Hogyan tovább...
Miután megtérünk, van felüdülés, van biztonság, van célba jutás, van győzelem?
A biztatás elhangzott: Ne félj! Igen! Van
-- Ez a korábbi három bibliaiskolai fejezet befejező egysége volt - a 4/4-es rész.
-- Ezzel most az "Indulj tovább" bibliaiskola véget ért. Egy hónap múlva megint elkezdődik egy újabb sorozat velem, négy héten át, a személyes evangélizációról. (Addig pedig az Igetanulásról lesz négy hétnyi biztatás és gyakorlati felkészítés. Ehhez linket ugyanúgy Szabó Erikától kapsz, ha megkeresed őt a "Tanuljunk együtt Igeverset minden nap!" című FB csoporton.
Akkor, most ennek a mainak a vázlata következzen itt:
2024. 01. 30-Bibliaiskola: Indulj tovább!
10. Forrást is találok?
Alapkiindulás: Ő akarja, hogy legyen forrás az életedben. Ha Ő pásztor, akkor rólad, mint bárányáról gondoskodik, és akar is gondoskodni.
-- Vannak fizikai szükségletek, vannak lelkiek, társadalmiak – közösségi jellegűek (ezek is a lelkiekhez tartoznak), vannak szellemiek, anyagiak, és mások.
-- Ahogy az Igét látjuk, mindegyikre érvényes az Ő vágya, hogy be legyenek töltve szükségleteink.
a./ „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.” (Zsoltárok 23, 2.)
-- Ez az alapkiindulás. Gondoskodik, szeret, ellát, akarja, hogy boldog legyél és el legyél látva.
-- Sok ember nem bízik ebben, meg alapvetően igazából szinte senkiben nem tud bízni, hogy jót akarnának neki – de az Úr feltámasztja ezt a bizalmat, így szól és így cselekszik. Az Ő lakhelye – a menny (ami a te lakhelyed is lesz) a bizalom helye. Az ellátás és biztonság helye.
b./ A Biblia utolsó lapján is ott van: Ő ad az élet vizének forrásából a szomjazónak – ingyen.
-- „Mert a Bárány, aki a királyi széknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet.” (Jelenések 7, 17.)
-- Az utolsó pillanatban is ez lesz. Ő akar adni.
-- Személyesen teszi ezt, odavezeti az Övéit, ahol van forrás.
c./ De közben is, a történelem minden időszakában ott van Ő, Aki akarja, hogy legyen forrás az életedben:
aa./ “Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert aki rajtuk könyörült, vezeti őket, és őket vizek forrásaihoz viszi.” (Ézsaiás 49, 10.)
-- Ez a tervben benne van.
-- Nem akarja, hogy szomjazz!
bb./ “A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvük a szomjúságban elepedt: én, az Úr meghallgatom őket, én, Izrael Istene, nem hagyom el őket. Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásaivá.” (Ézsaiás 41, 18-19.)
-- Az Ő szíve megeső szív. Látja, hogy szükség van Rá, és arra, amit Ő tud tenni – és megteszi!
-- Ő csodatevő Isten, van rá hatalma, és meg is cselekszi, ha van, aki vágyja ezt
cc./ „És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú (szomjas) föld vizek forrásaivá; a sakálok lakhelyén, ahol feküsznek, fű, nád és káka [terem]. 8 És lesz ott ösvény és út, és szentség útjának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; aki ez úton jár, még a bolond se téved el.” (Ézsaiás 35, 17.)
-- Jó jövőt ígér – a történelemben is elkövetkezik majd ez.
-- Most nem látszik – de az ígéret nem változik... meg lesz.
-- És ez beszél arról, hogy milyen Ő, mi az Ő vágya, mit szeretne, mit tesz, mit tervez.
dd./ „Aki átváltoztatja a kősziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.” (Zsoltárok 114, 8.)
-- Ő szereti ezt tenni. Megígérte, és cselekszi ma is.
-- Amikor valami kilátástalannak tűnik, de Ő mégis megteszi, valami ilyesmi történik.
ee./ „Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső.” (Zsoltárok 84, 7.)
