Valaki más cselekedett...
"Ott volt pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, akik a sír átellenében ültek." (Máté 27, 61.)
1./ A magdalai Mária - és a "másik Mária" (Józsé anyja, Jakab anyja - akit így szokott nevezni az Újszövetség, aki valójában Mária, az Úr Jézus édesanyja) ott ültek a sírral szemben.
a./ Egy ilyen nap után...
-- Ami a Főpap otthonában kezdődött, a Főtanács előtt folytatódott, még hajnalban, majd Pilátus hivatali helyiségébe "torkollott"... amiben ott volt a hangos kiáltás, hogy "Barabbás", és hogy "feszítsd meg"... és a kereszt útja, ahogy a szeretett Fiú vitte a keresztfát a Golgota felé.
-- S a szögeket beverő kalapács hangja, a Fiú szavai, "Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek..." ... "Asszony, imhol a te fiad (búcsú az anyától), fiú, imhol a te anyád (gondoskodás az édesanyáról)..." egészen az "Elvégeztetett"-ig, és az "Atyám, a Te kezedbe teszem le az én lelkemet."
b./ Egy ilyen "végkifejlet" után...
-- Amikor a Fiú kilehelte lelkét.
-- Amikor a sötétségben a dárda áthatolt a szívén.
-- Amikor mindenki "elkotródott" (mellét verve - szégyenkezve - amiatt, ami történt, amiben részessé lett ő is) a tett helyszínéről.
-- Amikor a "kedves szó már többé nem hallatszik a Fiú szájáról", amikor a "kedves érintés, a gyógyító érintés, a reményt adó felemelés már többé nem lesz ott a kezén"... amikor "vége lett mindennek"... vége... vége... vége.
"Ott volt pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, akik a sír átellenében ültek." (Máté 27, 61.)
2./ Ott ültek a sírral szemben - míg a férfiak cselekedtek... amit tudtak...
a./ Arimathiai József, a becsületes Főtanácsbeli vezető férfiú, nagyon bátran bement Pilátushoz, és kikérte az elítélt Fiú testét.
-- Pilátus csodálkozott, hogy már meghalt volna.
-- Behívatta a kivégzőtisztet - a századost, a különítmény tapasztalt vezetőjét, akitől római pontossággal megtudhatott minden körülményt, és tájékozódhatott a megbízható tényekről - s neki valóban elhitte, hogy a Názáreti Jézus tényleg meghalt.
-- Ekkor megengedte, hogy a testet levegyék a keresztről és eltemessék.
b./ A testet tényleg levették a keresztről...
-- Hogy ez a mondat mi mindent takart... nehéz elmondani.
-- Azt a szeretettet, Aki annyi jót tett, és olyan reménységet hordozott, és adott mindenkinek, amihez hasonló korábban sohasem létezett... most óvatosan, hogy a teste ne "sérüljön jobban" ki kellett szabadítani a szögek fogságából...
-- Ha láttad a Passió c. filmet, el tudod képzelni, hogy mit jelentett ez... létrát hozni, a véres keresztre felmászva, az elgörbített szögeket visszagörbíteni... minden, de minden olyan véres... vér és víz sugárzott ki a dárdadöfés után... a korbácsütések és a töviskorona nyomai... a halál szaga... és közben Ő a Fiú... Aki gyógyította az embereket, a halottakat feltámasztotta...
c./ A testet elcipelték a kereszttől - el, egészen a sírkertig...
-- Arimathiai József, a tisztességes "Tanácsbeli", aki "titokban Jézus követője volt", (azért "titokban", mert félt a meghurcolástól, mert nem akarta a "felesleges konfliktust", de közben becsületes volt, és "nem volt részes" ő sem az ítéletben - Lukács 23, 50-51), tiszta gyolcsot vásárolt...
-- Begöngyölte a gyolcsba a Fiú testét, talán Nikodémussal együtt, aki pedig 30 kg-nyi fűszert hozott - mirhát és aloét, hogy legalább ezt tegyék a sírleplekbe a test mellé, ha már nincs idő a "rendes temetésre"...
-- János (19, 40) kihangsúlyozza az általa használt kifejezéssel, hogy szorosan összekötötték a gyolcsot... pontosabban, szoros külső kötéssel is megerősítették (deó) a gyolcsba beburkolt testet.
d./ József a maga (új) sírjába helyezte a testet.
-- Egy sírba, ami "kapóra jött", amibe mást még nem fektettek (János 19, 41.) - amit József magának vágatott, vagy szerzett be, de most "felajánlotta" odaadta a Fiú teste számára.
-- Egy sírba, ami sziklából volt kivágva, (Lukács 23, 53.) és aminek a szája elé egy hatalmas követ gördítettek (ahogy ezt szokták tenni azon a vidéken a sírokkal).
"Ott volt pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, akik a sír átellenében ültek." (Máté 27, 61.)
3./ S ők ott ültek...
a./ Ismered, mit jelent tehetetlenné válni?
