A kiváltságok napja (74)
Előzetesen: ma kicsit visszatekintés jelleggel írom le az üzenetet. Az üzenet alapja amúgy az Efézus 2, 10.
-- Ja igen... Hogy erről már beszéltem az elmúlt hetekben? Igen... De ne bánkódj rajta...
-- Soha ne bánd, hogy ismét és ismét visszatérnek üzenetek, ill. igeversek, amik az üzenetek alapjai - ne bánd, mert elmélyülnek, és mindig kicsit másként bontakoznak ki, és egészen a tieddé lesznek, míg úgy átjárnak, hogy bármikor tudod idézni is őket, és beírod mások szívébe is.
1./ Szóval az Efézus 2, 10: "Mert az Ő alkotása (poiéma - mesterműve) vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban (ez tehát az újjáteremtés, az újjászületés az életünkben), JÓ CSELEKEDETEKRE, amelyeket ELŐRE ELKÉSZÍTETT az Isten, HOGY azokban járjunk!" :) :) :)
-- A felkiáltójelet én tettem mellé.
-- Ahogy a három mosolygós fejet is.
-- Mert annyira csodálatos ez. És olyan örömteli. És annyira meghatározó. Az életem alapja.
-- És mindenki identitásának alapja, aki a./ újjászületett, és b./ megértette ezt, ami ebben az igeversben van.
-- Az Ő személyes alkotása az életed... az is, ami már meg van, és ami még fog bontakozni... az Ő tervében vagy benne, és az Ő tervére vagy kialakítva...
-- Ő céllal alkotott meg és céllal formálja az életedet (az alkotásod folyamatos... mármint, folyamatosan formál téged, az alkotása még mindig folyamatosan történik benned)... mert akar teáltalad is alkotni, formálni...
-- Mennyei, megmentő, felemelő tervében részed van, nem csak rád hatott ki, hanem téged is bevon ebbe, hogy általad is továbbmenjen...
-- Gyönyörű, ugye?
2./ No, most jönnek a visszatekintések... a közel- s a távolabbi múltba
-- Ma hajnalban kellett egy picit foglalkoznom a felvevőmmel. Felolvastam néhány verset valaki kérésére. S ehhez le is töltöttem, ami rajta volt. S belehallgattam mindenbe, amit letöltöttem, hogy jót küldjek el.
No, ezek normális és egyszerű dolgok.
-- De...
-- De, ahogy hallgattam a mostani, szerdai felvételt, egyszerűen kacagtam, és megtelt a szívem szeretettel.
Én ezt a lehetőséget ajándékba kaptam (és ők is ajándékba kapták és kapják minden alkalommal).
-- Miről van szó?
-- A Csia Lajos iskolában a gyerekeknek minden héten van közös, iskolai istentisztelete, "áhítata", ahol az egész iskola, minden osztály, jelen van. S én néhány hónapja bekapcsolódhattam.
-- No, ma visszahallgattam a mostani, szerdai közös találkozásunk hangfelvételét.
-- Hát, egyszerűen csak gyönyörködni tudok - ahogy mondjuk együtt az Igét, ahogy a gyerekek válaszolnak a kérdéseimre, az ötleteik, ahogy lerögzítjük a tényeket, együtt, kimondom, s ők utánam mondják... ahogy imádkozunk (itt is utánam mondják)... gyönyörű.
-- Édesek az ötleteikkel, ahogy válaszolnak abból, amijük már van, amit már megértettek... ez a harminc perc úgy száguld el, hogy mindig három percnek tűnik. És most még - akárhogy hallgattam is vissza, nem találtam meg az éneket - nem is énekeltünk. Pedig azt is nagyon szeretik. És a gitár a kezemben volt... hogy lehet ez?
-- Ismételtük a megtanult igét, véstük be az új igeverset, (a korábbi a Jelenések 12, 11 és a mostani a Zsidó 4, 16)... s kérdeztem őket, lerögzítettük, mit jelent az "irgalom", az, hogy "járulunk" a "kegyelem királyi székéhez" (ez utóbbit is megbeszéltük).
-- Mindent.
