Paradigmaváltások napja (101)
Amikor mindent végiggondolsz, és semmi módon nem tudod megtalálni a megoldást, még mindig van lehetőség - az Úr néha teljes váltást hoz eléd, ami egy teljesen új megközelítést jelenthet... (paradigmaváltás)
1./ Ahogy a Palánta 32 éves történetét végiggondolom, újra és újra meglátom, ahogy az Úr továbblendített bennünket, olyan megoldásokat helyezett előtérbe, amik mindig szélesítették a munkát...
-- Egy-egy ilyen helyzetben csomót töprengünk, sokat beszélgetünk, tervezünk, de közben végig ott van a háttérben az imádság, a mennyel együtt való töprengés.
-- Szeretem az imádságnak ezt a fajtáját - ez olyan, hogy "szüntelen ott van", nem hagy el, dolgozik bent, újra és újra beleütközöm a teherbe, a gondba, a "lehetetlenbe", a "fenyegetőbe", és mindig "passzolom" az Úrhoz, de közben ott tartom Őelőtte az egészet, és várom, hogy lássam meg Őfelőle... "vizsgálom" Ővele együtt, keresem a megoldást, de nem egyedül, hanem mintegy "beszélgetve Ővele"...
2./ Így született meg annak idején, 2004-ben, az OBM (Országjáró Bábmisszió).
-- Ez azt jelentette, hogy szerte az országban meghirdettük a gyülekezetekben, aki szeretne bekapcsolódni a bábozásba, lehetővé tesszük mindenki számára. Mindenkit megtanítunk arra, amit mi megtanultunk, mindenkinek átadjuk a bábelőadásokat, a felszereléseket, és szerte az egész országban, mindenki beviheti a bábelőadások útján a karácsonyi ill. húsvéti Örömüzenetet a gyerekekhez az iskolákba.
-- Miért volt erre szükség? Hát, a válasz nagyon egyszerű: eljutottunk egy "plafonig", az összes főállású és óraadó Palántás gyermektanítónkat bekapcsoltuk Karácsony, illetve Húsvét előtt, mindenki bábozott, önkénteseket is kerestünk, de így sem jutottunk el mindenhová, ahol vártak volna. Minden erőnket beleadtuk, volt, hogy három hetet is báboztunk, egymás után, de mégis, korlátozott volt az "elérés"... és mi szerettünk volna minél több helyre eljutni bábcsoportokkal...
-- Ezért hirdettük meg az Országjáró Bábmissziós programot, az ország "összes" gyülekezetében (persze, hogy nem mindenhol, csak ahová elérhetőségünk volt). ?
-- Jöttek is, 2004 októberében, sokan, s a Panov apó c. bábdarabot lehet, hogy azóta százezren is látták gyerekek az országban s azóta már a határokon túl is.
3./ De előtte, 1996-ban így született meg önmagában pusztán a bábozás is, mármint, hogy bábelőadásokkal menjünk az iskolákba, s így vigyük be a gyerekekhez az Örömüzenetet.
-- S tudod miért jött ez létre?
-- Mert ez előtt, évek óta az Almássy téren, a Kösziben, a Csepeli Művelődési Házban, és hasonló helyeken, ezer és ezer gyereket hoztak el az iskolák a Karácsonyi műsorunkra. Tényleg úgy, mint régen a mozikban: voltak, akik 9-re jöttek, teli volt a terem, majd, miután véget ért ez az előadásunk (legalább 1-1,5 órás csodálatos műsorokkal, daltanulással, igetanulással, bohócdarabbal, igehirdetéssel) a következő csapat 11-re érkezett (forróváltás, sokszor az utcákon találkoztak a boldogan, csillogó ajándékdobozaikat cipelő, hazafelé tartó kisiskolás csoportok az éppen érkezőben levő, tanítók által vezetett osztályokkal) és az azt követők pedig 1-re.
-- Mi volt a titka ennek a "népszerűségnek"? Volt ebben valami szellemi éhség és nyitottság, még a kilencvenes évek elejéről, volt ebben szerepe a nagyszerű műsornak, a gyönyörű daloknak, a felkészültségnek, a nagyszerű, kreatív ötleteknek, de volt még valami titok, amiért nagyon hálásak voltunk: a "Samaritánus szolgálat" csodálatos ajándékdobozai - ők hatalmas vonzerőt jelentettek.
-- Ezek a gyönyörű, Angliából érkező cipősdoboz ajándékok ténylegesen hatalmas szükséget töltöttek be, és kaptunk is belőlük, mindig, majdnem annyit, amennyi gyermek jött - köszönet Nyári Jenőnek is, a Hajnalcsillag Alapítványtól, és hála legyen az Úr Jézusnak, Aki ezt az ötletet megadta azoknak, ott, külföldön, akik beletették magukat ebbe a hatalmas szolgálatba. ?
