ALAKÍTÁS (FORMÁLÁS) NAPJA (BÖJT/28) – KÜLDETÉS (3)
Jó hír: a böjtölés és az imádkozás alakító (formáló) tényező!
1./ Két területen formál:
a./ Téged, magadat, belülről – és ez valóság. Nagyon csinálja az Úr. És van is mit. Ugye?
b./ Azokat a dolgokat, amiket a szívedre helyez, amikért felelőssé tesz, amiket megláttat veled, amikbe bekapcsol, bevon... mint Ábrahámot az 1Mózes 18-ban. („Eltitkoljam Ábrahám elől”, holott nagy néppé lesz, és megparancsolja fiainak, hogy megőrizzék az Úrnak útját? – mondta az Úr, és bevonta abba, amit tervezett.)
-- Itt is formáló Úr a mi Istenünk.
-- A formálást általad (is) végzi.
-- Népére úgy tekint, mint munkatársára.
-- Akarja, hogy tudd, hogy lásd, hogy értsd, hogy tedd.
-- Nem passzív, „sodortatott elem” (egyed) vagy, hanem barát, akiről az Úr úgy beszél, mint akivel „megosztja gondolatait” – akit bevon terveibe, munkáiba, „küzdelmeibe” az emberekért... („Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.” János 15, 14-16. és „De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.” János 16, 13-14.)
2./ Ez persze más, mint legtöbben megfogalmazzák... nem szeretik, hogy Isten ilyen formáló (alakító) „tényezőkké” teszi az Ő népét. Hiszen Ő a „szuverén Úr”, hogy jönnél te ahhoz, hogy ilyen szerepköröd legyen.
-- Igen, Ő a szuverén Úr.
-- Igen, óvatosan a „szerepkörökkel”, magunknak NEM vindikálunk olyasmit, ami nem a miénk – de ugyanakkor, amiről az Ige úgy beszél, mint amibe bennünket bekapcsol, azzal pedig élünk, és ott az lenne a hiba, ha nem vennénk komolyan! (2Kor 6,1-2.)
-- Ahogy növekszel az Úrban, egyre inkább megérted, hogy Ő együttmunkálkodóként tekint rád. Akarja, hogy életed „formáló tényező” legyen, (Ővele együtt), soha nem Őnélküle, soha, soha, soha, soha – de Vele igen.
3./ Hív, hogy jöjj Őhozzá, „járulj Hozzá”, és végezd Vele, amibe Ő bekapcsol. Kedves imádkozó, közbenjáró, imaharcot folytató testvérem – ez a te kiváltságod, a „kegyelem királyi széke”, ugye?
-- „Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez (TRÓN), hogy irgalmasságot nyerjünk (lambanó – megragadod, elkapod, megfogod, hogy a tiéd legyen), és kegyelmet találjunk (heuriszkó – felfedezed, megleled, megtalálod) alkalmas időben való segítségül (nyilván Tőle, az Ő mennyei erőforrásaiból).” (Zsidó 4, 16.)
a./ „Járuljunk” – ami mennyei „audienciát” jelent, odajövetelt, tiszteletet, de egyúttal kiváltságot is, hogy bejöhetsz... hova is? A „Szentek Szentjébe” – ahonnan az elválasztó függönyt a Bárány Jézus Krisztus, az Ő halálával kettészakította, és ezért az „elválasztás” már megszűnt, ha te Ővele együtt, az Ő nevében, az Ő vére által, a kereszthalál (megváltás) útján jössz be! ?
-- Az Ige biztat, hogy gyere, „járulj”, te is, és itt nincs kivétel... a Krisztus Testének, az összes testvérnek a lehetősége ez, akit „érdekel”, aki „foglalkozik ezzel”, aki adja magát, aki nem akar csupán a saját maga apró-cseprő (néha nagyon nagynak tűnő) problémáiban elsüllyedni, hanem készséges arra, hogy az Úrral együtt formáljon, alakítson, végezze az Ő munkáját imádságban és a fizikai világban is, a rábízott részben.
