Hiányzó kazetta? - mennyei látásmód és reménység
Szelíd Zoli beszélt egyik istentiszteleten a "hiányzó kazettáról a mennyezeten" - vagyis, amikor meglátogatott egy gyönyörű műemléki kazetta berakással díszített templom épületet, s legeltette szemeit az alkotáson, hirtelen észrevette, hogy mindig a "hiányzó kazettára" tér vissza a szeme... holott teli volt szépséggel az egész mennyezet... csak egyetlen hiányzott... és ő mindig ide tért vissza... "miért", és "mennyivel szebb lenne, ha nem hiányozna"...
-- Mi is hajlamosak vagyunk erre.
-- Feleségem ma biztatott, adjak hálát.. és ahogy mondtam bármit is, mindig az jutott eszembe "de ezért nem tudok hálát adni" - ő csak biztatott, s végül eljutottam odáig, hogy hálát adtam, és hálát adok.
-- A hálaadásból jön az öröm is a hétköznapjainkba, csak meg kell maradjunk benne... mármint a hálaadásban.
-- A reménység azt jelenti, hogy örömmel és békességgel vagy benne a "hívésben", más szóval, a "hit-folyamatában", vagyis, amikor "hitben jársz, és nem látásban" (vagyis, amikor "benne" vagy a legnagyobb nehézségekben), mégis öröm tölt be, és békesség lakik benned... elhiszed? Erről beszél az Ige a Róma 15,13-ban. Ezt is megtanultuk idén a gyülekezeti táborban...
-- "A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a 'hívésben', hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által." (Róma 15, 13.)
-- A mi Istenünk a "reménység Istene"... szereti és munkálja a reménységet, barátja a reménységnek, rajta van a reménységen, hogy legyen, hogy bővölködjön... benned is (bennem is)
-- Betölt - örömmel és békességgel. Ezt néha hirtelen, mintegy a "semmiből" éljük át, de sokszor kell hozzá a hiT lerögzítése, az Igéhez való "visszanyúlás", az Ige kimondása, megerősítése szavainkkal is, és az odakapcsolás szavai... vagyis, hogy "igen, Uram, Neked van igazad, bármit érzek most, bármin megyek is át, Uram, a Tiéd a végső szó, felette vagy az ellenségnek, nem vagyok egyedül, itt vagy, mint minden nap, ma is, a világ végezetéig, és ezért köszönöm Neked, amit mondtál, és amit teszel, akár látom, ebben a pillanatban, akár nem..."
-- Ez a "minden örömmel" azt jelenti, hogy vannak meglepetés-örömök, és vannak megharcolt örömök is... van, ami "csak úgy jön", (akár abból is fakadóan, hogy jól esik, amit eszel, vagy amit ajándékba kaptál, akár, egyszerűen jól esik lezuhanyozni az izzadt nap végén), és vannak, örömök, amik abból fakadnak - jönnek át - hogy tudatosan hálát adsz... és ugyanígy a "minden békességgel" is ugyanez a helyzet... vannak "megharcolt békességek", amik abból fakadnak - bár a Szentlélek árasztja rád őket - hogy lerögzítetted az Igét, és magadat hozzá kötötted azzal, hogy kimondtad az Ő jelenlétében...
Jó ez...
A "reménység Istene" megtanít nem a "hiányzó kazettákat" nézni, hanem örülni annak, ami meg van...
Szóval: hálaadással és mennyből kapott örömmel és békességgel a "hívésben"...
Ez a mi utunk - ma is
Legyen áldás rajtad, kedves harcos szent testvérem, hitben járó, a hit által szóló, látó és cselekvő testvérem... s a mennyei reménység töltsön be a Szentlélek ereje által. Ámen.