-- Általad is történik, amikor mások életébe beköltözik a reménység, az öröm, a tisztaság, a megörvendeztetés.
-- Igazából ezért vagyunk itt, ezen a földön.
-- De még mond valamit az Ige, és ezt soha ne hagyd számításon kívül. A forrás benned is ott van, illetve ott lesz, ahogy befogadod Őt. Ha befogadtad: ott van!
ff./ „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne.” (János 4, 14.)
-- Az Úr Jézus azt akarja, hogy legyen benned egy élő forrás Őtőle.
-- Így járj egész életedben.
d./ Akkor több féle forrás van?
Igen.
aa./ -- Vannak fizikai szükségletet betöltő források – amikre szükséged van, hogy élj, hogy felüdülj. Ő jól tart. Erről szól, amikor a fizikai forrásokról beszél.
bb./ -- Vannak anyagi források is – szükségletek, amiket szintén betölt az Úr, és akarja is, hogy be legyenek töltve. Ő nem szeret szegénységben tartani (Persze itt is vannak összefüggések... gyengén látó ffi kért pénzt műtétre... megkérdeztem, mennyibe kerül... 100ezer forint... utána megkérdeztem, mit dolgozik. Gyakorlatilag semmit. Pedig volt korábban munkája. A fizetéséből két hónap alatt meglenne ez a pénz. A takarékosság, a munka, a becsületes eljárás, az Úr tisztelete – tized – és az adakozás – vetés – összefügg azzal, hogy az ember el lesz látva. És ehhez jön még a tiszta és jó beszéd, a hit, a hit cselekedete is.)
cc./ -- Vannak lelki szükségletet betöltő források is – a barátok, a közösség, és akiben meg tudsz bízni, lelkigondozó is idetartozik. Az Úr gondoskodik erről is. Ügyelj rá, hogy legyen, ha nincs, kérjed és keresd.
dd./ -- Vannak szellemi szükségletet betöltő források is:
- Ilyen az Úr Jézus, személyesen.
- És ilyen az Ő Igéje.
- Ilyen, amikor megérted az Ő szavát, üzenetét.
- Lehetnek könyvek is, amiken keresztül Ő szól. Lendít, lelkesít, megértést ad, betölt.
- Lehetnek ilyenek a tapasztalatok is Vele.
- Ilyen a dicsőítés, az imádat, Ővele, Őérte.
- Ilyen a csend az Úrral. Egy-egy elrejtőzés, és megnyugvás Őelőtte.
- A mennyei betekintés – egy-egy rálátás az Úrral.
- Ilyen lehet egy-egy prófétai szó is.
- Ilyen lehet a jelenlét mások között – egy konferencia, tábor, találkozás, közösség.
- Egy visszaemlékezés, amikor az Úr eszedbe juttat valamit, amiben Vele volt részed, vagy hasonlót, egy szabadítását, imameghallgatást (1Sámuel 30, 6.). Megemlékezel az Úr tetteiről.
- Egy gyönyörű dal.
- Igetanulás, igeismétlés.
-- Ezek között lehetnek olyanok, amik „lelkiek”, vagy „lelkiek is”, de nem baj, nem ellentétesek a szellemivel.
e./ Vannak bajok is a forrásokkal kapcsolatban:
-- „Mert kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kutakat ássanak maguknak; [és] repedezett kutakat [ástak], amelyek nem tartják a vizet.” (Jeremiás 2, 13.)
-- Mit jelent ez? Azt, hogy nem kellett az Úr, jönnek a „pótszerek”, amik viszont nem adják meg azt, amit az Úr adna.
-- Erre mit tesz az ember? Még továbbiakat keres – amik szintén nem adják meg szükségleteik betöltését... egész addig, míg meg nem tér...
