, hogy mindenkinek jut belőle egy-egy példány, és ezen felül még egy választék-sorozatot, amiből ki-ki saját maga választhat, szóval, látniuk kell, mi van a ládában.)
-- De honnan lesz banános ládám? Persze tudtam, hogy a Spar üzlet mellé általában ki szokták tenni a felesleges papírdobozokat, de biztosra nem tudhattam. S mivel a dolog hirtelen jött, előre nem is készülhettem rá. Úgyhogy odakanyarodtam a kisbusszal, s láttam, hogy csak kettő van egymásba tolva, s ezt ülésre szokták használni a dolgozók, akik itt dohányoznak.
-- Már-már feladtam volna, de imádkoztam, amikor kijött a már ott levő két dohányzó Spar-alkalmazott mellé a zöldséges fiatalember is, aki a banános ládákért felel. Hú, de megörültem neki. Fel is tártam hirtelen támadt banános doboz szükségletünket (s a célt is, az ajándékozási tervet is), ő viszont elmondta, hogy gyűjti a ládákat más számára.
-- Ránéztem (s belül imádkoztam), és mondtam neki: megértem, és köszönöm, és természetesen én is tudom, hogy nagyon hirtelen jött kérés ez, de ha lehetne, mégis, most adjon négy vagy öt ládát, s akinek gyűjti, még adódik majd a számára... (emberileg nézve nem sok esély volt - de elmondtam... mert imádkoztam, és tudtam, hogy az Úr az én oldalamon áll... mint a hegyek, Jeruzsálem körül...)
-- S a válasza ez volt: ha tudok várni öt percet, megnézi, mit tud tenni a javamra. S én vártam, (örömmel), s ő megnézte - s már hozta is kifelé, az öt gyönyörű banános ládát...
-- Boldog voltam, és hálás, és megint tudtam, hogy az én Uram ajándéka volt ez, az Ő jelenlétéből fakadt... megkaptam ajándékba, mert Ő ott volt, körülvett engem, ismét. Köszönöm.
-- Persze Viktornak is nagyon megköszöntem, (akitől - közben rájöttem, a korábbi években - még a Covid előtt - már kaptam jó sokat, még, amikor vittük ki a 96 banános ládányit Kárpátaljára, a 3000 pedagógusnak ajándékba), és örömmel vettem, hogy kijavíthattam telefonszámát a telefonomban, ami időközben megváltozott.
"Akik bíznak az Úrban olyanok, mint a Sion hegye, amely meg nem inog, örökké megáll. Jeruzsálemet hegyek veszik körül - az Úr pedig körülveszi az Ő népét, mostantól fogva, mindörökké." (Zsoltárok 125, 1-2.)
Uram, köszönöm, azt is, hogy volt mit adni, és van mit adni, és megint kaphatnak a missziós társak könyveket, százszámra, a Képes Bibliákon felül, és hogy Te adtál erőt, segítettél, hogy összerakjam ezeket, és holnapra elő legyenek készítve, amikor jönnek majd a pályázók. Köszönöm, hogy megmutattad, miket tudunk adni, és köszönöm, hogy vethetünk, gazdagon, vethetünk - és tudom, hogy aratás lesz belőle. Ámen.
2024. Április 26