Óvatosan a szóval...
"Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet. Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!"
-- Ez egy összegzés.
-- Egy következtetés.
-- Egy értékelés, ami az ember gondolkodását elboríthatja, ha nem lát túl azon, ami pillanatnyilag látszik...
-- Ha az ember következtetései a szomorú tapasztalatokon nyugszanak, és összehasonlítja közben saját élethelyzetét másokéval... könnyen ilyenre juthat...
"Ha azt mondom, (hogy) ilyen módon szólok (vagyis, azt mondom, hogy "HIÁBA") - (akkor) Íme, a Te fiaid nemzedékét árulom el. (Vagyis: szembefordulok azzal, amit Te teszel, ahogy a Te hűségedről gondolkodhatok, ahogy Hozzád hű lehetek - még akkor is, amikor rossznak tűnnek a dolgok.)" (Zsoltárok 73, 13-15.)
-- Ez egy belső őrlődés.
-- Gondolati harc.
-- Hogyan tudom feldolgozni azt, ami körülvesz, ami olyan "igazságtalan", sőt, reménytelenséggel töltene el...
Ez a 73. Zsoltár alaphelyzete. Vagyis Aszáf, aki ezt írta, ezen ment át.
-- Őrizte a szívét, a száját, a viselkedését a gonosztól. Nem adta meg magát a kísértéseknek, és közben az élete úgy tűnt, másokéhoz viszonyítva, egyre rosszabb lett. "Mások élik világukat", pedig gonoszságokat beszélnek és tesznek, "én bezzeg egyre rosszabb helyzetben vagyok".
-- Ma is van így néha, ugye?
-- De nem mindegy, mit nézel. Mihez "viszonyítasz".
-- Nekünk az az előnyünk, hogy a Biblia már a miénk. Láthatjuk, ahogy az Úr felemelte azokat, akik hasonló rossz helyzeteket éltek át, és akiket ugyanúgy megkísérthetett ez az összehasonlító gondolkodás.
-- És itt van ez a 73. Zsoltár is. Alapkiindulást jelent, ha megértjük.
Kihez mérj? Mit tekints "összehasonlítási alapnak"? - ez itt a kérdés. Mi a bölcs?
-- Szerintem a mennyhez mérni mindig bölcs, az Igéhez, amit az Úr Jézus mondott a mi időnkre nézve. Ahogy az Igét megértjük, másként látjuk a helyzetünket.
Itt van ez a háború.
-- Igen, a háború gonosz. Emberi érdekek húzódnak mögötte, emberek akarnak meggazdagodni, revansot venni, dicsőséget szerezni - és mások szenvednek miatta. Igen. Így van. És utálom is kellőképpen, és imádkozom is a csodáért, a békéért, ami mindig csoda, mint a gyógyulás is, és a megtérés, újjászületés is. Nem magától értetődő. Ezért imádkozunk érte, és várjuk (persze az embereknek is meg kell tenniük érte mindent, de mi, innen, ezért is csak imádkozni tudunk).
-- De közben, miközben átéljük a rosszat, a viszonyítási alapunk, a tájékozódási pontunk, nem úgy van, mint azoké, akik csak "emberi szinten" tájékozódnak... nekünk van egy örökkévaló Istenünk, Aki szeret bennünket, gondoskodik rólunk, és soha nem hagy bennünket magunkra. "Ígéretei Igazak és Ámenek" (2Korinthus 1, 20.), s az Ő Igéjére mi bátran támaszkodhatunk.
-- Ezért mi nem adjuk meg magunkat a végletes összehasonlításoknak, a búsulásnak és panasznak, a depressziónak, hanem valami egészen mást teszünk, mi őrizzük a szívünket, a szájunkat és a viselkedésünket a jóra, a helyesre, a tisztára, ami az Úr Jézus tervei szerint való.
Ahogy tovább olvasom a 73. Zsoltárt, pontosan ez lesz a Aszáf tapasztalata is.
-- Odamegy az Úrhoz, az Ő szemei elé állítja az egész élethelyzetet, sőt, saját gondolkodását is, a "mennyei viszonyítási alaphoz" kezdi mérni mindazt, amit eddig gondolt, látott, vagy tapasztalt. És megváltozik gondolkodása.
Mit látsz meg ilyenkor?
-- Pl. azt, hogy mennyire bizonytalan azok élethelyzete, akik "örök biztonságban vagyont gyűjtenek". Mennyire kiszolgáltatottak annak, ami történik - vagy történhet - velük. Egyetlen kicsi bacillus, vagy vírus, egyetlen icipici hajszálerecske... és minden "biztonságuk" odavan. Az orvosok nem tudnak mindenre megoldást adni. A jövőt senki nem vásárolhatja meg magának és nem biztosíthatja betonbunkerekkel.