-- A „szomjúság” NEM volt a tervben... de, mégis, ha megjelenik, az Úr fel tudja használni azt. Hogyan? Odahívja általa magához az embert: „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.” (Máté 5, 6.)
f./ Van olyan, hogy az Úr átvisz téged a pusztán – de van olyan is, hogy valaki „sivatagban lakik”... ez a kettő más... megnézheted saját életedben, melyikről van szó.
aa./ Isten Izráel népéről nagyon is gondoskodott. Egyiptomból kiszabadította őket, és utána ellátta őket, kint a pusztában is.
-- Nem mondom, hogy nem vitte át őket a pusztán – megpróbálta életüket, és megtanította őket arra, hogy Ő a gondviselőjük, és hogy Benne bízzanak, teljes szívükkel, életükkel.
-- De ez nem öncélú volt, hanem bizalmat építő, hit-re vezető, tanító célú időszak.
-- „És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson (itt arról van szó, hogy az ember megalázza magát… foglalatosságot fejez ki) és megpróbáljon téged (megvizsgáljon, és te is megláthasd), hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajon megtartod-e az Ő parancsolatait vagy nem? És megsanyargatott téged, és megéheztetett, azután pedig enned adta a mannát, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja neked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mindazzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadt immár negyven esztendőtől fogva. Gondold meg azért a te szívedben, hogy amiképpen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az Ő útján járj, és Őt féljed.” (5Mózes 8, 2-6.)
-- “Aki vezérelt téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, amelyben víz nem volt, Aki vizet adott neked a kemény kősziklából. Aki mannával etetett téged a pusztában, amit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután.” (5Mózes 8, 15-16.)
bb./ Más ez, és más a „sivatag”... ahol nincs forrás és nincs közelség! Legalábbis az Ige megkülönbözteti a kettőt:
-- „Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat. Csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.” (Zsoltárok 68, 7.)
-- Más az, hogy átvisz téged, más az, hogy ott laksz.
-- Nem az a cél, hogy forrás nélküli helyeken lakjál.
-- Izráelnek sem tartott volna a puszta 40 évig, nem volt tervben, csak a 4Mózes 13-14 fejezeteiben leírtak okozták ezt. A lázadás, az engedetlenség. (Ott haltak meg a pusztában – az az egész generáció, aki fellázadt.)
-- Miért laktak itt? Az engedetlenség miatt. A lázadás miatt.
-- A pusztában VAN forrás, ha nem lenne, az Úr mégis odajön, és biztosítja – mint „Kőszikla” – 1Korinthus 10, 4. 4Mózes 20, 10. 5Mózes 32, 4. Zsoltárok 18, 32.
-- Néha átéli az ember a pusztában, hogy „nem azonnal” jön a segítség, vagy, amikor már-már ott van, és úgy tűnik, megoldódott minden, sem olyan „egyszerű”, kell hozzá a hit. Pl. Mára esetében. (2Mózes 15, 23.)
-- Jézus végig ott van – szólni kell, Ő odaáll, és adni fog... de nem haragból megütni kétszer! Mint a 4Mózes 20, 10-ben. (2Mózes 17, 5-6.)
-- A „sivatag”, amiben az engedetlenek laknak, pontosan ebben más – itt nincs Jézustól való forrás. Nincs közelség, nincs mennyei szó, jövő, kivezető út.
cc./ Miből látod meg, hogy „pusztában” vagy-e, vagy „sivatagban laksz”?
-- A válasz, egyértelműen, hogy engedelmességben jársz-e Vele, és akarod-e Őt követni. Ha igen, akkor a nehéz időszak, amin átmész, „puszta”, ami nem „öncélú”, és aminek van tanító jelentősége, és lesz vége, és lesz belőle „ígéret földje”, ahová tartasz.
-- „Ha már benne vagyok...” akkor legalább hozzon ki belőle az Úr mindent, amit Ő tud, és akar kihozni. EZÉRT is imádkozhatsz, nem csak azért, hogy „mielőbb vége legyen”.
(Pl. beugrás a novemberi ködös hidegben a medencébe... ha már itt vagyok... akkor legalább úszom.)
