Elgondolás a mennyből...
Amikor Izráel népe kijött Egyiptomból, az Úr hatalmával, vezetésével, jeleivel és csodáival, az Úr egy fontos útmutatást adott Mózesnek: készítse el az Úr "lakhelyét" (a Szent Sátrat) hogy az Úr "ott lakhasson népe között".
-- Volt ennek jelentősége - bár mi azt gondolhatnánk: miért ne lehetett volna ott az Úr "anélkül" is, hogy Neki "lakhelyet" készítenek.
-- Volt jelentősége, mert tanította ezzel az Úr az Ő népét - és a későbbi időkre is prófétai üzenet volt.
-- Ma is vannak olyan útmutatások, amiket nem ért meg elsőre az ember, de jó ahhoz alkalmazkodni, amit az Úr mond és tesz.
A Szent Sátrat olyan alkotó elemekből kellett összerakni - mennyei mintára (amit Mózesnek mutatott meg az Úr) - amiket Izráel népe adott össze.
-- Mózes meghirdette, mire lesz szükség.
-- Isten megmutatta, kik fogják vezetni a felépítést.
-- Izráel népe pedig megérezte az indítást a szívében, és elkezdte összeadni, amire szükség volt: aranyat, ezüstöt, rezet (pl. az asszonyok réz tükreiből), kosbőröket, borzbőröket, és hasonló elemeket. Rengeteg mindenre és jókora mennyiségben volt szükség, és a nép elkezdte összeadni.
-- Az ember azt mondaná: de, hát, hogy fog ez összejönni? Ilyen mennyiség, ennyi féle anyag?
-- De az Úr valamit meg akart tanítani itt is: van rá lehetőség, és megvalósul, ha az Ő népe hallgat az indításra, és enged az Ő szívbe adott szavának.
-- És azt is tanította ezzel, hogy az Ő népe között Ő úgy cselekszik, úgy van jelen, hogy bevonja az Övéit, nem "rajtuk kívül" cselekszik, hanem velük együtt...
S tudod mi van feljegyezve ebben az Ószövetségi történetben? Az hogy amit Izráel népe hozott, "elég" volt, sőt, még több is, mint kellett volna. "Le kellett állítani" az adakozást, mert már túl volt a szükséges mennyiségen.
-- Ahol fontosnak tartják az emberek, hogy Isten jelenléte - munkája, terveinek megvalósulása - ott legyen közöttük, végbe menjen, bekapcsolódnak.
-- Akiknek a szívén rajta van, hogy Isten személyes jelenléte és munkája "itt legyen", akarnak adni, tenni ennek érdekében...
-- Bár az emberek szívében kísértésként ott az önzés is, és sok bizalmatlanság is lakhat, sőt, lehet, hogy a szegénység is kísérti őket - de ha megértik, mit jelent, hogy az Úr "ott van" köztük, és "cselekszik", és az Ő terve "megvalósulhat" köztük, az ő életükben, akkor fognak érte tenni...
-- S ez biztatás a mai időkre is.
Köszönöm, hogy ma is cselekszel. Köszönöm, hogy ma is így van ez, ha nem is "szent sátorral", mert Te a néped szívében laksz, és Újszövetségi néped között vagy jelen, ahogy ők dicsőítenek Téged, megkeresnek, imádkoznak, és segítségül hívják a Te nevedet... köszönöm, hogy mégis úgy van, hogy a Te munkáidhoz bennünket indítasz, tőlünk kéred, hogy adjunk, hogy cselekedjünk, hogy megtegyük, ami rajtunk áll... induljunk, menjünk, végezzük, mert Te magad akarod végezni, így, velünk, általunk... s mi meglátjuk, hogy Te jársz előttünk, Te végzed valójában, mi csak "felfedezzük" és engedünk Neked.
Köszönjük, Úr Jézus, hogy Te cselekszel, s közben a Te népedet is indítod a cselekvésre. A Te csodáid is így születnek meg, a Tiéid engedelmessége, hite által egyszer csak meglátszik, hogy Te ott vagy, és cselekszel... köszönöm Neked, Uram. Ámen.
2024. 01. 23.