-- De egy idő után, ennek az "ideje lejárt", az iskolák már kevésbé hozták el a gyerekeket (komplett alsó tagozatokra gondolj, és volt, ahonnan még a felsősöket is elhozták). Amikor ebbe beleütköztünk - nem volt elég ajándékdoboz, s az nem bizonyult elegendő vonzerőnek, hogy egy osztályba 10-et tudunk adni - el kellett kezdeni gondolkodni a következő lépésen...
-- Így született meg a megoldás: ha a gyerekeket nem hozzák, megyünk mi hozzájuk, be az iskolákba. Menjünk be hozzájuk bábelőadással!
-- S így indultunk neki a mozgó színházunkkal - művészi, irodalmilag is gazdag, élő bábelőadásainkkal, hogy gyermekek ezreit megörvendeztessük, s megoszthassuk velük a megmentő Örömüzenetet.
-- Ez is egy "paradigmaváltás" volt. Mennyből érkező, szükséghelyzetet betöltő gondolat, ötlet, ami persze sok további megoldást igényelt tőlünk... de amit meg lehetett tenni egy-egy időszakban, megtettük. Betanítottuk a gyermektanítóinkat, beosztottuk a csapatokat, találtunk hozzájuk önkénteseket is, és indultak, mentek, amennyi helyre csak tudtak.
4./ De igazából, még korábban, az 1990-es évek legelején, ugyanígy született meg maga a Palánta Gyermek- és Ifjúsági Misszió is.
-- Ahogy kinyíltak a kapuk az általános iskolákban a "hitoktatás" előtt, egy régi vágyunk előtt nyílt ki a lehetőség ezzel.
-- 1991 májusában a 6-7-8. kerületek iskoláiban, az akkor beiratkozott kis elsősök szülői értekezletére mentünk be először meghirdetni, hogy ingyenes, zenés, vidám, Palántás fakultatív bibliaismereti foglalkozást tartunk délutánonként. (Mennyire fontos volt akkor is a kedves és hűséges harcos barátok szerepe, akikkel együtt lehetett munkálkodni, akiknek Jézus volt az első az életükben - legyenek bár teológusok, vagy "hétköznapi keresztények" - ugye, drága Baranka Marika!)
-- A csoportokra sok-sok teljesen "nem hívő hátterű" gyermeket írattak be a szülők - s mi benne találtuk magunkat a megmentés csodálatos, rengeteg ötletet, kitartást és szeretetet igénylő munkájában. A lépések pedig csak követték egymást... ahogy imádkoztunk, s a mi kreatív Urunk vezetett bennünket. Dalok születtek, foglalkoztató füzetek, gyermektanító felkészítő tanfolyamok, (Marika, köszönöm az elsőt és a következőket is, mind!), nyári táborok, és - mindezek közepette - megszületett a Palánta Karácsony ötlete is, az iskolákhoz közeli helyszíneken tartott különleges, vidám, izgalmas, gyermekbarát műsorokkal, amikre a környező iskolák komplett alsó tagozatait hívtuk el.
-- Minden évben új műsor, új dalokkal, új bohócdarabokkal, (a szereplők pedig jellembohócok voltak, csupa olyan üzenettel, előadáselemmel, amik beépültek a gyerekek jellemébe, amikre, mint pedagógiai alapokra a tanítók is építhettek a gyermekek formálásában) - s ajándékozással, ahogy az előbb leírtam.
-- Ez is paradigmaváltás volt, hogy beléptünk az iskola kapuin az Evangéliummal, amint a rendszerváltás lehetőséget adott rá.
5./ Ugye, hogy gyönyörű így végiggondolni ezt az egészet, mi mindent jelent a "paradigmaváltás" a Krisztus Testében, csupán a mi kis életkörünkben?
-- De az első keresztény gyülekezet is ezt élte át. Jeruzsálemben is.
-- Pünkösd is paradigmaváltáshoz vezetett. Maga a Szentlélek tette az első lépést azzal, hogy betöltötte az addig elzárkózó tanítványokat. Felbátorodtak, tűzzel teltek meg, s az első háromezer ember megtért.
-- Itt valamit tenni kellett. Elindult a gyülekezet, a vezetőknek meg kellett találniuk a helyüket, be kellett tölteni a szerepüket.
-- Ez bonyolódott, amikor még többen megtértek, s feszültség támadt a zsidó hátterű és a görög hátterű testvérek között. Az apostolok töprengtek, imádkoztak, tanácskoztak - s megszületett a megoldás. Paradigmaváltás... Az Apcsel 6-ban olvashatsz erről.