11. Megpihenhetek? Beszélgetés az Úrral! Hála... Dicsőítés... Kérés... s a többi!
a./ Van megpihenés Isten országában? Igen. Ez a válaszom. Igen. Van pihenés, van megpihenés az Úrral.
-- Ez az alapkiindulás.
-- Ez a világ egy „taposómalomhoz” hasonlít, „mókuskerékhez”... ahol „nincs megállás”. Mint a búgócsiga – mindig „pörögni kell”, hogy „el ne dőlj”.
-- De a mi Istenünk szereti a megpihenést.
b./ A teremtésnél is megmutatta: hetedik nap – megpihent. És felhív, TE IS pihenj meg. (1Mózes 2, 1-3. És: 2Mózes 20, 8-11.)
-- Ma is van?
--Meg van a nyugodalom napja (szombatja) az Isten népének – Zsidó 4, 9 – ami nem egy bizonyos naphoz való liturgikus kötöttséget jelent, hanem egy állapotot, egy lelkületet, egy tudatos megnyugvást, egy „elengedést”, az Úr kezébe való átengedést...
-- A megváltással van kapcsolatban.
-- Mi megkaptuk kegyelemből, a hit által azt a lehetőséget, hogy Vele élünk, járunk, és tiszták vagyunk, meg vagyunk tisztítva, megigazítva az Ő vére által. Ez a megnyugodott állapot, amiben nincs „hajtás”, hogy „bizonyítsunk”, hogy „elegendő” vallásos „jó cselekedetet” halmozzunk fel, hogy „elfogadjanak” bennünket a mennyben. Nem. Nincs ilyen. Ehelyett: Jézus, az Ő megváltása, a kegyelem, az új élet, az új kezdés, a megigazítás, a megbocsátás, a tiszta lap... és minden, ami utána jön, ebből fakad, kegyelemből, a hit által, szabadon és örömmel. Persze van önfegyelem, van tudatos odaszánás, van szolgálat, van önmegtagadás – de mind ezen az alapon. A nyugalom – megnyugtatás – alapján.
c./ De a nyugodalomnappal kapcsolatban is, a második pont, hogy az Úr Jézus „ételének mondta” azt, hogy végzi az Atya munkáját. (János 4, 34. Az én „eledelem” az, hogy elvégezzem)
-- És nem volt hajlandó arra, hogy „szombaton ne végezze” azt. (Lukács 6, 1-10.)
-- Egyáltalán nem állt meg ilyen értelemben. Tehát „attól”, hogy az Ő Atyjának munkáját végezze – tervét betöltse – nem állt el. Ez mást jelentett Neki és jelent ma is.
d./ Ugyanakkor, a harmadik, hogy kell, hogy néha megálljunk, megpihenjünk – mint Illésnek is szüksége volt rá.
-- Az erdőben, ahol meg akart halni, az Úr engedte aludni és adott neki enni. (1Királyok 19, 4-9.)
--Utána még adott neki jelenlétet is, és kijelentést, jövőt, és így is megpihentette, megerősítette.
e./ Hogyan pihensz meg te az Úrral, illetve hétköznapjaidban?
-- Jó aludni. Eleget. Megfelelő időben. Néha pótlásként többet is.
-- Jó elcsöndesedni, megpihenni egy könyvvel, vagy úgy az Igével, hogy „van rá időd”.
-- Ha olvasod is, előbb, vagy utóbb, az Úrral fogsz beszélgetni (ha szereted Őt).
-- Ez nem formális. Van, hogy egyedül ülsz. Vagy sétálsz. Vagy gyalogolsz.
-- Én szeretem, amikor tudatosan gyaloglok. Pl. a templomkertben. Itt valamennyi fa és fű is van. És egyedül lehetek. Az Úr beszél velem. És hallgatom, ahogy ismétlem az Igét, vagy imádkozom nyelveken... egyszerűen megszólít, és látást ad. Jövőt. Következő lépéseket. Megpihentet...
f./ Van valami, ami minden nap ott van, és megpihentet: a beszélgetés az Úrral.
