Meghívás barátságra... (János 15, 11-17.)
Ma az istentiszteleten a barátságról beszéltem. És arról, hogy Isten, az Ő barátainak hívott el bennünket. És Ő kész a mi Barátunkká lenni
-- Jó üzenet, ugye?
-- És ami nagyon fontos: igaz!
-- Gondolsz rá, hogy a Lukács 11, 5-8 és a következő versek: 9-13 arról beszélnek, hogy a mi Istenünk - a Teremtő, a Mindenható, az Örökkévaló, a Hatalmas Isten - egy barát, Aki "felkel, és ad, amennyi szükséges", ha kérjük Tőle. Nem sértődik meg a "tolakodáson", hanem akarja, hogy kérjünk Tőle, hogy számítsunk Rá, hogy bízzunk Benne, mert az igazi kapcsolatban ez benne van... és Ő igazi kapcsolatban akar lenni velünk... mint Hűséges Úr, mint megbízható, biztonságot jelentő Támasz, Gondoskodó, Oltalmazó és Bátorító Vezető.
-- Szeretem, hogy barát és egyúttal Úr és Király
-- Az, hogy a barátainak hívott el, nem jelenti, hogy mi ne tisztelnénk, ne imádnánk, őszinte tisztelettel... nem. Pontosan, hogy még mélyebb módon tiszteljük, hiszen közelre engedett és enged bennünket, megengedi, hogy megértsük, amit Ő gondol, beavat a titkaiba, és akarja, hogy Vele járjunk, teljes összhangban. Ez kiváltság, és ezért tisztelet, megbecsülés jár, és hódolat a Királynak.
-- Ez nem "középkorias" gondolkodás, hanem ez a valóság, jóllehet itt a felvilágosodás utáni korszak és ez a mai abszolút individualista időszak és ideológia ellene beszél ennek - de Őhozzá, a Teremtődhöz, a Megváltódhoz, nem tudsz máséként jönni: elismered Őt, és tiszteled... és persze hálás vagy, és nagyon szereted, és felemelőnek érzed, és meg is ragadod, hogy annyira szeret, hogy bekapcsol az Ő terveibe, s így baráttá tesz téged... egyszerre Urad, és egyszerre mélységes közösségre hívó Barát-Isten...
-- Ez a valóság... a valóság a Krisztusé. (Kolossé 2, 17.)
-- Mózes és előtte Ábrahám - akiket Isten barátainak mond a Szentírás - "előképei" voltak annak, ami most van, amire most megváltott bennünket az Úr Jézus. Ők az "árnyék" voltak, de a "valóság" a Krisztus... és ez azt jelenti, hogy "előre" jött az árnyék, jelezte, hogy jön a "hús-vér valóság" is, Jézus... és Jézus eljött, és itt élt, és megmutatta, mit jelent az Ő élete, uralma, tisztasága és gyógyítása (irgalmassága). S ez a "test", ami valóságos volt, megragadható... a "valóság a Krisztusé"... (Kolossé 2, 17.)
Köszönöd?
Én köszönöm... és hálás vagyok. Minden nap. Minden nap Vele kelek, és Vele fekszem is le. Egész napom az Övé, és az éjjelem is, csak akkor Ő van ébren, én alszom. S a jövőm is, bármi lesz ezen a világon... amit már Vele átéltem, ami már megvalósult, azt senki, soha nem tudja elvenni, semmissé tenni. A jövőm pedig az Ő kezében van... bármi lesz is itt a világon...
-- No, ez a barátság Jézussal.
-- Ez a biztonság, az elrejtettség.
Ha kéred - a Tiéd
Tőle - Jézustól - kell kérned. Egészen egyszerűen - "Uram, itt vagyok, köszönöm, hogy megtetted értem, megváltottál, meghaltál a bűneimért... és nekem erre szükségem van, feltámadt Úr Jézus, kérlek, hozd be az életembe. Bocsáss meg... mindent, mindent, mindent... amit emberek nem látnak, amit most még én sem ismerek fel... mindent. És tisztíts meg véreddel... és költözz be, kérlek, a szívembe, és légy az én Uram és Megváltóm. Személyesen Neked adom oda az életemet... és köszönöm, hogy Te megteszed, elvégzed, újjászülsz, adsz új életet. Köszönöm, hogy megtetted, mert megígérted... én segítségül hívtalak, Te megmentettél engem. Köszönöm, köszönöm a jövőt Veled, Uram. Ámen.
-- És mi, most, itt, ebben élünk
2024. Április 14