Gonosz beszédek... (Folytatás az "olyan könnyű rosszat mondani"-hoz)
Lelkipásztor vagyok, lelkipásztor lettem, megismertem tapasztalatból, mit jelent az, hogy van gonosz beszéd, van bizalomrontás, van elszakítás, van gyanakvás támasztás.
-- Ha te őrzöd magad, és nem vagy hajlandó másokról rosszakat beszélni, mások ellen gyanakvást támasztani, bizonyos értelemben kiszolgáltatott vagy, mert ha ellened teszik, te nem tudod ezen a módon ellentételezni...
-- Marad az Úr Jézus.
-- És Vele együtt a veszteség is, vagyis az, hogy átmész olyan helyzeteken, amikor csak ránézel a másik emberre, és nem tudsz neki mit mondani... (az életed azért ott van, és hitelesít, jó esetben, de nem tudsz mit mondani, mert nem mész bele abba, amit ő beevett és ami most őbenne dolgozik...) - az Úr Jézus is megkérdezte a János 6 végén, még a legszűkebb tanítványi kört is: "Ti is el akartok menni?"
-- Ugyanakkor Jézus ismer, ott van, és bizonyságot is tesz melletted - jó Őt választani. Még, ha vannak is veszteségek...
-- És amit ilyenkor átélsz, a "Krisztus szenvedése" (Kolossé 1, 24 és Filippi 3, 8-10.) amiben megismered Őt, egy másik módon is... ami nem baj. Sőt...
A Teremtés könyve kiindulási alapot ad az egész Bibliához, de az élethez is.
-- Isten teremtett bennünket. Amúgy mindent Ő teremtett, de bennünket is.
-- "Magának alkotott minket", ami nem rosszat jelent, hanem felemelést, jót, Őhozzá való hasonlóságot, hogy Vele közösségben lehessünk.
-- Szeretetre és bizalomra teremtett bennünket, hogy Vele éljünk, lássunk, tanuljunk és cselekedjünk. Vele osszuk meg dolgainkat, és egymással is közösségben lehessünk. A teremtett világ is a "barátunk" legyen.
Ez volt a kiindulás. A terv. És így működött az élet jó sokáig.
De...
-- Az embernek volt egy lehetősége arra, hogy elszakadjon ettől az eredeti tervtől.
-- És volt lehetősége megmaradni ebben.
-- A cél nem az elszakadás volt, hanem a megerősödés és tovább növekedés az Isten ismeretében, a bölcsességben, a helyes lépésekben, a mennyel összehangolt döntésekben, és a mennyei terv további kibontakozásában.
-- A kulcskérdés az ember döntése volt: a bizalmat választja, és az ebből fakadó szeretet teli közösséget Istennel, és egymással is, sőt, a teremtett világgal is, vagy valami más utat fog választani...
"A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett, és mondta az asszonynak:
-- Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? (A kérdés feltevése is magában hordja a bizalmatlanság feltámasztását. Csavar egyet a tényeken, amikről a kígyó jól tudott. Az embert egy másik irányba vonná... 'Isten alaptalanul megtilt dolgokat? Isten nem a mi javunkra cselekszik? Isten igazságtalan? Isten önkényúr? Isten uralkodni akar rajtunk, és bennünket kihasznál?' - a manipuláció eszköze, hogy így teszik fel a kérdést... holott tudják, hogy nem így van...)
-- 2 És mondta az asszony a kígyónak: 'A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. 3 De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondta Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.' (Tisztázó beszéd. A tények ismeretében világossá teszi a helyzetet. Egyúttal beszédbe elegyedik a kígyóval...)
-- 4 És mondta a kígyó az asszonynak: 'Bizony nem haltok meg. 5 Hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.' (Ez az, ahol a gyanakvás támasztás előrébb lép eggyel. Hamis bizalmat is támaszt - a kígyó beszéde felé 'bizony, nem haltok meg' - és elveszi a bizalmat, megpróbálja elvenni, Isten felé: 'tudja az Isten, hogy... - de nem akarja, hogy nektek jó legyen...'. Ez a gonosz beszéd útja. Előbb megkérdőjelez, utána állítja az ellenkezőjét, és erre építve odavisz, ahol marad a bizalmatlanság, gyanakvás, és ahol az ember magára marad... s kiszolgáltatottja lesz a gonosz beszédnek és a kígyónak.)