-- Lárkisz király történetében is látsz valami nagyon sajátos helyzetet. Ez a király szeretett királyi gyermekeivel időt tölteni. És gyermekei is szerettek királyi Atyjukkal időzni. De a sötétség urának titkos küldöttje, Szinüték (a kétszínű), úgy lefoglalta Aszád királyfit mindenféle programmal, eseménnyel, hogy már nem volt ideje királyi Atyjával beszélgetni. És így tudta elfordítani őt. Így tudott közéjük lépni, rést támasztani és gyanakvást szítani a szívében királyi Atyja ellen. Így lehetett végül olyan távolságot kialakítani, amiből lázadás, tudatos engedetlenség fakadt.
-- Ezt nem engedjük meg az életünkben!
Négy módját szokták mondani az imádságnak, de ennél persze több is van (ÉJK 1/2)
-- Hálaadás, bűnvallás, dicsőítés, kérés. Nagyjából ebben a sorrendben is szokták mondani.
-- Ha szeretnél egy jó „vezérfonalat”, itt a Miatyánk. (J.Cho is írt erről, ahogy imádkozik, és egy másik, amerikai szerző is – „Egy órát sem tudtatok velem imádkozni”?)
-- Vannak alapvető bizonyosságok, amikre szükséged van, hogy biztatást nyerj és ne bizonytalanodj el: Filippi 4, 6-7. Zsidó 4, 16. Máté 7, 7-8. Lukács 11, 5-8.
aa./ -- Kulcsfontosságú: a hálaadás.
Kis dolgokért is, visszagondolva is, körülnézve is, szüntelen, ez megőriz minden rossz indítéktól, elkeseredéstől, odakapcsol a mennyhez. Ott a hálaadás az alaplégkör.
bb./ -- Dicsőítés – ez valójában az Úrért való hálaadás. Azért, Aki Ő, amit Ő tett, és tesz, amit a kijelentésben olvasol, amit megértettél, ahogy a Szentlélek vezet(János 16, 13-14.)
cc./ -- A kérés – megszakítva mindig aaa./ köszönettel, és bbb./ ígéretekkel, amikre a Szentlélek felhívja a figyelmedet (hitépítő). Sőt, ccc./ lerögzítéssel, amiben ott van a bizonyosság, és mindaz, amit az Úr már megtett, amit kimondott, és megtesz.
dd./ -- A lerögzítés (kijelentés, „megvallás”) – a hit imája – azon alapulva, ami ott van az Igében, amit megértettél, ami a kijelentésből már a tiéd.
ee./ -- Az ellene mondás az ellenségnek (Jakab 4, 7-8.). Ez „szembe forduló imádság”. Kijelentés ez is, lerögzítés, az Ige alapján, a HIT által.
ff./ -- Az áldás, ami felülről lefelé történő imádság, beleilleszkedve menny akaratába, a menny vezetésébe, a mennyei pozíciódba. Nagyon jó bibliai alapja van a 4Mózes 6, 24-27 szakaszában. Összekapcsolva az 1Péter 2, 9-cel.
gg./ -- Az oldás, a megkötés ellentéte és kiegészítése – prófétai mennyei vezetés, Szentlélek által való útmutatás alapján (nem klisézve, nem rutinból) – az Igével szoros összefüggésben. Ha jól ismered az Igét, a Szentlélek mindig ad hozzá „muníciót” és útmutatást belőle.
hh./ -- Ide tartozik még az imádat, a könyörgés, esedezés, egészen a „sóhajtozó-harcoló” imádságig (tusakodás – agonidzomai) és persze a nyelveken való imádság, ami váltakozhat a nyelvek magyarázatával is, egyéni imádságodban is... hiszen „forró drót”, ami a „közelben tart”, és ami útján jöhet a mennyből adott „Lélek általi” imádság is... még sok más is lehet, elmélkedő imádság, amikor forgatod magadban az Úr szavát, vagy egy-egy helyzetet is forgathatsz magadban, amire várod a mennyei szót, választ, útmutatást... és még más is...
