A BIZTATÁS, A DICSÉRET, A MEGERŐSÍTÉS NAPJA – KÜLDETÉS (4) NAPJA (BÖJT/31)
Kicsi korunktól vágyunk rá. Mindennapi kenyerünk ez is. Ha kapjuk, szárnyra kelünk. Ha adjuk, boldoggá teszünk vele másokat. Mi ez? A megerősítés, a biztatás, a dicséret – amire el vagyunk hívva, mindannyian. Még azok is, akik „nem a szavak emberei”.
1./ Az a korszak, amiben élünk, a félelem, az elbizonytalanodás, az aggódás kora. A hírek, amik elérik az embereket, alapjaiban rendítik meg a jövővel kapcsolatos gondolkodásukat.
„Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel (anadzópüreomai) az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van az én kezeimnek rád tétele által. Mert nem félelemnek lelkét (szellemét) adott nekünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak Lelkét (Szellemét – vagyis a Szent Szellemet, a Szentlelket).” (2Timótheus 1, 6-7.)
a./ A félelem passzivitásra késztet. A Szentlélek pedig előre tekint, megerősít és bevon Isten szeretetének munkájába.
--Mire indít ez? Engem erre: ha emlékeztetsz, a jóra emlékeztess, biztass és bátoríts, hogy a jó nyerjen teret, a jó folyamatok induljanak el vagy erősödjenek meg.
b./ Hogyan “gerjeszted fel” a Szentlélek ajándékát, a kegyelmi ajándékot, amit kaptál Istentől?
-- Ez az “anadzópüreomai” az eredeti nyelvben olyan, mintha a parazsat élesztgetnéd,. Fújogatod, óvatosan teszel rá, hogy ne nyomd el, lesed, hogy lángol-e már, óvod, véded, kezeddel is körülveszed, hogy ne nyomhassa el semmi. Vágysz rá, hogy lángoljon.
-- Az apostol vágyott rá, hogy amit kapott Timotheus, az “lángoljon”, dolgozzon, sokak javára. Ezért biztatja, bátorítja, megerősíti őt a jóban.
c./ Meg van a lehetőséged, hogy a tényeket, (amit kaptál, ami már a tiéd, az örökséged, amivel már megáldott téged az Úr Jézus) tartsd szemed előtt? Igen. Az Ige erről beszél veled. Boldog vagy, ha ezen az úton jársz.
-- Az elbizonytalanító körülmények, a megrémítő helyzetek Isten Igéjéhez hoznak minket.
-- Mennyire jó, hogy vannak, akik biztatnak téged, bátorítanak, megdicsérnek, megerősítenek a jóban. A helyes úton. Ez a Krisztus Teste, ez az Eklézsia, akik ezt a megerősítő munkát kapták az Úr Jézustól, hogy ne hagyják, hogy a környezetükben elbizonytalanodjanak mások.
d./ Még a nem hívőket is biztatjuk, akik még nem látják az Isten mérhetetlen szeretetét, Aki életet adott és ad nekik, ha Hozzá fordulnak, s Aki már eddig is körülvette őket, és őrzi az úton… s várja, hogy Őt segítségül hívják.
-- “És lesz, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.” (Apcsel 2, 21.)
-- “Nincs olyan, mint a Jesurun Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a felhőkön. Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elűzi előled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd! (nem “test és vér ellen van nekünk tusakodásunk…”).” (5Mózes 33, 26-27.)
2./ Mire való az elménk? Arra, hogy jóval töltsük meg.
-- Ez a világ teli van elbizonytalanítással. Ha ezek töltik be a fejedet, a szájadon is ezek jönnek ki.
--Isten Igéje teli van jövővel, gazdagsággal, biztatással, megerősítéssel. Teli, teli, teli van azzal, amire szükséged van, hogy átívelhessen a HIT a lehetetlenségek felett, és megőrizzen téged a mennyei békességben, ami minden értelmet felül halad. Ha rosszról hallasz, igazságtalanságról, akadályozásról, imádságban összekapcsolod azzal, amit az Ige mond. Így gondolkodsz...
„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással TÁRJÁTOK FEL kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, MEG FOGJA ŐRIZNI szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban (abban, amit Ő tett, amit Ő most tesz, abban, hogy Ő ott van, védelmet ad és kilátást, jövőt munkál). Továbbá, Atyámfiai, amik csak IGAZAK, amik csak TISZTESSÉGESEK, amik csak IGAZSÁGOSAK, amik csak TISZTÁK, amik csak KEDVESEK, amik csak JÓ HÍRŰEK; ha van valami ERÉNY és ha van valami DICSÉRET, ezekről gondolkodjatok (bár sok minden más is van… de TE ezekről gondolkodj, ezeket ŐRIZD az elmédben). Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat CSELEKEDJÉTEK, és a békességnek Istene veletek lesz.” (Filippi 4, 6-9.)