-- Az is látom, hogy az élet értéke sokkal nagyobb, mint az öltözetek és ételek fényessége, luxusjellege. Sokkal többet ér, ha valamit megosztok másokkal, vagy valamiről lemondok azért, hogy másoknak "legyen", mint az, amit megeszek, átélek, megszerzek, felhalmozok vagy bebiztosítok. "A szeretet az élet ..." - írta Fekete István, (akit az ötvenes években rettenetesen meghurcoltak és megkínoztak, és amúgy hallgatásra is ítéltek volna, de ő felülemelkedett ezeken, és annak a kornak a "virágnyelvén" mégis írt, és mégis), ezzel odatette hetven évnyi felnövekvő generáció elé az élet értékét, a szeretetet ami a cselekedetekben látszik meg, és abban, ahogy mégis őrzöd a szívedet a gonoszságtól, a szájaddal és a viselkedéseddel együtt.
-- Boldog, aki megérti, boldog, aki teszi ezt. A hétköznapokban.
-- Ez is hozzátartozik ahhoz, amit felismerünk, amikor a mennyei viszonyítási alaphoz jövünk, és félretesszük azt, amit "éreztünk", ami miatt elkeseredtünk, amire rosszul reagáltunk... az örökkévalóság most kezdődik el az életünkben, nem "majd akkor, ha meghaltunk". most, ahogy Őt választjuk, ahogy Neki adjuk a jövőnket, az értékelést, és ehhez szabjuk a mostani gondolkodásunkat, szavainkat, cselekedeteinket.
-- Az újjászületés (no, ezt itt, ebben a zsoltárban nem olvasod, de összefüggésében, ha az újszövetséggel együtt látod, megérted, hogy erről van szó), behozza az újat, a mennyeit, az örökkévalót az életedbe.
-- Ahogy átadod Neki az életedet, ahogy engeded, hogy Ő mutassa meg, "mennyei értékelés mellett", mi az, ami "megéri", és mennyire nem hiábavaló, amit tettél Őérte, vagy ahogy Ővele jársz, élsz, a jövő bejön a hétköznapjaidba, az örökkévalósággal, a tisztasággal, ami megmarad minden körülmények között.
-- A mennyei élet, az új élet, amit kaptál, illatozik (ahogy a 2Korinthus 2, 14-16 verseiben olvasod), és vonzza azokat is, akik vágyják az új életet, az Istennel való kibékülést. Ez az életed igazi értelméhez tartozik. Nem magadért élsz... mások élete formálódik attól, hogy Te hűséges vagy és maradsz
És akkor most itt az egész 73. Zsoltár:
"Aszáf zsoltára. Bizony jó Izraelhez az Isten, azokhoz, akik tiszta szívűek. De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim, és kis híja, hogy lépteim el nem iszamodtak. (Elkezdtem csúszkálni. Bajba kerültem... miért?) Mert irigykedtem a kevélyekre, látva a gonoszok jó szerencséjét. (Az irigység... hm... ezt jó dolog leleplezni a szívünk mélyén... megkísért... befolyásolja a látásmódunkat, egész gondolkodásunkat - az irigység: ellenség! El kell vetni. Különben rossz következtetéseink lesznek, rosszul fogunk beszélni és viselkedni. Ellenség!) Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejük állandó. (Így néz ki...) A halandók nyomorúságában nincs részük, és az emberekkel nem ostoroztatnak. (Ezt is érzi az ember... így néz ki.) Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket. (Ez pedig az ő reakciójuk - ha nincs bajuk, ha "fölötte járnak" az embereknek, megengedik maguknak a fennhéjázó gondolkodásmódot, a kioktatást, a lenézést, a kevélységet... és az erőszakot, mások leigázását, megsemmisítő kifejezésekkel, viselkedéssel és cselekedetekkel.) A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, (ez abban a korban a gazdagság jelképe volt, ha kövér valaki, van elegendő ennivalója, luxussal élhet) elméjük gondolatai csaponganak. Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak. Elnyomásról beszélnek fennhéjázással. (Ez általában így van. Jó dolga van valakinek, megkísérti, hogy másokat lenézzen, semmibe vegyen, kioktasson, és saját hatalmát, gazdagságát fitogtassa.) Az égre tátogatják szájukat, és nyelvük eljárja a földet. (Más szóval: Isten sem szent előttük, gazdagságukban, "biztonságukban", jólétükben áthúzzák az Ő cselekedeteit is, szidják Őt, vagy tagadják, és egész ideológiát hoznak létre gondolataikból. "Eljárja a földet" a nyelvük, nem csak arról szól ez, hogy átértelmeznek mindent, hanem, hogy ideológiájuk eljut mindenkihez, a kommunikációban is nekik van hatalmuk. Azt mondják, amit gondolnak, és gondolataikkal sokakat befolyásolnak.) Azért fordul az ő népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek. (Vagyis: megetetik az embereket a gondolkodásukkal, elhatnak messzire és sokakhoz az ideológiájukkal, és az emberek beveszik, eszik, isszák, mintha erre lenne szükségük... elkeserítő tud lenni, ahogy emberek millióit tudják hazug ideológiákkal befolyásolni rosszakaratú és látszólagos emberi biztonságban élő "nagyok", "híresek", "hatalmasak"... elkeserítő