Böjt 34

A "MAGÁTÓL" NAPJA (BÖJT/34)

A vezetők, a felelősséget hordozók, sokszor úgy érzik, hogy "csak az van", amit ők megtesznek... (és néha tényleg így is van). De megtanuljuk, idővel, hogy a./ munkatársak nélkül b./ Isten mérhetetlen türelme, szeretete, kreativitása és hatalma nélkül nem jutnánk előre.

A szülők is meglátják ezt.

És mindenki, aki a misszióért tesz, imádkozik, aki vágyik Isten országa előretörésére.

MID VAN?

Ez a nagy kérdés. Ezt kérdezte Elizeus is az özvegyasszonytól a 2Királyok 4-ben, amikor a helyzet lehetetlenségével szembesítette őt. "Mid van?" - mi az, amivel rendelkezel?

Kettő biztos, hogy van.

a./ Van egy Örökkévaló Istenem, Aki cselekszik. Aki szeret. Aki ismer. Aki nem "elhagyós" típus. Aki nem jön zavarba. Aki tud valamit, amit én nem, ebben a pillanatban is, a helyzetről, amiben vagyok.

b./ És van bizalmam Benne. Megismertem Őt, és megismerem, vannak ígéreteim, van örökségem, amire elhívott, és van egy Vele való kapcsolatom, ami miatt nem félek, hanem bízom Benne. Megváltott, kiemelt, szeret, és szeretni is fog, sőt, megígérte, hogy velem van minden nap a világ végezetéig. A leghatalmasabb, a legkreatívabb, a legbölcsebb, Aki nem jön zavarba, ha valami nehézség adódik.

S ez jó.

"Mert akinek VAN, annak adatik; és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van. És mondta (az Úr Jézus) - Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen. Mert MAGÁTÓL terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett." (Márk 4, 25-29.)

-- Ez a "magától" ez a mi örömünk és reménységünk. Ez a mi Istenünk hatalma és mennyei gondoskodása. Előrelátás, "mennyei szervezés", időzítés, ez a mi életünk biztonsága.

-- Nem azt jelenti, hogy nem teszünk "semmit". Nem. Hanem amikor mi mindent megtettünk, amit tudtunk, akkor sincs vége a dolgoknak, mert jön Ő, Aki "titokban" végzi a munkáját... és elvégzi a teljességig.

-- Az, hogy "alszik", és "fölkel", éjjel és nappal... nem "lustaságot" jelent, hanem azt jelenti, hogy nem tud többet tenni érte. RÁBÍZZA a többit a "földre", a napra és esőre... rábízza az Úrra. Mi is így vagyunk.

Nekünk cselekvő Istenünk van. "Titkos" Istenünk, Aki biztat, megerősít, bevon a jóba, az Ő és kedves és tökéletes akaratába, abba, amit Ő cselekszik, és mi is cselekszünk, Őreá tekintve, és várva az Ő cselekvését.

--Legyen ez gyermeknevelés, munkahelyi vagy háztartási munka, szervezés és kivitelezés, tervezés és gondolkodás. Minden, amit teszünk, együtt történik Ővele, Aki a "háttérben" az "igazi cselekvő"... Aki áldásra fordítja a folyamatokat. Gyümölcsöt hoz elő, olyat, amit nem is gondolnánk...

IMÁDSÁG:

Uram, drága Teremtő és Megváltó Istenem, köszönöm. Köszönöm Neked, hogy Te szüntelen munkálkodsz, amikor az ember már nem tud többet tenni, Te akkor sem hagyod abba. Ez a Te "titkos", de meg nem szűnő munkád, Uram, az én reménységem. Mert Te elvégzed, amit én nem tudok, bármennyire akarnám is, de Veled, Uram, meglátom, mert Te cselekvő Isten vagy. Köszönöm Neked, Uram. Ámen.

OLVASMÁNY:

Nézd meg a 2Királyok 4-ben ennek az özvegyasszonynak a helyzetét, és amit Elizeus mondott neki. S amit ő tett... s ami lett belőle.

Megnézheted a 2Krónika 20 történetét is, ahogy Josafát király - mennyei vezetésre - cselekedett, és amit az Úr tett. Nem véletlenül van leírva.

Nézd meg esetleg a 2Korpnthus 12-t is, ha nem veszed rossz irányra... mármint, ha helyesen érted meg ezt a "tövist".

A Zsoltárok 116 és a 16. Zsoltár is átölel...