-- Keressük a jót, a tisztát, a helyeset? Igen, én erre adom magam.
-- Megragadjuk, megerősítjük, kiemeljük, forgatjuk magunkban – te meg én, ha bárki mást tenne is – és ezekről szólunk, és ezekre bátorítunk? Igen, én erre adom magam.
-- Ott fog dolgozni bennem is? Igen. Ez fog átjárni engem is, és ez árad ki általam is.
-- “Mária pedig mind ez Igéket megtartotta, és szívében forgatta (egyben tartotta magában, összevetette, gondolkodott róla).” Lukács 2, 19.)
3./ Mi a mennyei küldetés emberei vagyunk, ugye?
-- De jó, hogy odaadtad magad erre, és engeded, hogy az Isten Igéje dolgozzon benned!
-- Ő így végzi a munkáját. Belülről megnyer a hit-re, reménységet támaszt, bizalmat, és áthatja a hétköznapjaidat… gondolataidat, szavaidat, egész viselkedésedet, s ez ki fog hatni a környezetedre is, és bátorságot merítenek mások is a JÓRA, a helyes útra és arra, hogy az Úrral járjanak körülötted.
-- Ugye, hogy ez a küldetésedhez tartozik? (Az enyémhez is.)
HÁLAADÁS:
Uram, drága Úr Jézus, köszönöm Neked a megerősítést. Te a Golgotán is azt mondtad: “asszony, imhol a te fiad – fiú, imhol a te anyád” – és gondoskodtál. S még ott is megnyertél valakit a jövő emberének, a halála előtti utolsó pillanatokban. Te a Megmentőnk, tegnap, és ma és örökké ugyanaz vagy. Ma is ezt teszed.
Köszönöm, hogy ez az érvényes, Neked adatott minden hatalom, mennyen és földön, és Te velünk vagy, minden napon, a világ végezetéig. Bármi lenne is, ami jönne, hogy ránk támadjon, Te Úr vagy felette, Győztes Megváltó, Feltámadt, Aki örökké élsz. “Krisztus, Aki feltámadt a halálból, többé meg nem hal, a halál többé Rajta nem uralkodik.” Te vagy az Úr, és minden Neked fog engedni, Uram, Megváltóm, Szabadítóm. Ámen.
ODAADÁS:
Uram, itt az elmém, itt vannak a füleim, a gondolataim, a mai napom. A Tiéd vagyok, küldetésre, hogy NE az ellenség nyerje meg a csatákat, ne a félelem uralkodjon és a reménytelenség.
Én arra vagyok itt, Veled, hogy a Te igazságod, a mennyei szó, a Te beszéded, elvégezhesse munkáját. Itt vagyok, Uram, adom magam, és akarom, hogy bennem is az Ige dolgozzon, és általam is. Itt a szájam, a JÓT fogom kimondani, a jövőről, a másik emberről, arról, ami van, ami lehetséges… keresem, hagyom, hogy dolgozzon bennem a Te beszéded, és szövetséget kötök a szájammal – zárat teszek rá, hogy ne beszéljen a gonoszról. A JÓ, Uram, a Te JÓ-d, amit Te végeztél, végzel, ami a Te akaratod szerint való, ez jár át és ez jön ki belőlem. Szent Szellemed és Igéd által. Ámen.
ÁLDÁS:
Legyen ez így, Uram, ha még olyan erős is a rossz körülöttem, ha bármilyen hírekkel próbálna is rám támadni… bármi jönne is, Uram, a Te Szentlelkeddel erősítem meg a JÓT, támasztom életre megint és megint a Te kegyelmi ajándékodat, az ÉLETET, és forgatom magamban, s adom másnak is, a Te erőddel. Legyen ez így, győzzön ma is a Te JÓ, mennyei terved és munkád. Bennem is. Ámen.
OLVASMÁNY:
A 30. Zsoltár is harci helyzetről szól. A Filippi levél 4. része is. A 2Korinthus 4. része is.
Mi lenne, ha ma megnéznéd a “kereszt fejezeteit” a Bibliából? János 18-19. Lukács 23. Itt megtalálod a mennyei gondoskodás Szentlelkét az Úr Jézus életében
30. Zsoltár
1. Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.
2. Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
3. Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
4. Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.
5. Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.
6. Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.
7. Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
8. Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.
9. Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
10. Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?
11. Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
12. Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.
13. Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.
Filippi levél 4
1. Annakokáért szerelmes atyámfiai, a kik után úgy vágyakozom, ti én örömöm és én koronám, ekképen álljatok meg az Úrban, én szerelmeseim!
2. Evódiát intem, Sintikhét is intem, hogy egyenlő indulattal legyenek az Úrban.
3. Igen, kérlek téged is, igaz szolgatársam, légy segítségül ezeknek, mint a kik az evangyéliom dolgában együtt viaskodtak velem, Kelemennel is, és ama többi munkatársaimmal, kiknek neveik fölírvák az életnek könyvében.
4. Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!
5. A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!
6. Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
7. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
8. Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.
9. A miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.
10. Felette igen örültem pedig az Úrban, hogy immár valahára megújultatok az én felőlem való gondviseléstekben; mely dologban gondoskodtatok is, de nem volt alkalmatok.
11. Nem hogy az én szűkölködésemre nézve szólnék; mert én megtanultam, hogy azokban, a melyekben vagyok, megelégedett legyek.
12. Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is.
13. Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.
14. Mindazáltal jól tettétek, hogy nyomorúságomban részesekké lettetek.
15. Tudjátok pedig ti is, Filippibeliek, hogy az evangyéliom hirdetésének kezdetén, mikor Macedóniából kimentem, egyetlen egyház sem volt részes velem a kölcsönös adásban és vevésben, csak ti egyedül:
16. Mert már Thessalónikában is, egyszer is, másszor is, küldtetek nékem szükségemre.
17. Nem mintha kívánnám az ajándékot; hanem kívánom azt a gyümölcsöt, mely sokasodik a ti hasznotokra.
18. Megkaptam pedig mindent, és bővölködöm; beteltem, vévén Epafróditustól, a mit küldöttetek, mint kedves jó illatot, kellemes, tetsző áldozatot az Istennek.
19.
Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.
20. Az Istennek pedig és a mi Atyánknak dicsőség mind örökkön örökké. Ámen.
21. Köszöntsetek minden szentet a Krisztus Jézusban. Köszöntenek titeket az atyafiak, a kik velem vannak.
22. Köszöntenek titeket minden szentek, mindeneknek felette pedig a császár udvarából valók.
23. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.
2Korinthus 4.
1. Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;
2. Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.
3. Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek:
4. A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe.
5. Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.
6. Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.
7. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.
8. Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;
9. Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk;
10. Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.
11. Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.
12. Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.
13. Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk;
14. Tudván, hogy a ki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek együtt előállít.
15. Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére.
16. Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.
17. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk;
18. Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
János 18.
1. Mikor ezeket mondta vala Jézus, kiméne az ő tanítványaival együtt túl a Kedron patakán, a hol egy kert vala, a melybe bemenének ő és az ő tanítványai.
2. Ismeré pedig azt a helyet Júdás is, a ki őt elárulja vala; mivelhogy gyakorta ott gyűlt egybe Jézus az ő tanítványaival.
3. Júdás azért magához vevén a katonai csapatot, és a papi fejedelmektől és a farizeusoktól szolgákat, oda méne fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.
4. Jézus azért tudván mindazt, a mi reá következendő vala, előre méne, és monda azoknak: Kit kerestek?
5. Felelének néki: A názáreti Jézust. Monda nékik Jézus: Én vagyok. Ott állt pedig ő velök Júdás is, a ki elárulta őt.
6. Mikor azért azt mondá nékik, hogy: Én vagyok; hátra vonulának és földre esének.
7. Ismét megkérdezé azért őket: Kit kerestek? És azok mondának: A názáreti Jézust.
8. Felele Jézus: Mondtam néktek, hogy én vagyok az. Azért, ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el;
9. Hogy beteljesüljön a beszéd, a melyet mondott: Azok közül, a kiket nékem adtál, senkit sem vesztettem el.
10. Simon Péter pedig, a kinek szablyája vala, kirántá azt, és megüté a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus vala.
11. Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe a te szablyádat; avagy nem kell-é kiinnom a pohárt, a melyet az Atya adott nékem?
12. A csapat azért és az ezredes és a zsidók szolgái megfogák Jézust, és megkötözék őt,
13. És vivék őt először Annáshoz; mert ipa vala ez Kajafásnak, a ki abban az esztendőben főpap vala.