-- 6 És látta az asszony, hogy jó az a fa eledelre (1) s hogy kedves a szemnek (2), és kívánatos az a fa a bölcsességért (3) - szakasztott azért annak gyümölcséből, és evett, és adott vele levő férjének is, és az is evett. (Ez itt már a döntés - az elszakadás a korábbi bizalomtól, a közösségtől, és döntés a gyanakvás és a kígyó szavába vetett bizalom - hit - alapján... döntés és cselekvés, ami lerögzítette a döntést... Isten ellenében. Az a kifejezés, hogy 'kívánatos az a fa a bölcsességért', ami itt szerepel (héb: sákal), nem csak a megfontolást fejezi ki, s az 'okosságot', hanem benne van, hogy az ember a 'sikeresség, jó előmenetel, boldogulás, szerencsésség' irányában tette meg ezt a lépést! A kígyó ezt ígérte nekik, és ők ezt választották, Isten ellenében - aki ettől soha nem fosztotta meg őket. Ma is ez a helyzet...)
-- 7 És megnyilatkoztak mindkettőjüknek szemei s észrevették..." (Mit is vettek észre? Azt, hogy meztelenek... és még sok minden változott. nem lettek 'sikeresebbek', nem kapták meg, amit a kígyó ígért, hanem magány, szembefordulás lett a következménye annak, amit tettek, elszakadtak Istentől, egymástól, és a körülöttük levő világtól is... saját jövőjüktől is, amit Isten gondolt el velük kapcsolatban... s maradt a bűn, a lázadás, a büszkeség, a keménység, a meg nem bocsátás, a harag, a kígyónak való kiszolgáltatottság, a hazugság és a félrevezetés... Isten nélkül...) (1Mózes 3, 1-7.)
Milyen jó, hogy utána ott van a reményt jelentő 1Mózes 3, 15 is - amiben már itt olvashatod a Megváltó ígéretét, és azt, hogy lesz Aki legyőzi a kígyót, és visszaállhat a közösség, ami megtört, és a biztonság, és ez a mélységes bizalom...
Mi, itt, már az Újszövetség idején élünk, és a kincsünk az, hogy ismerjük, amit Isten megtett értünk, hogy megváltott, és megkaptuk a megtérés és újjászületés lehetőségét, és befogadhattuk az Úr Jézust, és örök életünk lett, ami azt jelenti, hogy ismét közösségbe kerültünk a mi Teremtő és Megváltó Istenünkkel.
-- Van bizalom az életünkben, és lehet bizalom, minden gonosz és hazug beszéd ellenében is.
-- Megtanuljuk - Vele járva, Őt megismerve, hogy - milyen óriási érték a Vele való közösség, és a Benne való bizalom, az Ő beszéde, az Ige, és őrizzük ezt az életünkben, hogy egyre inkább megismerjük Őt, és senki, soha ne tudjon elszakítani bennünket Őtőle.
Uram, köszönöm a bizalom kincsét, és a Veled való közösséget, nem adom oda az életemet semmire, ami idegen Tőled, ami gonosz, semmi gonosz beszédre, sem a kígyótól, sem emberektől, semmi gonosz ideológiára, ami Ellened lázítana, vagy megfosztana attól a mélységes békességtől, ami Nálad van, és amit Veled élhetek át.
Köszönöm a testvéreimet, akik ugyanígy döntöttek, és Veled járnak.
Köszönöm a jó tervet, ami ismét kibontakozik, most már az én életemben is, és általam is, a Te megmentő akaratod szerint.
Köszönöm, hogy Veled élhetek, minden nap, ezen a mai napon is, teljes bizalomban, Rád támaszkodva, és tudhatom, hogy jó lesz, mert Te jó vagy, és jót munkálsz mindenkor. Ámen.
Olvasmány:
2Korinthus 5, 17-21 és 6, 1-2. (Ha még tovább akarod olvasni, a 10.versig, ott meglátod, hogy egy gonosz beszédekkel teli világban mit jelent Jézussal elkötelezetten járni, milyen következményei vannak, de egyúttal milyen biztonsága is van ennek az útnak, életvitelnek!)
Róma 5, 1-10.
Sőt: Róma 3, 23-26.
2024. 01. 03.