látni, hogy gyerekek milliói hazugságon nevelkednek, és egész életük erre az irányra áll át... ezt látja itt Aszáf, és belebúsul.) És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-e a Magasságosban értelem? (Az "Isten-kritika", ami ateizmussal, vagy egyéb újfajta teológiákkal, Istent megtagadó, vagy hamis Isten-képet felállító gondolkodásmódokkal van tele. Amikor a Szentírástól elszakad az ember, és úgy kezd el Istenről beszélni, ehhez jut el.) Íme, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek! (Ez a "földiekhez viszonyító személetmód" kiindulási alapja: hogy is néz ki a helyzetük? Gonoszok, helytelenül beszélnek, cselekszenek, gonosz terveik vannak, nagy a hatásuk, sokakat elérnek, szinte csak az ő ideológiájuktól hangos az egész világ, és ráadásul náluk van a vagyon, ők élnek "örök biztonságban", legalábbis, ahogy beállítják ezt, és a maguk számára, a maguk lehetőségeinek megfelelően "megteremtik ezt". Ha csak ezt látod, elkeseredhetsz... Hát "hol van ilyenkor Isten"? - teszik fel a kérdést sokan. Aszáfot is megkísértette ez...) Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet. 14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel! (Ez volt az a következtetés, amire eljutott gondolkodásában. A rossz viszonyítási alap, a mennyei látásmód figyelmen kívül hagyása - ehhez vezet. De ugyanakkor érzed, tudod, hogy ez nem helyes. Nem jó így gondolkodni...) Ha azt mondom: Ilyen módon szólok (vagyis, rááll arra, amit az előbb írt le) - íme, (Uram), a Te fiaid nemzedékét árulom el. (Igen, ha rosszul beszélünk, ezzel hűtlenné válunk, eláruljuk azt, amit az Úr tesz, Akihez tartozunk...) Gondolkodom, hogy ezt megérthessem - de nehéz dolog ez szemeimben. (Itt a belső vívódás... amin lehet, hogy te is átmész, sokszor.) Mígnem bementem az Isten szent helyébe (az Ő jelenlétébe) - megértettem azoknak sorsát. (Itt a mennyei látásmód - amikor az Úr jelenlétében megérted, az örökkévalóság mércéjén is, a jövőt szem előtt tartva, minek, valójában, mi az értéke. És mi lesz...) Bizony síkos földön helyezted el őket. Pusztaságokra vetetted ki őket. Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képüket. (Más szóval: amikor az ítélet elérkezik, mindaz a biztonság, amire most hivatkoznak, az összes felhalmozott gazdagság, a felépített ideológiai rendszer semmivé lesz. Egyszerűen, az Úr előtt egyik sem áll meg, és ezek az emberek, akik Istent semmibe vették, az egész gondolkodásmódjukkal, életvitelükkel, viselkedésükkel és szavaikkal együtt, "semmivé lesznek"... eltűnnek, elenyésznek... és akkor már nem kiabálhatnak Isten ellen... rettegni fognak - sajnos - de ott már nem gondolkodhatnak úgy, mint korábban tették...) Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim, akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék Te irántad. (Más szóval: nem szabad így gondolkodni, az irigység és a földi viszonyítási szempontok szerint. Nem szabad, mert a buták gondolkodnak így. A rövidlátók, akik sorra veszítik el a lehetőségeiket, és ellene dolgoznak saját életüknek. Nem tehetem, Uram, én nem "oktalan állat" vagyok, hanem ember, aki Veled együtt gondolja át az életét és az életet, a jövővel együtt.) De én mindenkor Veled vagyok, Te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! (A földi életem során is átjár az, hogy milyen csodálatos vagy, és biztonságban tart, hogy Te az örökkévalóságra tervezel és az örökkévalóság szempontjai mentén jársz el. Gyönyörködöm Benned, Uram.) Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek Kősziklája és az én Örökségem Te vagy, oh Isten, mindörökké! (Vagyis: bármi történik, még, ha a legrosszabb forgatókönyv jönne is be, ha testem, lelkem, gondolkodásom is támadás alá kerülnek, te nem változol, Te vagy az én biztonságom, Kősziklám, veled leszek már itt, és majd az örökkévalóságban is, Te vagy az én örökségem, Te vagy az állandó, és mindaz, ami Benned van, amilyen Te vagy, és a mit Te cselekszel, és ez örökké tart. Ez az én mennyei biztonságom, ami KIHAT már erre a földre is, bármin megyek is keresztül, Uram, és ezért hálás vagyok, és gyönyörködöm ebben. És Benned, Uram.) Mert íme, akik eltávoznak Tőled, elvesznek. Mind kiirtod azokat, akik elhajolnak tőled. (Ez az ítéletről szól, amit az emberek általában eltolnak maguktól, távolra, vagy egyáltalán nem gondolnak át... kiteszik gondolkodásukból.) De én? Isten közelsége oly igen jó nekem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden Te cselekedetedet." (Zsoltárok 73, 1-28.)
2022. 03. 13.