-- Nem vagy elválasztva attól, amit az Úr tesz, amit Ő akar tenni, elmondja, bekapcsol, ha amúgy Vele jársz, és fontos neked, ami Neki fontos.
-- Megismered Őt, és az Ő közelségében formáló, alakító „tényezővé” válsz imádságaiddal, harci, esedező, áldó, lerögzítő, kérő, könyörgő, dicsőítő és „távlati formáló” imádságaiddal.
b./ Persze, hogy van ebben lépésről-lépésre való haladás. Persze, hogy az Úr ismeretével együtt formálódik az, amit teszel, (ha szereted Őt, és figyelsz Rá), és növekszik a HIT, a bátorság, vagy az is, hogy megérted, mit tehetsz vagy éppen kell tenned.
-- Persze, hogy keresed Őt, minden nap, mindig, minden helyzetben, figyelsz Rá, hogy Ő mit akar, és mibe kapcsol be téged, mi az, amibe be akar vonni... persze, hogy nem egyik pillanatról a másikra zúdítja rád az „egészet”...
-- De akár így, akár úgy, belekapcsol az Ő mennyei tervébe, megmutatja, mit szeretne, hol akar „hódítani”, hogyan akarja formálni azt, ami körülötted van szűkebb, vagy tágabb környezetedben.
4./ Mások lehet, hogy nem értik (butának tartanak), és csak mondják, mondogatják, amit az interneten olvasnak, hallanak... lehet. De veled beszél az Úr, és von, vonogat, hogy járj az Ő formáló útján, az imádság útján, a szellemi harc útján, és miközben ide bekapcsol, már nem csak „szörnyülködsz”, hanem imádkozol, és Ő TUD veled beszélni, és vinni az Ő ösvényein... ?
-- Ez más... és jó.
5./ Soha nem arra való, hogy „büszkélkedj” vele, soha... leginkább a „Jézus pedig monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától.” Máté 7 ,6 érvényes rá... és...
-- Mindig alázatban kell maradj, mert Ő az Úr, és te mindig tanulsz Őtőle, és ha ad, ha bekapcsol, akkor látsz, értesz, ha nem, akkor keresed Őt, kéred, várod, és minden az Ő ajándékából van... soha, SOHA, soha nem arra való, hogy magadat felfújd, mert amúgy „senki” lennél, Őnélküle (én legalábbis egészen biztosan így vagyok – egy nagy nulla... és ez néha meglátszik, amikor hisztizek, vagy csapkodok, vagy rondán beszélek... amit persze, hogy megbánok, de nyilvánvalóvá válik, hogy nem vagyok más, csak egy ember, akinek mérhetetlen szüksége volt – és van – rá, hogy megváltsák).
-- Úgyhogy erről nem is igen beszélünk, csak olyanokkal, akik szintén járnak ezen az úton, felismerték, hogy a mi Urunk akarja, hogy végezzük Vele a formálás munkáját úgy, hogy közben esedezünk, kérünk, könyörgünk, sírunk Őelőtte, és amikor megbíz vele, áldunk, lerögzítünk, megkötünk, feloldunk, szellemi harcban, a mennyei fegyverzettel és vezetéssel.
-- Gondolsz rá, hogy az Újszövetség népe „prófétai nép”? Olvasd csak el ilyen szempontból, amit az Apcselben pünkösd napján Péter mond, ahogy idézi Joel prófétát, ahogy a Szentlélek eljövetelét bemutatja általa az Úr!
HÁLAADÁS:
Uram, Úr Jézus Krisztus, Megváltó és Szabadító Uram, köszönöm, hogy Te szüntelen végzed szabadító, felemelő, helyreállító munkádat. Köszönöm, hogy bekapcsoltad a Te népedet, bekapcsolsz engem is, hogy ez a munka teljes legyen, kibontakozzon, bármit csinál is az ördög.