-- Azután az Apcsel 10-11 fejezeteiben meglátod, ahogy a vérbeli zsidó hátterű és gondolkodású gyülekezeti vezetők találkoztak a Szentlélek újabb munkájával - irány a "pogány hátterű emberek"... Cornelius és háza népe. Ezt fel kellett dolgoznia mindenkinek, aki másként gondolkodott... és feldolgozták, ahogy bírták.
-- Majd jött a Szentlélek újabb akciója - Apcsel 13. A tudatos misszió elindulása. A pogány hátterű emberek felé.
-- Utána az Apcsel 15 - ahol megint meg kellett születnie egy rugalmas váltásnak, hogy az Eklézsia NE szakadjon ketté a zsidó vallási háttéren nevelkedők és a pogány kultúrából érkezők között... de meglépték a testvérek ezt is.
6./ S ha így, ilyen szempontból nézed, az Apcsel egy "tankönyv" is lehet számunkra, hogy meglássuk, hogyan vezet bennünket a Szentlélek. Hogyan hozza elő az Ő új és új ötleteit, hogyan nyer meg minket ezekre, és hogyan vezeti tovább a többi testvéreket is, hogy ne "kidobják" az új ötleteket, s azok megvalósítóit, hanem befogadják őket, sőt, örüljenek nekik, sőt, hordozzák is őket imádságban, sőt, támogassák őket, minden tekintetben.
-- Hát, igen, ez csoda, ahányszor szakadás nélkül sikerül egy-egy megújulás, válság-megoldás, továbblépés... csoda, csoda, csoda, csoda az Úr Jézustól.
7./ Maga az a tény is, hogy az Úr Jézus eljött, hogy Isten emberré lett, és, hogy megváltott bennünket - egy paradigmaváltás a korábbi zsidó vallási gondolkodáshoz képest.
-- Ezt megérteni, hogy "Isten megjelent testben", hogy "az Ige testté lett", és hogy itt lakik köztünk, és cselekszik... s hogy Ő tényleg Isten, Aki itt cselekszik...
-- Hogy Ő más, és másként cselekszik, mint ahogy az emberek, a maguk megszokásai, kultúrája, vallási parancsai és elgondolásai alapján várnák... brrr... ezt befogadni... emellé odaállni... nem volt könnyű. Igazi éhség, vágy, és hit - bátorság és bizalom - kellett hozzá. S akikben ez a készség ott volt, elfogadták Őt, és követőivé lettek az Úr Jézusnak...
-- Az Evangéliumban újra és újra látod, ahogy át kell állnia az embereknek arra, hogy megértsék azt, amit az Úr Jézus mond, tesz, ahogy Ő van, ahogy Ő szeret... de, akik készen álltak erre, követőivé lettek, s az Úr egyre inkább átformálta őket gondolkodásukban, szívükben, hozzáállásukban és cselekedeteikben, kapcsolataikban.
Imádságom:
Uram, drága Úr Jézus, köszönöm, hogy Te ilyen vagy. Új, teljesen új, új ötletekkel, gondolatokkal, megoldásokkal.
De önmagában a megváltás is új volt, az is, ahogy véghez vitted - a kereszt is. Botránkozás és bolondság sokak számára - de nekünk, akiket megmentenek, akik odaadtuk magunkat rá, és az egész Evangéliumra - nekünk a megmentés ereje, lelkünk táplálója, bensőnk átformálója.
Legyen ez így, mindannyiunkkal, és kérünk, Urunk, kérlek, drága Úr Jézus, azoknak is, akik hallották az üzenetet, akiket Te keresel - szülessen meg bennük is a készség, a vágy a tisztaságra, és az elfogadás a megmentés útjára, és a Te Személyedre nézve. Ámen.
Olvasmányok:
Az Apcsel említett részei - 2., 6.,,10-11., 13., 15., - hogy csak a legelsőket említsem. De, ha a 16-ot megnézed, egy ugyanilyen kereséssel fogsz találkozni, aminek a végére a pontot az Úr Jézus tette, teszi, folyamatosan. És tovább is, végig...
Az Úr Jézus más volt, mint amit elképzeltek róla - olvasd csak a találkozását Keresztelő Jánossal - Máté 3. Vagy a szombatnap kapcsán, ami történt: Márk 2. De igazából az egész Márk 2-t végigolvashatod ilyen szempontból. Tiszta "paradigmaváltás" az egész...
Ahogy az életünkben is mindig előkerülnek ilyen helyzetek - és ilyen megoldások is, az Úr Jézustól... ha kérjük, ha várjuk, ha vágyjuk őket...