Kivételezettek...
Szeretek kivételezett lenni. Ez a széjjel szakadt ékszíj ma délelőtt sok imádságot okozott. Vagyis nem tudtuk, hogy szétszakadt, csak a töltés hiányát jelezte a műszerfalon a kigyulladó lámpa. Viszont orvosi időpontra mentünk s a szerelőnek csak említettük, hogy jövünk majd hozzá. Orvosig világítás s fűtés nélkül mentünk, pillanatnyi ablaktörlőzéssel. Ott parkolás. Utána Újpestről vissza, de már világítással s próbálkoztam a fűtéssel is. Csak hideget fújt. Ambrust kiraktam s irány a szerelő. Csak legyen parkolóhely a zsúfolt 7. kerületben. S volt. Pont a szerelő előtt. Csoda. Ajándék. S ahogy parkoltam be, éreztem, elment a szervo a kormányról. Régen rossz. Ez azt jelzi, nincs áramellátás. Félig már ott álltam a járda szegélynél, alig lógtam ki, amikor a motor leállt. Csoda. A legjobbkor. Picit vártam, s újra indítottam. Pont annyi szufla volt benne hogy egyenesbe állíthattam a kocsit. A szerelő benn volt a műhelyben. Visszaemlékezett rám, még tavalyról. Kijött, megnézte, akkor ez az ékszíj már egyáltalán nem volt fenn. Nem csoda ha semmi töltés nem volt. De az autó elhozott egészen a szerelőig. Itt állt le. Más lehet, hogy véletlennek mondaná. Én tudom, hogy ez kedvezés volt, ajándék, kivételezés, jóság a mennyből. Minden részlet... Köszönöm.
“Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét, meghallgatja őt szent egeiből, jobbjának segítő erejével...” (Zsoltárok 20, 7.)
2020. 12. 08.