14. Kajafás pedig az vala, a ki tanácsolta vala a zsidóknak, hogy jobb, hogy egy ember veszszen el a népért.
15. Simon Péter pedig, és egy másik tanítvány követi vala Jézust. Ez a tanítvány pedig ismerős vala a főpappal, és beméne Jézussal együtt a főpap udvarába,
16. Péter pedig kívül áll vala az ajtónál. Kiméne azért ama másik tanítvány, a ki a főpappal ismerős vala, és szóla az ajtóőrzőnek, és bevivé Pétert.
17. Szóla azért Péterhez az ajtóőrző leány: Nemde, te is ez ember tanítványai közül való vagy? Monda ő: Nem vagyok.
18. A szolgák pedig és a poroszlók ott állnak vala, szítván a tüzet, mivelhogy hűvös vala, és melegszenek vala. Ott áll vala pedig Péter is ő velök együtt, és melegszik vala.
19. A főpap azért kérdezé Jézust az ő tanítványai felől, és az ő tudománya felől.
20. Felele néki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, a hol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam.
21. Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, a kik hallották, mit szóltam nékik: ímé ők tudják, a miket nékik szólottam.
22. Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, a ki ott áll vala, arczul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a főpapnak?
23. Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem.
24. Elküldé őt Annás megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz.
25. Simon Péter pedig ott áll vala és melegszik vala. Mondának azért néki: Nemde, te is ennek a tanítványai közül való vagy? Megtagadá ő, és monda: Nem vagyok.
26. Monda egy a főpap szolgái közül, rokona annak, a kinek a fülét Péter levágta: Nem láttalak-e én téged ő vele együtt a kertben?
27. Ismét megtagadá azért Péter; és a kakas azonnal megszólala.
28. Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Vala pedig reggel. És ők nem menének be a törvényházba, hogy meg ne fertőztessenek, hanem hogy megehessék a husvétibárányt.
29. Kiméne azért Pilátus ő hozzájok, és monda: Micsoda vádat hoztok fel ez ember ellen?
30. Felelének és mondának néki: Ha gonosztevő nem volna ez, nem adtuk volna őt a te kezedbe.
31. Monda azért nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti, és ítéljétek meg őt a ti törvényeitek szerint. Mondának azért néki a zsidók: Nékünk senkit sem szabad megölnünk;
32. Hogy beteljesedjék a Jézus szava, a melyet monda, a mikor jelenti vala, hogy milyen halállal kell majd meghalnia.
33. Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók királya?
34. Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked én felőlem?
35. Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papifejedelmek adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél?
36. Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.
37. Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra.
38. Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság? És a mint ezt mondá, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nékik: Én nem találok benne semmi bűnt.
39. Szokás pedig az nálatok, hogy elbocsássak néktek egyet a husvétünnepen: akarjátok-é azért, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
40. Kiáltának azért viszont mindnyájan, mondván: Nem ezt, hanem Barabbást. Ez a Barabbás pedig tolvaj vala.
János 19.
1. Akkor azért előfogá Pilátus Jézust, és megostoroztatá.
2. És a vitézek tövisből koronát fonván, a fejére tevék, és bíbor köntöst adának reá,
3. És mondának: Üdvöz légy zsidók királya! És arczul csapdossák vala őt.
4. Majd ismét kiméne Pilátus, és monda nékik: Ímé kihozom őt néktek, hogy értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bűnt.
5. Kiméne azért Jézus a töviskoronát és a bíbor köntöst viselve. És monda nékik Pilátus: Ímhol az ember!
6. Mikor azért látják vala őt a papifejedelmek és a szolgák, kiáltozának, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg! Monda nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti és feszítsétek meg, mert én nem találok bűnt ő benne.
7. Felelének néki a zsidók: Nékünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette magát.
8. Mikor pedig ezt a beszédet hallotta Pilátus, még inkább megrémül vala;
9. És ismét beméne a törvényházba, és szóla Jézusnak: Honnét való vagy te? De Jézus nem felelt néki.
10. Monda azért néki Pilátus: Nékem nem szólsz-é? Nem tudod-é hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak?
11. Felele Jézus: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna néked: nagyobb bűne van azért annak, a ki a te kezedbe adott engem.
12. Ettől fogva igyekszik vala Pilátus őt szabadon bocsátani; de a zsidók kiáltozának, mondván: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja; valaki magát királylyá teszi, ellene mond a császárnak!