ii./ -- Óriási dolog a közösségi imádság (Máté 18, 18-20.). Már a legelejétől (v.18.) „megköttök” és „megoldotok” – benne van a többes szám! Már a megkötésben és feloldásban is. Utána jön az egy akarat, amiben óriási ígéret van. És a jelenlét ígérete, amit nem választunk el az előbbiektől!
g./ A megpihenésnek tehát, az Úrban, több formája van – és az Úr nem köti egyetlen formához, és nem jön zavarba attól, hogy egyen együtt veled, vagy altasson, vagy fusson veled, vagy bicajozzon, szerintem a horgászástól sem jön zavarba – de a mindennapos megpihentetés fontos része a beszélgetés Vele.
-- Erről volt most szó.
-- Az imádság lehetőségeiről, (formáiról, fajtáiról) egy külön bibliaiskola is kellene, hogy mindegyikről egy picit beszéljünk, pláne, hogy gyakorlatba is tegyük...
12. Célba érek? Üdvbizonyosság, bizonyosság, a győzelem biztonsága
a./ Alapkiindulásunk: 2Timótheus 4, 7-8.
-- Óriási, hogy láthatjuk, van, volt és akkor most is lehet ilyen, hogy valaki célba ér, és győz, és úgy tud visszatekinteni, hogy végig az Úrral járt.
-- Ugyanerről olvasol a Filippi 3, 7-14 szakaszában is. A feltételt is látod: „első helyen az Úr” – és minden más háttérbe szorul Őmellette. „Célegyenest...”
b./ Vannak Igéi a biztonságnak és a védelemnek, a győzelemnek is!
-- Ilyen védelmi Ige: Róma 8, 37-39.
-- Megerősít téged ebben, és a végzett munka jelentőségében: 1Korinthus 15, 57-58.
-- Beszél a folyamatról is a 2Korinthus 2, 14-17 Az, hogy „vezet”, elvezet... erről beszél. Lehetnek nehéz helyzetek, de Ő elvezet, átvezet...
-- Nincs leszűkítve – és fontos, mert így nincs vesztenivalód: ez pedig az örök élet, ami most itt, és majd akkor is veled van, átjár, a Tiéd, és nem foszthat meg tőle senki: 1János 5, 11-13. és János 1, 12-13.
-- De ez kihat a mai napra is – a szódzó – a megmentés üzenete – a tiéd, ma is. Ő Maga a Megmentő!
-- A biztonságot jelentő biztos tudás, ezzel kapcsolatban is: a hit – Zsidó 11, 1. és 6.
-- A reménység: Róma 15, 13. és Efézus 6, 17. és 1Thessalonika 5, 8.
-- A szeretet: 1Korinthus 13, 13. Ha semmi nem sikerülne is, de szeretetben megmaradsz, nem lesz semmi baj!
-- Nos, ez a győzelem: harcban megy végbe. Jakab 4, 7-8. 1Péter 5, 8. Efézus 6, 10-18.
-- Van benne növekedés is: Róma 5, 1-5.
-- Másra is kihat – megerősíti az embereket körülötted, erőt meríthetnek abból, hogy te megállsz, növekszel, és képviseled az Urat. Zsidó 13, 7.
„Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották nektek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsidó 13, 7.)
c./ Szóval: célba fogsz érni, van rá lehetőség, még, ha ezt nem mindenki mondja is neked.
-- Áldás az ökumenikus imahét végén – Róma 8,1-2 alapján hozzákapcsolva az 1Jn 3,8-at. Jöttek kifelé, kezet fogva, és ragyogott sokak arca. Hálásak voltak a buzdító ígéért és megközelítésért. Egyikük ki is emelte...
-- Az ige fontosabb, mint amit „vallásos megközelítésben” mondanak az emberek... akár „igehirdetésben”, akár „lelkigondozásban”, vagy csak úgy, „megjegyzésként”... ne törődj vele, szeresd őket, és tedd a jót, és győzz, mert van rá lehetőséged, és ez nem „alázat-lanság”, hanem mennyei hívásodnak való engedés!
2024. 01. 30