Köszönöm, hogy az Igében arról beszélsz, hogy a Te néped imádkozzon, akarod, hogy formálódás menjen végbe imádságaik nyomán.
Köszönöm, hogy nem csak „elszenvedők” vagyunk, hanem, miközben sok minden történik körülöttünk, Te szólsz, és meglesz, parancsolsz, és előállnak dolgok, és NEM ÚGY lesz minden, ahogy az ellenség akarná. Köszönöm, hogy a Tiéidet bevonod ebbe... Ámen.
KÉSZSÉG:
Itt vagyok, Uram, hogy tanítványod legyek, készen állok, hogy szólj, és a Te szolgád meghallja, és megcselekedje, amit mondasz. Itt vagyok, hogy hálát adjak Neked, hogy dicsőítselek Téged, hogy sírjak a sírókkal, örüljek az örülőkkel, és sírjak, mint azok, akikről beszéltél a Hegyibeszédben. Itt vagyok, hogy szólj, hogy bekapcsolj az imádság nagy harcába, ahogy rám bízod azokat, akiket Te AKARSZ, akikért Te MEGTETTÉL mindent, és most vonogatod őket, most akarod, hogy kinyíljon a szívük, megnyíljon előttük a menny, hogy megmeneküljenek. Akikről akarod, hogy ne zárják el se magukat, se a környezetüket Te előled, s akarod, hogy az Ige oda is bejusson.
TÉNYEK:
Tudom, hogy ajándék minden. Kegyelemből van. Te tartasz fenn mindent. Te formálsz, Te adod az időket, Te cselekszel, mi pedig felfedezői vagyunk a Te cselekedeteidnek. És hálásan megköszönjük, amikor látjuk, és esedezünk, hogy cselekedj. Igen, Urunk, ez így van, és köszönöm, hogy beletekinthetünk a Te terveidbe, és mondod, hogy cselekedjünk, hogy szóljunk, hogy meglegyen, hogy áldjunk, hogy lerögzítsünk, hogy végezzük, amit ránk bízol, a HIT által, szavainkkal, cselekedeteinkkel, kedvességünkkel, szolgálatkészségünkkel, segítségünkkel, szeretetünkkel, és szavainkkal, az Igével, a bölcs mennyei szóval, ahogy Te adod, a kézrátétellel, az áldással, amit Te ránk bízol... amit Te gondolsz, Uram, drága Úr Jézus, amit, és ahogy Te gondolod... köszönöm, hogy együttmunkálkodókká tettél és teszel. Folyamatosan. Ámen.
LEGYEN:
Legyen ez így, adom magam, és kérem, Uram, hogy a Te néped, a Te szentjeid, a Te harcosaid, a Te tanítványaid, szerte az országban, ugyanígy, adják magukat, és a Te „nagy hadsereged”, az imádkozók hadereje, előálljon, és elvégezze, amit Te bízol ránk... és ez az ország megnyerje, amit Te készítettél el neki, a tisztaságot, a helyreállítást, a megtérést, a megváltozást, szív szerinti, mélységes bűnbánattal, megtéréssel, és felépítéssel, Tőled. Minden intézményére, minden területére kiható módon, a szociális, egészségügyi, mezőgazdasági, vízgazdálkodási, oktatási területekre egyaránt, ezek teljes keresztmetszetére, és az érintett emberekre egyaránt... ez csoda, tudjuk, és az ördög nagyon ellene dolgozik, de mégis LEGYEN, Urunk, legyen, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt a földön is. Ámen.
OLVASMÁNY:
1Mózes 18. Itt látod, mit jelent, ha valakit Isten „barátjának” mond. Hozzákapcsolhatod bátran a János 15. részét, ahol szintén barátokról olvasol, az Úr Jézus barátairól – a tanítványokról.