-- És azt is, hogy milyen jelentősége van ennek az egész életünkre. Alapok és sok-sok gyakorlati üzenet.
-- Ahogy egyik tanárnőjük írta a közösség után: "A gyerekek énekelve mentek vissza az osztálytermükbe - 'minden gondom Terád vetem, Terád vetem én Terád vetem, ó Uram, minden gondom Terád vetem, mert Te gondot viselsz reám'!"
Kiváltság, az egész hetemből, az időmből, az egész évemből, a maradandó dolgok közé tartozik...
2./ Belegondolok, hogy amikor a 90-es évek elején a Bevezető csoportokat tartottam, s énekeltünk, s bevéstük az igét a szívünkbe (a tanítás mellett, mindig volt igetanulás is, ill. amiket megtanultunk, ismételtük is, közösen), s ahogy visszakérdeztem, s ahogy a dalok között az üzenetet beültettem... ugyanez volt a mennyei légkör.
-- Az is kiváltság volt... s akik ott felnevelkedtek... hm... szerte az országban végzik Isten munkáját, hatalommal is, értékes életükkel is, jövőt mutatóan is, bátorítóan... hálás vagyok értük, s az Úrnak, hogy benne lehettem és lehetek.
3./ Néha egy-két hét, egy-két találkozás adatik azokkal, akiket az Úr (egy időre) rám bíz... de, amit lehet, ekkor is elmélyítünk. S ott marad bennük.
-- Ott marad, s az Úr elvégzi, mélyen, a szívekbe írja, amik ott, akkor kimentek, be lettek ültetve.
-- Ez is kiváltság... pl. volt a kilencvenes évek elején Kiskőrösön, a Pünkösdi Gyülekezetben egy olyan házaspári és gyermeknevelési találkozó, ahol az egyik házaspár megragadta, amiről beszéltünk (biztosan többen is, de velük többször beszélgettünk utána is), és gyakorlatba tették.
-- Gyermekeik az Úréi, meghatározó személyiségek, vezetők a környezetükben, képviselik az Urat, szeretik Őt, és az áldás ott maradt bennük, annak nyomán, amit az üzenetből a szülők megragadtak és beültettek a szívükbe.
-- Nem sok találkozás volt... de ami volt, az kiváltság volt.
4./ Kétszer jutottam el Békési Baptista Országos Ifjúsági találkozóra úgy, hogy azt a kiváltságot is megkaptam, hogy taníthassak.
-- Emlékszem a tanításra, nagyon mélyen beírta a szívembe az Úr a felkészülés során.
-- És arra is emlékszem, milyen mélyen be tudta írni az ott jelenlevők életébe. Újra és újra találkozom olyanokkal, akik azt mondják: az, ott, fordulópont volt, elmélyült az üzenet, a látás a természetfelettiről, Isten országáról, a mennyei, a szellemi harcról és munkáról... s egész életüket végig kísérte, kíséri, amit ott átéltek.
-- Én is így láttam, tudom: kiváltság volt - egyszeri dolog, de akkor hatalmas, és ha nem is volt belőle több, de mégis, az Úr elvégzett valamit, amit ott, akkor el lehetett... kiváltság volt benne részt venni. ?
5./ A héten hallottam valakitől, aki a Palántának sokat segít, hogy vele először szintén Békésen találkoztam, a KNF (Keresztény Népfőiskola) oktatójaként. (Milyen jó, hogy visszament a kezdetekre, én már egyáltalán nem emlékeztem rá, hogy itt találkoztunk először.)
-- Nem sokszor tanítottam ebben az iskolában sem, csak néhány félévben voltam jelen, de mindig éreztem, tudtam, hogy amit elmondok, amit beültetek, megmarad, és viszi tovább azokat, akik ott voltak.
-- S ez a testvérem elmondta, hogy még egyedülállóként, akkor, ott, Durkó Albert mellett dolgozott, s nagyon mélyen átjárta, amit ott, akkor hallott, s ahogy az üzenet átment...
