Cél...
Ugye, ha barátnak hív el téged a Teremtő és Megváltó Isten, kettőt válaszolhatsz Neki:
1./ Igen (örömmel)!
2./ Nem (hm... szóval, itt sok minden bejöhet, ami indokként szerepel - de, ha őszinte vagy, leginkább a következők:
a./ Az büszkeség - "nekem ne mondja meg senki, hogy mi jó és mi rossz, mit tegyek és mit ne tegyek... ne akarja senki elvenni az én 'egyéniségemet', az én 'elképzeléseimet' a jövőről"...
b./ A veszteségtől való félelem: miről fogsz "lemaradni", mit "nem szabad" majd, ha megtértél... attól félsz, hogy az élet "legjobb dolgaitól" fog megfosztani téged...
c./ A keménység - "ki kérte, hogy megváltson"... én ugyan nem... nekem "ne jöjjön ilyen szövegekkel"...
-- Mind a hármat hallottam már emberektől (bár a kettes számút (b./) Nem nagyon szokták kimondani, az titokban dolgozik ott a fejekben... ravasz kis agyunk felméri, milyen "vesztenivalónk" van, és megtalálja a kifogásokat...
-- Én a kettes számú (b./) miatt nem akartam megtérni. A paráznaság nagyon befolyása alá vett már - nem akartam lemaradni a "jóról"... de ma már tudom, hogy mindent elveszítettem volna... a Mindenható Istenemet is, Aki teljesen átformálta az életemet, és azt a "jót" is, ami olyan csábító volt és ígéretesnek tűntette fel magát... (ha belegondolok, amit némely osztálytársaimtól hallottam ill. hallok ugyanannyi idősen, mint most én is vagyok... nekik már "kimarad" a "jó" az életükből... de amit én kaptam, az nem hasonlítható semmihez, ami korábban csábított...)
Szóval, ha egyszer így van, és tényleg barátnak hív el téged a Mindenható, a Teremtő és Megváltó Isten... mit teszel? Mi lesz a válaszod?
-- És, ha egy év múlva kiderül, hogy egy csomó minden, amire az életedet feltetted, vagy tervezted feltenni, megsemmisül? Akkor mi lenne a válaszod?
-- Az ember élete, a végén megsemmisül... legalábbis, azok a dolgok, amik annyira "fontosak voltak", eltűnnek... látok kórházi ágyakon embereket... látok halál előtt embereket... Nem azok a dolgok a fontosak igazán, amik korábban fontosak voltak... de vajon hogy számolnak el a halogatással, a sok-sok hívással, amire visszaemlékeznek, hiszen az élete során mindenkit meghív a Mindenható Isten... sokan úgy támolyognak be az örökkévalóságba, hogy "épp-csak-hogy" bejutnak... mert az utolsó pillanatban a "kegyelmet igénybe veszik", és "belekapaszkodnak" a Megváltó kinyújtott kezébe...
-- De, ha most megteszed, ha most megragadod ezt a kezet, ami megváltott téged, egész életedet átformálhatja, és maradandóvá teheti a perceidet, az értékeidet, a lehetőségeidet... sok-sok kincset, amivel megajándékozott téged... és bejössz Hozzá, most, szeretettel, közösségbe kerülve, elfogadva Őt, és azon a napon, amikor itt a földön lecsukod a szemedet, az Ő kitárt karjaiba lépsz át, hordozva a mérhetetlen kincseket, amiket Ővele nyertél meg, és Ővele végeztél el, és Övele "öltöztél fel"... amik jönnek veled...
-- A baráti meghívás erre szól... hogy megmenekülj, és ne úgy, mintha valami utolsó pillanatos kétségbeesett ugrással kellene átlendülnöd "mégis a mennybe és nem a pokolba", hanem úgy, hogy közben egy teljes életet élsz, és mindazt megteszed, amit csak Te tehetsz meg ezen a földön, és ami sokak számára csodálatos, és ami maradandó megismerést, értékeket, átformálódást és tetteket hoz létre... pont a Te életedben, és a te életed által...
-- Ez a barátság Jézussal... egy egészen más élet... kincs-élet...
Ma, amikor a gyermekistentiszteleten a tékozló fiú történetét olvastam a gyerekeknek, s hoztam közel hozzájuk, láttam a tekinteteket... és tudtam, hogy végződik a munka... a megmentés munkája.
-- Láttam, kiknek a szívébe jutott most be az Ige, ami megmenti őket, ami nem hagyja már többé máshogy élni, hanem kihozza őket a sötétségből, az önzésből, a bizonytalanságból, a magányosságból, a kiúttalanságból, az öncélúságból... láttam, és tudom, hogy a világ legnagyszerűbb dolga ebben részt venni...
-- Egy nap, ezek közül a gyerekek közül lesznek, akik "továbbadók" lesznek - tanítványok, Jézus tanítványai, odaadott életűek - akik másokat fognak majd megmenteni. Akiket én soha nem tudnék elérni... de ők elérik... és így, együtt, a mi Urunk megmentő munkáját végezzük... no, ez az, amire meghívott, amikor barátainak hívott el bennünket
2024. 04. 15.