S nézd még meg az említett részen (Zsidó 4, 16 és az egész 10. fejezeten kívül) az 1Timótheus 2. fejezetét. Mindenütt megtalálod a mennyei tervet a „bekapcsolásra”
1Mózes 18
1. Megjelenék pedig ő néki az Úr a Mamré tölgyesében, és ő űl vala a sátor ajtajában, a hő napon.
2. És felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll ő előtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát.
3. És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat.
4. Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt.
5. Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, a mint szólál.
6. És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát.
7. A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni.
8. És vőn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjök tevé: és ő mellettök áll vala a fa alatt, azok pedig evének.
9. És mondának néki: Hol van Sára a te feleséged? Ő pedig felele: Ímhol van a sátorban.
10. És monda: Esztendőre ilyenkor bizonynyal megtérek hozzád és ímé akkor a te feleségednek Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik vala a sátor ajtajában, mely annak háta megett vala.
11. Ábrahám pedig és Sára élemedett korú öregek valának; megszünt vala Sáránál az asszonyi természet.
12. Nevete azért Sára ő magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? meg az én uram is öreg!
13. És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajjon csakugyan szűlhetek-é, holott én megvénhedtem?
14. Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.
15. Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél vala. De monda az Úr: Nem úgy van, mert bizony nevettél.
16. Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velök méne, hogy elkisérje őket.
17. És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18. Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
20. Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett:
21. Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.
22. És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám pedig még az Úr előtt áll vala.
23. És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe?
24. Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak?
25. Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?
26. És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belől ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.
27. És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.
28. Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.
29. És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Ő: Nem teszem meg a negyvenért.
30. Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harminczan? És Ő felele: Nem teszem meg, ha találok ott harminczat.
31. És ő monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.
32. És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Ő monda: Nem vesztem el a tízért.
33. És elméne az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az ő helyére.
János 15
1. Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.
2. Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.
3. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.
4. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.
5. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
6. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.
7. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, a mit csak akartok, és meglesz az néktek.
8. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.
9. A miképen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.
10. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; a miképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.
11. Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék.
12. Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket.
13. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.
14. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek.
15. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.
16. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.
17. Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek.
18. Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál.
19. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.
20. Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.
21. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem.
22. Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük: de most nincs mivel menteniök az ő bűnöket.
23. A ki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is.
24. Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat.
25. De azért lőn így, hogy beteljesedjék a mondás, a mely megiratott az ő törvényökben: Ok nélkül gyűlöltek engem.
26. Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.
27. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok.
Zsidó 4, 16
Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.
Zsidó 10
1. Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;
2. Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna.
3. De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek.
4. Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.
5. Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem,
6. Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.
7. Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.
8. Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek,
9. Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat,
10. A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.
11. És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket.
12. Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára,
13. Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei.
14. Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
15. Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta:
16. Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat,
17. Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
18. A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.
19. Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,
20. Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,
21. És lévén nagy papunk az Isten háza felett:
22. Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől,
23. És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett,
24. És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,
25. El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.
26. Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
27. Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.
28. A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
29. Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?
30. Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
31. Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.
32. Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,
33. Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, a kik így jártak.
34. Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.
35. Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.
36. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek
37. Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik.
38. Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.
39. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.
1Timótheus 2.
1. Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért,
2. Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel.
3. Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt,
4. A ki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson.
5. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,
6. A ki adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében,
7. A mi végett rendeltettem én hirdetővé és apostollá (igazságot szólok a Krisztusban, nem hazudok), pogányok tanítójává hitben és igazságban.
8. Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket emelvén föl harag és versengés nélkül.
9. Hasonlatosképen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat; nem hajfonatokkal és aranynyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel,
10. Hanem, a mint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel.
11. Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel.
12. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben.
13. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva.
14. És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett:
15. Mindazáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a hitben és szeretetben és a szent életben mértékletességgel.