Idők... Kincset érő idők... Felfedezés az életünkben...
Tudod mit szeretek?
1./ Szeretem a szíveket, ahogy az istentisztelet előtti "elő-dicsőítésre" eljövünk...
-- Zászló, belekapaszkodás az Úrba, egyszerűen odaadjuk magunkat Neki, az Ő dicséretére...
-- Nem számít, hányan vagyunk, ha csak a dicsőítők lennének, én akkor is ott vagyok, ott akarok lenni...
-- "Felhangolódik" a szív, és alig várjuk, hogy tovább haladjunk, úrvacsora, további dicsőítés, a gyülekezet tagjainak bizonyságtételei, igei üzenet, közös imádság, prófétai, harci ima, ima a gyógyulásért, áldás, az Úr jelenléte...
-- Ha kívülről benéz valaki az ablakon (van vagy 7 portálunk az utca felé) talán nem is érti, mi zajlik odabenn... ha belép, és még nem ismeri az Urat - néha előfordul ilyen is (szeretem ezt) - meglepve tapasztal valamit, amit még soha... de nem rossz neki, nekik... (még kutyával is bejöhet, biztatom őket, a kutyák jó hallgatók, szeretik a dicsőítést ... éneklő kutya (Jack London nyomán) ritkán sétál be - de azt is nevetve fogadnánk az Úr jelenlétében)... szóval, lehet, hogy más, de "nem rossz"... nekünk pedig egyszerűen csodálatos.
2./ Ica betegeskedett pár hetet. Nem tudom, kettőt, hármat, vagy esetleg négyet... a múlt héten már ott tudott lenni zongorájánál... és persze kihasználta a lehetőséget, elődicsőítés, dicsőítés és minden... azt írta utána: "nem tudom, ki lehet-e bírni többet" - és ezt nem a dicsőítés hosszára írta, hanem arra, ami "kimaradt" az elmúlt hetekben... én is így vagyok... egy-egy nyári időszak már sarkall, "jönni kell", vágyom az Úr, az Úr közösségi jelenléte után, ami más, mint egyedül, vagy akár "közvetítést nézve" is.
3./ Tegnap valaki azt mondta - egy neves gyülekezet neves embere - néha úgy érzi, jobb lenne várni egy-egy dicsőítő dal megvideósításával és közzétételével, míg igazából kiérlelődik az, amit az Úr készít el... mert a nagy "közzétételi hajszában" (lájkok, ismertség utáni kényszer-cselekvésben) kiüresedik, ami létrejön, s nem az lesz, mint amit az Úr akarna, vagy ami az Ő tetszésére lenne...
-- Igen.
-- A Covid behozta a közvetítés-kényszert...
-- Előtte is indultak dolgok, azóta pedig átrendeződés van...
-- Egy közvetítés előtt ülni, még a legmeghittebb módon is, nem konyhában, házi munka közepette, nem ugyanaz, mint jelen lenni az Úr közösségi jelenlétében elrejtve, felszabadulva és gyönyörködve...
-- Nézek én is közvetítéseket - nem nagyon istentiszteletieket, kis töredék-időimben olyasmit keresek, ami amúgy is foglalkoztat, ami gondolkodtat, előre visz, további szempontokat ad... most pl. a Róma 13 magyarázatait keresem (van egy fiú, "kis nézettséggel", akire rátaláltam, nagyon szeretem, s ő is halad a Római levéllel, kerestem nála a Róma 13-at, de úgy tűnik, teljesen párhuzamosan haladunk, még nincs fenn), vagy mást, ami fontos... de az istentiszteletet élőben szeretem, de nem úgy, mint "élő közvetítést", hanem élő jelenlétet... megfizetve az árát... és gyönyörködve a testvérekben (olvasd csak a 16. Zsoltárt... a "szentekben" - ez nem az egyháztörténet szentjeit jelenti, hanem az élőket, akik ott vannak, akik adják magukat, keresik az Urat, élik a Vele való életet... akkor is, most is...)
5./ Hát, úgy hirtelenjében, a tegnapi és előző hatások alatt, és végiggondolva, mi éri meg és mi nem... (alapvetően fordítva, mint a mai "trend" diktálná... megéri jelen lenni, és nem éri meg "lemaradni", időt "spórolva" valami "másra"...)
6./ Húúú, az idő nagy kincs, ajándék az Úrtól, és ezért mi felfedezzük, mire kaptuk. Ámen.
Imádság:
Uram, köszönöm, kedves Idő Ura, drága Úr Jézus Krisztus, Akiben ott az Örökkévalóság, a Mindenség, Aki mindennek kezdete vagy, és Benned van ott a vége is, Alfa és Ómega, Dávid gyökeres és ága... köszönöm Uram, köszönöm Megváltóm, hogy Veled élhetjük, Uram, Veled élhetjük a kincset érő időket... az értékes életet, amit Tőled kaptunk, kapunk, napról-napra, percről-percre.
Minden nap olyan öröm, hogy van élet, hogy folytatódik az élet, hogy itt vannak, akikkel együtt élünk, hogy tehetjük, amiért élünk, amit Tőled kaptunk, itt a kegyelem ideje, köszönöm, és köszönjük így, együtt is, a Tiéid, akiket Te tartasz itt, ezekben a napokban, a kincset érő időkben, amikor képviselhetünk Téged, a Te országodat és igazságodat, és csak-azért-is módon szeretünk, és őrizzük a tisztaságot... a Te jelenlétedet, az emberek között, a felfordult, és furcsa világ közepette is...
Áldás:
Uram, drága Úr Jézus Krisztus, legyen Uram, áldás mindazokon, akik megragadják Veled az időket, a Te gyönyörű és értékes időidet, és felfedezik, amit Te készítettél el a percekre, az időszakokra, pont most, pontosan ezekben a napokban... áldás, és mennyei segítség, békesség, öröm és reménység, erő a mennyből, mindarra, a hosszútűrésre is, és kitartásra, minden örömmel, amire most van szükség, Veled, a Te megmentő munkádban. Rajtam is... velem is. Ámen.
Ui: ez a feketerigó fiú idejött egy méteren belül... gyűjtöget. A felesége fészekrakáshoz alkalmas anyagokkal a csőrében szintén itt ugrált mellettem... megragadják az időt... tudják, most minek van itt az ideje... én is megragadom...
2024. 02. 28