13. Pilátus azért, a mikor hallja vala e beszédet, kihozá Jézust, és űle a törvénytevő székbe azon a helyen, a melyet Kőpadolatnak hívtak, zsidóul pedig Gabbathának.
14. Vala pedig a husvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok!
15. Azok pedig kiáltoznak vala: Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt! Monda nékik Pilátus: A ti királyotokat feszítsem meg? Felelének a papifejedelmek: Nem királyunk van, hanem császárunk!
16. Akkor azért nékik adá őt, hogy megfeszíttessék. Átvevék azért Jézust és elvivék.
17. És emelvén az ő keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, a melyet héberül Golgothának hívnak:
18. A hol megfeszíték őt, és ő vele más kettőt, egyfelől, és másfelől, középen pedig Jézust.
19. Pilátus pedig czímet is íra, és feltevé a keresztfára. Ez vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.
20. Sokan olvasák azért e czímet a zsidók közül; mivelhogy közel vala a városhoz az a hely, a hol Jézus megfeszíttetett vala: és héberül, görögül és latinul vala az írva.
21. Mondának azért Pilátusnak a zsidók papifejedelmei: Ne írd: A zsidók királya; hanem hogy ő mondotta: A zsidók királya vagyok.
22. Felele Pilátus: A mit megírtam, megírtam.
23. A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az ő ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről mindvégig szövött.
24. Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, a mely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek tehát ezeket művelék.
25. A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás felesége, és Mária Magdaléna.
26. Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, a kit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad!
27. Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához fogadá azt az a tanítvány.
28. Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom.
29. Vala pedig ott egy eczettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg eczettel, és izsópra tévén azt, oda vivék az ő szájához.
30. Mikor azért elvette Jézus az eczetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.
31. A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, miután péntek vala, (mert annak a szombatnak napja nagy nap vala) kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait és vegyék le őket.
32. Eljövének azért a vitézek, és megtörék az elsőnek lábszárait és a másikét is, a ki ő vele együtt feszíttetett meg;
33. Mikor pedig Jézushoz érének és látják vala, hogy ő már halott, nem törék meg az ő lábszárait;
34. Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát, és azonnal vér és víz jöve ki abból.
35. És a ki látta, bizonyságot tett, és igaz az ő tanúbizonysága; és az tudja, hogy ő igazat mond, hogy ti is higyjetek.
36. Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az ő csontja meg ne törettessék.
37. Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, a kit általszegeztek.
38. Ezek után pedig kéré Pilátust az arimathiai József (a ki a Jézus tanítványa vala, de csak titokban, a zsidóktól való félelem miatt), hogy levehesse a Jézus testét. És megengedé Pilátus. Elméne azért és levevé a Jézus testét.
39. Eljöve pedig Nikodémus is (a ki éjszaka ment vala először Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot.
40. Vevék azért a Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedőkbe illatos szerekkel együtt, a mint a zsidóknál szokás temetni.
41. Azon a helyen pedig, a hol megfeszítteték, vala egy kert, és a kertben egy új sír, a melybe még senki sem helyheztetett vala.
42. A zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a sír közel vala, abba helyhezteték Jézust.
Lukács 23.
1. És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt Pilátushoz.
2. És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja.
3. Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod!
4. Monda pedig Pilátus a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ez emberben.
5. De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig.
6. Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ő?
7. És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban.
8. Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz.
9. Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki.
10. Ott állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt.
11. Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz.
12. És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással.
13. Pilátus pedig a főpapokat, főembereket és a népet egybegyűjtvén,
14. Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt nem találtam ez emberben, a mivel őt vádoljátok:
15. De még Héródes sem; mert titeket ő hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő.
16. Megfenyítvén azért őt, elbocsátom.
17. Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot.
18. De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást!
19. Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe.
20. Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust;
21. De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!
22. Ő pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom!
23. Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala.
24. És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala.
25. És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak.
26. Mikor azért elvivék őt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után.
27. Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt.
28. Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.
29. Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak!
30. Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket!
31. Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán?
32. Vivének pedig két másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek.
33. Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől.
34. Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot.
35. És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja.
36. Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván őt.
37. És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!
38. Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.
39. A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!
40. Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
41. És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.
42. És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!
43. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.
44. Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig.
45. És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.
46. És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.
47. Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala.
48. És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére.
49. Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket.
50. És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú,
51. Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát;
52. Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét.
53. És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt.
54. És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá.
55. Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste.
56. Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket.
57. És szombaton nyugovának a parancsolat szerint.