A mi élő Istenünkkel való kapcsolatunk (2) napja (77)
Mi kapcsolatra vagyunk teremtve.
-- Még, ha egyedül vagyunk is, mondatokban gondolkodunk, mintha beszélgetnénk valakivel.
-- Még, ha megbántottak is valakit, és visszahúzódik, a szíve mélyén kapcsolatra vágyik. S ha szeretettel veszed körül, a süni-tüskék visszahúzódnak, elsimulnak (egy idő után, ha megfelelő bizalom támad fel benne), és megismered a szívét, mert megmutatja... mert kapcsolatra vagyunk teremtve.
S mi kapcsolatra vagyunk teremtve a mi Istenünkkel is.
-- Vannak, akik küzdenek a "teljesítmény-gondolattal". Ha eléggé jó vagy, ha eleget tettél le az asztalra, ha tudtál valamit produkálni, amivel felhívod a figyelmét magadra... talán akkor kapcsolatba kerülhetsz Vele, a Teremtővel, a Mindenható Istennel.
-- De nem... itt valami egészen másról van szó. Ő az, Aki keresi a kapcsolatot veled, Ő az, Aki megtett mindent, hogy lehess kapcsolatban Ővele, Ő az, Aki "kipótol" mindent, ami hiányzó, csak, hogy helyreállítás lehessen, a kapcsolatok helyreállítása is, és az életünk helyreállítása.
Ennyiben teljesen más a mi Istenünkkel való kapcsolatunk. Teljesen más, mint az emberekkel való kapcsolat.
-- Persze vannak közös szálak, és van, amit azért értünk meg, mert az emberekkel való kapcsolatunkban is ott van.
-- De vannak teljesen más területek is, amik elsősorban Őhozzá való kapcsolatunkra jellemzők. És van, ami kifejezetten felszabadít bennünket... nem "teljesítményről" van szó, hanem inkább nagyon egyszerű dolgokról, amik végülis sokban rajtunk múlnak: akarjuk-e a Vele való kapcsolatot, vagy sem...
A múltkor beszéltem arról, hogy három olyan területe van a Vele való kapcsolatunknak, ami abból fakad, hogy Ő van, és hogy Ő a mi Istenünk:
1./ A bizalom. Mint a kisbabákban a feltámadó és megerősödő bizalom, ahogy nézik az édesanyát, miközben szopiznak, vagy az édesapát, aki ringatja őket. Ők azok, akik biztonságot jelentenek neki, tőlük függ, és egyre mélyebbre íródik be a szívébe a mélységes bizalom. Ez fogja éltetni később, s ez köti össze őt szüleivel is.
-- Minket is egy ilyen mélységes bizalom köt össze a mi Istenünkkel. S ez az, ami átível életünk minden szakaszán. Ez kísér el bennünket attól a pillanattól kezdve, ahogy átadtuk Neki az életünket, halálunk pillanatáig, amikor visszaadjuk az Ő kezébe mindazt, akik vagyunk.
-- Ez a bizalom mindig épül bennünk, növekszik, gazdagodik, ahogy megismerjük Őt.
2./ A második terület a kijelentés volt, ami a kapcsolatunk alapja. Ez az Ő oldala. Ebből ismerjük meg a mi Teremtőnket és Megváltónkat, és a "kijelentés útja" az, ahogyan megismerjük Őt. Ő szól, s bennünk feltámad a bizalom, megértjük, amit mond, befogadjuk, elkezdünk rá támaszkodni, s megismerjük ki Ő. S milyen...
-- A Biblia Igéi, az igehirdetés üzenete, ha Istentől való, a Szentlélek szava..., s ahogy a testvérek bizonyságtételeit, megértett "élő igéit" halljuk, megszólal bennünk is a mennyből való szó, a kijelentés... "az én juhaim hallják az én szómat..." (János 10, 27.)
-- Ő szól, mi megértjük, befogadjuk ezt a szót, és ez a szó bennünk alakot ölt, megjelenik, megragadjuk, ráépítünk, megbízunk benne, és életünk alapjává válik.
-- Ennek a kijelentésnek a másik oldala mibennünk: a megosztás. A megnyílás és beengedés. Amikor megnyitod a szívedet, beengeded Őt, hogy betekintése legyen, megosztod Vele, ami benned van. Ez is "kijelentés", vagyis annak a kimondása - szóban, vagy akár némán is - ami benned van. S amit meg akarsz osztani Ővele.
-- Ez is a kapcsolat része. Válasz arra, amit Ő mondott, és vágy arra, hogy megismerjen Ő is téged. Kapcsolat...