-- Amikor úgy érzed - és a "tények is úgy mutatják" - itt már "nem tehetsz semmit"... a te szereped véget ért. A dolgok "lezárultak"... és vége.
b./ Ülsz és a kezed az öledben van...
-- Vagy tördeled azt...
-- Vagy könnyeidet törölgeted vele, ha még vannak könnyeid egy ilyen nap után, amit végigsírtál...
c./ Ülsz és azon gondolkodsz, hogy mi volt... mi volt Vele szép... mi minden volt...
-- Vagy, másként: hogy "mi nem lesz többé"... mi fog hiányozni... mi múlt el végleg... mi az, ami már soha nem lesz...
-- Vagy, hogy: mit nem tettél meg... amit tehettél volna...
-- Vagy: ki mit tett, amit nem szabadott volna... talán Júdás... talán más... a főpapok... Pilátus... ki mindenki tett ilyet...
d./ És akkor megjelennek a kérdések is...
-- Hogy lehet, hogy ez történt?
-- Mi mindenen múlt ez?
-- Ha nem jön Jeruzsálembe... ha nem megy ki a Gecsemánéba... ha Júdásnak nem ér többet harminc ezüst, mint az Isten Fia...
-- És, bár nem keresed... nem akarod, hogy ilyenek jöjjenek, de megjelennek... vagy megjelenhetnek... más kérdések is... és ezek mögött sokszor az ellenség áll... ő súgja... vádolva, kárhoztatva:
-- Hogy engedhette meg Isten...
4./ És, ha Te ott ülnél - mert előfordulhat velünk is hasonló helyzet... átmehetünk mi is hasonló körülményeken... itt, az Újszövetségben, az Úr Jézus tanítványaiként - ha te is ott ülnél, úgy, ahogy ők, öledben a kezeddel, mert tehetetlenné váltál, mert akit szerettél "elveszett", ami jó volt "vége van", amiben bíztál "meghiúsult", vége... vége... vége... vége.
a./ Ha te akkor ott ülsz, mert tenni már nem tudsz mást... mert ott akarsz maradni, ameddig lehet... mert most hova mehetnél, mi lehetne most még itt fontos... a mosogatás otthon... vagy a tyúkok bezárása... vagy a teregetés?
b./ Kezed az öledben, vagy fel-felemeled, imádságra... vagy imádsághoz kulcsolod... összeszorítva... csak időnként nézel ujjaidra, milyen erősen szorítod őket... s tudatosan próbálsz rajtuk lazítani...
c./ És a gondolataidban ez van - ha:
-- Ha te újjászülettél, mert te az Úrral jársz, van már új életed, a feltámadás ereje ott van benned...
-- Ha te már megismerted az Urat, és ismered Őt, és egyre inkább megismered...
-- Ha már átmentél vele pár hasonló helyzeten...
-- Ha ott az IGE az életedben, ha a Szentlélek tud szólni hozzád, és készen állsz hallani is Őt...
-- Ha imádkozó vagy... ha megtanultál hálát adni "mindenkor, mindenekben..."
d./ Akkor gondolataidban ez van:
-- Mint Illésnek, talán, amikor a Kerith patakjából kiszáradt a víz, (pedig az Úr küldte őt oda a szárazság elől, a holló még hozza a húst és a kenyeret) - "az Úr tud erről valamit, amit én nem tudok"...
-- Vagy, a Róma 8, 28 alapján: "Valami jó kell legyen ebben is, vagy valami jó kell legyen ebből is, mert akik az Istent szeretik, minden, de minden összedolgozik a javukra..."
-- Vagy ezt kérdezed magadban: "Mit az, amit most akar tőlem az Úr..."
-- Vagy egyszerűen "csak vagy", és "nézel az Úrra" ... "mint a szolgák szemei uruknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!" (Zsoltárok 123, 2.)
"Ott volt pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, akik a sír átellenében ültek." (Máté 27, 61.)
5./ Ott ültek - szemben a sírral - és néztek...
a./ És néztek... és élesen bevésődött minden (mint az ilyen pillanatokban szokott is bevésődni)...
b./ Néztek, és hétköznapi gondolatok, földhöz kötött gondolatok jöttek elő:
-- Megtiszteljük őt...
-- Ha, itt, most, erre nem is volt idő...
-- Megtiszteljük, mert Ő fontos...
-- A szombat utáni első nap megmossuk és megkenjük - bebalzsamozzuk - a testét, ahogy ez illő.
c./ Ez már célt jelent és tennivalót ad.
-- Átlendít ezen az apátián, tehetetlenség érzésen.
-- "Valamit azért mégis lehet tenni..."
-- És ezt már lehet tervezni, erről már lehet beszélni, ehhez le lehet fixálni a lépéseket, erre már lehet várni, ez már "időzítést" ad, némi "jövőt is jelent... tettet, ami olyan fontos a "tehetetlenség idejében".
6./ És a tervet valóban tett követte...