-- Később megházasodott, Bp-re költözött, s az, amit ott, akkor hallott, s ahogy hallotta, nem csak az életét formálta jó alaposan, hanem össze is kapcsolta őt a Palántával, akitől azóta is sok áldást vett (pl. a mostani, új honlapon - www.palantamese.hu - keresztül is, hiszen már négy gyermekük nevelkedik a Palánta meséin, bábdarabjain), de ugyanakkor sok ponton tudtunk együtt dolgozni is.
-- Kiváltság volt, hogy ott lehettem a KNF-ben is...
-- Kiváltság minden odaút, minden ott töltött idő, minden üzenet, amit átadhattam, minden beszélgetés, üzenet-mélyítés... amit én megkaptam az Úrtól, s amit adhattam. ?
6./ És a PTF... a születésétől fogva, 1991-től fogva, húsz éven át, ott taníthattam.
--Olyanokat kaptam "kezem alá", sőt, "szárnyam alá", akik most élik életük leginkább alkotóképes szakaszát, csodálatos házasságok, csodálatos gyermekekkel, s kibontakozó szolgálatok, egyre több felelősséggel... most nem is sorolnám... csak hálás vagyok.
-- Kiváltság volt, hogy ott lehettem... kiváltság, kiváltság, kiváltság, hogy végezhettem ott is, amit az Úr ott, akkor, rám bízott.
7./ Ma is a kiváltság életét élem. A mai napom is a kiváltság napja lesz, hiszen benne vagyok, továbbra is, az én Istenem, Uram, tervében, és amit Ő bíz rám, "kicsiben" és "nagyban", azt végzem, s végzem EL, teljességgel, ahogy rám bízza, (hiszen ezt kérem Tőle, hogy meg tudjam tenni, el tudjam végezni)... s a gyümölcsöket Rá bízom, Tőle kérem és várom...
8./ S biztatlak téged is, mert, ha az Úré az életed, Te is a kiváltság napját kaptad ma, hogy teheted, amivel az Úr téged megbíz, "kicsiben" és "nagyban" (akármilyen "picinek" is tűnik, amit tehetsz Őérte, Ővele... van jelentősége, és nem hiábavaló a te munkád az Úrban... 1Korinthus 15, 58.)
Áldás:
Legyen áldás rajtad, ahogy végzed, ahogy teszed, ahogy kikéred, ahogy felfedezed, ahogy meglátod az első lépéseket, s utána a kibontakozást, ahogy újra kell kezdened, és te nem adod fel, hanem ténylegesen újrakezded... legyen az Úr Jézus Krisztus áldása rajtad, és az Ő megerősítése, és biztatása, veled. Ámen.
Imádság:
Uram, köszönöm Neked a kiváltságot, hogy hívsz, hogy kaput nyitsz, hogy mehetek, hogy végezhetem, hogy benne lehetek a Te mennyei terveidben.
Köszönöm, hogy a Tiéd az életem, Te rendelkezel vele, és oda megyek, ahová hívsz, ahol kaput nyitsz, és azt teszem, amire Te megbízást adsz, amire Te képessé teszel, amire Te vonsz, hívsz, vezetsz, és úgy, ahogy Te adod, ahogy Te kimunkálod bennem.
Ez a valóság, ez marad meg, ez az, amiért érdemes élni, amire odaadtam az életemet, amit soha nem bántam meg, amiért csak azt kérem, hogy LEGYEN, Uram, legyen gyümölcs... ne legyen hiábavaló, amit végzek, hogy meglássam, hová vessek, mit tegyek, hogy a Te legjobb terved a lehető legjobban kibontakozhasson... köszönöm, hogy így lesz. Ámen.
Olvasmány:
Csak egyszerűen nézd meg, amit Pál apostol elmond az Efézusi gyülekezet véneinek az Apcsel 20-ban. Vagy, ahogy visszaemlékezik, s egyúttal bizonyságot is tesz az Acs 26-ban.
Olvasd el, ahogy az Úr Jézus beszél tanítványaival a János 14. 15. 16. fejezeteiben. Ezek a kiváltság fejezetei...
Ahogy imádkozik értük a János 17-ben.
Ha az akadályozásra néznél: olvasd el a Zsoltárok 121-et. A Tiéd