3./ A harmadik terület az elismerés volt, ahogy Őhozzá fordulsz, ahogy Őhozzá állsz.
-- Ebben ott a tisztelet, mint Teremtő, Megváltó, Fenntartó - Mindenható és Örökkévaló - Isten felé, és a hála azért, amit Ő tett és tesz. Ez az, amiről a Római levél 1. része beszél, amit kerülnek azok, akik nem akarnak Vele élni, Neki átadott élettel élni. (Róma 1, 19-21.)
-- Ez alap, ha Vele akarsz járni. Mert Ő tényleg Isten, Aki tényleg fenntartja az életedet, Akitől tényleg függ az életed - és minden élő, ezen a földön. (Még akkor is, ha Ő megalázza Magát, és nem "erőlteti rá Magát senkire"... "önmagát megalázva tekint szét mennyen és földön"... (Zsoltár 113, 6.) Mert Ő ilyen... ahogy az Úr Jézus mondta Magáról: "tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok... és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek". (Máté 11, 28-30.)
S most itt a folytatás: az elismerés mellett ott van még két olyan vonás, olyan hozzáállás, ami a mi Istenünkkel való kapcsolatból lehetetlen, hogy hiányozzon - ha kapcsolatban akarsz lenni Ővele.
4./ Az alázat nem kívánatos fogalom most ezen a földön. De lehetetlen, hogy ha Ővele kapcsolatban akarsz lenni, hogy ez ne legyen ott... egyszerűen a helyzetünkből fakadóan.
-- Mi teremtmények vagyunk, Ő a Teremtőnk. Mi megváltottak vagyunk - visszaszerzettek, kiszabadítottak az ördög hatalma alól (Kolossé 1, 13-14. Galata 1, 3-5.) - Ő a Megváltónk. Mindenestül fogva Tőle függ az egész életünk. Ez tény, ezen semmi nem változtat.
-- S ennek elismerését jelenti az alázat. Azt, hogy odailleszkedsz be, ahová tartozol. Az Ő rendjébe... az Ő teremtésének rendjébe.
-- És persze, hogy a cselekedeteinkkel kapcsolatban is fennáll ez. Persze, hogy amit elrontottunk, azt is alázattal hozzuk Őelé, és így kérjük Őt, hogy bocsásson meg nekünk, és adjon új kezdést. Egyszerűen ez fakad a helyzetünkből... és abból, hogy Ő a megbocsátásnak és az új kezdésnek is a forrása. És mindannak a forrása, amiből mi élünk, amire mérhetetlenül szükségünk van. (1János 1, 7-10.)
-- Az alázatosság alap a közeledésben, ahogy Jakab 4, 6-8 is beszél róla - "Közeledjetek az Istenhez és közeledni fog hozzátok..." s utána jön a felhívás arra, hogy vizsgáld meg magad, mi az, amit rendezned kell. Alázat, alázat és alázat. S Ő az alázatost felmagasztalja. Ez az én-ségünk (énközpontúságunk) háttérbe szorítása, mivel letesszük ezt is az Ő kezébe...
5./ Szorosan kapcsolódik az alázathoz egy másik - jelen világunkban nem népszerű - vonás: az engedelmesség. Ez is a mi Istenünkkel való kapcsolatunk része.
-- A mi Istenünk felé, a mi Teremtőnk, Megváltónk, Bölcs és hűséges Urunk felé, az egyedüli normális és következetes magatartásforma az engedelmesség készsége.
-- Ez ellentéte annak, ami annyira jellemző ma erre a világra: a lázadásnak, a magaválasztotta utaknak, az előítéletnek, a gyanakvásnak, és az ebből fakadó énközpontúságnak, az én-érvényesítésnek, a szembefordulásnak, a haragnak, a gyűlöletnek és az ellenségességnek - ezek mind összekapcsolódnak az engedetlenséggel... azzal, hogy NEM hallgat az ember az Urára, Teremtőjére és Megváltójára. Mert NEM AKAR... 
-- Ez a "nem akarás" az engedetlenség... s egy nap megértettem, ha én kapcsolatba akarok kerülni Ővele, ennek a készségnek ott kell lennie bennem: az engedelmesség készségének. Még, ha nem sikerül is mindig, minden, ha harcba kerül is a gyakorlatban az, hogy "az legyen, amit Ő akar", de a készség... az kikerülhetetlen, ha Ővele kapcsolatban akarok lenni. S ez jó. Ez nem rossz. Ez előreviszi a dolgokat.