"Mikor pedig elmúlt a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket (aróma - balzsam, illatszer, illatos kenőcs) vásároltak, hogy elmenvén, megkenjék Őt." (Márk 16, 1.)
a./ Az első lépést megtették.
-- Elmentek vásárolni.
-- Kellett hozzá pénz (ki mit tud elővenni, mivel tudunk beszállni), megbeszéljük a mennyiséget, a helyet, ahol beszerezhetjük, elmegyünk - "időben" (a szombat végén, de még napszállta - teljes sötétség előtt... vagyis a mi időzítésünk szerint szombaton kb. 18 óra után, még alvásidő előtt)...
-- Jó érzés, hogy "legalább valamit tehettek"...
-- Jó érzés, hogy elő van készítve, hogy másnap jó korán lehet indulni...
b./ És jött a második lépés is:
"És korán reggel, a hétnek első napján (vagyis, vasárnap hajnalban) a sírbolthoz mentek napfelkeltekor. És mondták maguk között: Kicsoda hengeríti el nekünk a követ a sírbolt szájáról?" (Márk 16 ,2-3.)
c./ Az ember eddig tud eljutni. Valamit próbál tenni. Hogy ne legyen teljesen tehetetlen. És, hogy legalább a tisztességet megadja, legalább, ami "rajta áll", megtegye becsülettel.
-- Bár mindennek "vége", de ami rajtunk áll, megtesszük.
-- Amit meg tudtunk tervezni, meg tudtunk szervezni, azt megcsináljuk...
7./ De valójában itt, a háttérben, a láthatatlanban: valaki más cselekedett!
a./ Olyat, amit ők soha nem tudtak volna. Olyat, amit mi nem tudnánk... de Ő megtette - és ma is megteszi. A mi "berobbanó" és "cselekvő" Istenünk!
-- Feltámasztotta az Urat.
-- Elgördítette a követ.
-- Az arcot borító kendőt (gyolcsot) összegöngyölítette.
b./ A cselekvő Úr "berobbant" a történetbe.
Amikor a "tehetetlenség", a reménytelenség rátört ezekre az emberekre, amikor tényleg úgy nézett ki, hogy "már mindennek vége", akkor jött az Úr, és cselekedett!
c./ Itt volt a feltámadás
-- A feltámadás a válasz a kétségbeesett csüggedésre.
-- A feltámadás a válasz a tehetetlenségre.
-- A feltámadás a válasz a kínzó gondolatokra - mi volt... mi miért lehetett... mi nem lesz soha többé már... mit tett meg valaki, amit nem szabadott volna... mit lehetett volna még, amit mi nem tettünk meg... hogyan tovább...
-- A feltámadás a válasz arra is, hogy mit kell tenni... "
8./ "Ne féljetek. A názáreti Jézust keresitek, Aki megfeszíttetett. Föltámadt, nincsen itt. Íme a hely, ahová Őt helyezték. De menjetek el, mondjátok meg az Ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy (majd) Galileába. Ott meglátjátok Őt, amint megmondta nektek." (Márk 16, 6-7.)
-- Mondjátok el...
-- Valaki mesélte ma, még az istentisztelet előtt, hogy egy riporter végigkérdezgette az utca népét, "mit jelent a Húsvét", mit ünneplünk Húsvétkor, mit tudnak róla... 99%-ban nem tudták...
-- Akkor azt mondtam: "Nos, ebben az esetben mi rosszul végezzük a dolgunkat!"
-- Innentől rajta kell lennünk, hogy 99% tudja, hogy mi történt Húsvétkor, és legfeljebb 1% maradhasson, akinek még el kell mondanunk...
Köszönöm cselekvő Urunk, köszönöm berobbanó Urunk, hogy Te tetted meg, amit mi nem tudtunk volna. És ma is Te teszed meg... mindenkor. A Te csodáiddal. Sokat cselekedtél értünk... ahogy a Te Igéd mondja.
Nélküled semmi nem megy.
De köszönöm, hogy nem vagyunk "Nélküled" - hanem velünk vagy minden nap, a világ végezetéig. Köszönöm, hogy a gyógyulást is Te adod, hozod elő, és teszed valóságossá. Ámen.
Olvasmány:
-- A kiírt igehelyeken kívül: Lukács 23, 50-57. Márk 15, 43. János 19, 38-42.
-- Ha még egy hasonló helyzetet akarsz látni - Péter felveti, hogy elmegy halászni... s a többiek vele tartanak. (János 20 - itt is valami olyan, "amit legalább mi meg tudunk tenni"... csak, hogy "valamit azért mégis tegyünk...". De Jézus itt is "berobban", a helyzetet teljesen megfordítja, kérdez, szól, utat mutat, követésre hív és bekapcsol az Ő tervébe... megmondja, mit tegyél.
Boldog és hűséges Feltámadási ünnepet kívánok mindenkinek! És a "berobbanó", a "cselekvő" Úr cselekedeteit, csodáit, minden napra. Ámen.
2024. 03. 31