-- Igen. Igazad van: a valódi megtérés pontosan ezt jelenti - az engedelmesség készségét. "megadom magam", Uram, Neked, engedelmességre, legyen meg, amit Te akarsz, nem passzíve, nem úgy, hogy "csak történjen", hanem beleadom magam, akarom, hogy az legyen, amit Te akarsz, Uram... mert ez lesz a jó, a bölcs, a helyes, ez lesz előre mutató.
-- Ahogy megérted azt, hogy Ő Isten, valósággal, megszületik benned ez is, az engedelmesség készsége... persze, van még minek formálódnia, a későbbiekben is, természetesen... de ha ez az "alap-készség" ott van benned, akkor megtért szívvel élsz, és akkor a kapcsolat a te Isteneddel, biztonságban van. Mert Ő szeret, nem hagy el, és von, vonogat mindig Magához, szól, kijelentést ad, és közeledik hozzád, ahogy te is közeledsz Őhozzá...
Ezek a mi kapcsolatunk alapjai a mi Istenünkkel.
-- A bizalom (1), amihez szorosan hozzákapcsolódik a kijelentés Istentől (2), az, hogy megismerhetjük Őt, az elismerés (3), ahogy Őhozzá fordulunk, és az alázat (4), s az engedelmesség (5), ahogy Őt elfogadjuk, mint Urunkat és Megváltónkat.
-- S mindezekben ott lehet a kérdés, a kérdezés, a vágy arra, hogy megértsünk, s ott is van, hiszen bennünket a maga képére teremtett, ami azt jelenti, hogy vágyunk megérteni, vágyunk összhangba kerülni az igazsággal, a tényekkel, a mennyei összefüggésekkel.
-- Ez nem idegen Őtőle.
-- Szeret bennünket, és szereti, ahogy kérdezzük Őt, ahogy vágyunk arra, hogy meglássuk, Ő hogyan van, mit gondol...
-- Ez mind a kapcsolatunk része, Ővele, a mi Teremtő és Megváltó Istenünkkel... s még van két terület, de azt most már nem hozom ide, mert túl sok lenne egy napra... (folyt.köv)
Köszönet:
Uram, köszönöm, hogy megnyertél. Meghódítottál, türelemmel, végtelen szeretettel, bölcsességgel, s lépésről-lépésre.
Köszönöm, hogy a Tiéd lett az életem, és kimunkáltad bennem az alázatosságot, az engedelmesség készségét - és még munkálod tovább is, ahogy szükséges. Mert szükséges. És Te ezt látod. És szeretsz, így, ezzel együtt. És végzed, Uram, végzed megmentő és átformáló munkádat. Ámen.
Kérés és bizalom:
Uram, köszönöm a Veled való kapcsolatot. Te tudod, hogy szeretnélek még jobban megismerni, és az a vágyam, hogy megvalósuljon minden, amit Te szeretnél. Ami a Te akaratod.
Köszönöm, hogy kimunkálod bennem, ami ehhez szükséges, az én oldalamról. Újra és újra végzed, türelemmel, szüntelenül, formálva, változtatva engem. Kérem is ezt. Uram. És köszönöm, hogy teszed. Ámen.
Vágy, áldás és lerögzítés:
Uram, ebben az országban, itt, a mi nemzetünkben, jöjjön a világosság, jöjjön a mennyei kijelentés, jöjjön a megértés, jöjjön az élet, ami odafordul Hozzád, jöjjön a készség az alázatra, jöjjön a készség az elismerésre, a készség az engedelmességre.
Jöjjön a mennyei szó, és a Szentlélek a mennyből, a Te Szent Szellemed, Aki elvégzi a szívekben, hogy készségesek legyenek a mennyei kapcsolatra, a Hozzád való odafordulásra.
Legyen meg, Urunk, legyen meg a mi népünkben ez a készség, szülessen meg a mennyei megértés, jöjjön a tiszta, élő Szó, a mennyből, a kijelentés, a megértéssel, az Igén keresztül (legyen áldás minden egyes Biblián, ami kézbe került, kerül, amit felvételről hallgat(hat)nak, és ami az interneten kerül az emberek elé), legyen Szó, kijelentés a mennyből, és készség a fogadásra.
Ez csoda, Uram, szerte az országban, s a világ minden részén, a mi nemzetünk életében, s ezt a csodát kérem most, és mondom ki áldásként: legyen, legyen meglátogatás a mennyből. Egész nemzetünkön. Ámen.
Olvasmány:
Mózes kapcsolata az Úrral: 2Mózes 33. Illésé az Úrral: 1Király 17-19. Az Úr Jézusé: János 17. (S amibe behív bennünket: Máté 11,25-30.) Ha a 103. Zsoltárt olvasod, s mondod az Igével, saját szavaiddal, összekapcsol Vele.