BESZÉD - ÉS ÖNFEGYELEM...
Háromszor is utalás hangzott a 4Mózes 14-ben arra, hogy "a beszédért" történik valami... s szinte az egész fejezet erről szól. Meg a korábbi fejezet, sőt, fejezetek is...
1./ Mózes beszédéért is... az Úr formálja a történelmet s ebben tere volt Mózes beszédének is:
"És mondta az Úr: megkegyelmeztem a te beszéded szerint." 4Mózes 14,20.
- Mit is mondott Mózes az Úrnak?
- Azt, hogy "kérlek, ne tedd, Uram, gondolj arra, hogy mi lesz az emberek gondolkodásában, hogy húzná át a Te mennyei munkáidat, és azt az Igét, amit mondtál... gyakorolj, kérlek, kegyelmet - légy hosszútűrő, ahogy be is mutattad Magadat... Uram, a Te dicsőséged, az van előttem... az, hogy úgy ismerjenek meg Téged az emberek, ahogy Te ténylegesen vagy... Aki Te vagy..." (ld. hosszabban, és szó szerint: 4Mózes 14, 13-19.)
- Isten ismerete és a vágy, hogy Őt ismerjék meg az emberek, jött ki Mózes száján. Teljes természetességgel.
2./ És a nép beszédéért is...
- "És felemelte szavát az egész gyülekezet, és sírt a nép azon az éjszakán. (Előre elgyászolták saját vesztüket, sírtak a képen, amit felvetítettek maguk elé.)És mindnyájan zúgolódtak (haraggal beszéltek, panasszal, morgással) Mózes ellen és Áron ellen Izrael fiai, és mondta nekik az egész gyülekezet: 'Bár, ha meghaltunk volna Egyiptom földjén! Vagy ebben a pusztában bár, ha meghalnánk! (Ez a "halálkívánás" nem jelenti, hogy "tényleg" meg akarnának halni, hiszen PONT az életüket féltik... meg a jövőjüket, meg a jólétüket. Ez önsajnálati, zúgolódási "halálkívánás". A lelki zsarolás része.) Miért is visz be minket az Úr arra a földre? Hogy fegyver miatt hulljunk el? Feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb lenne-e nekünk visszatérnünk Egyiptomba? (A felvetített kép, ami a fejükben játszódik le, csőlátást eredményez - az egész zúgolódás, a panaszkodó és lázadó beszédek ugyanezt teszik... "semmi kilátás... minden el fog veszni..." - ehhez vezet a gonosz beszéd és annak visszhangja mások felől.)És mondták egymásnak: Szerezzünk előttünk járót, és térjünk vissza Egyiptomba!" 4Mózes 14, 1-4.
- "Meddig gyaláz engem ez a nép?" - s a lenézés, becsmérlés, semmibevétel szavaira utalt az Úr. Arra, hogy egyáltalán nem hisznek Neki, bármit tett is értük, bármennyi csodát is tett közöttük. (4Mózes 14, 11.)
- "Hallottam Izrael fiainak zúgolódásait, akik zúgolódnak ellenem! (Az Úr HALLJA... nem süket az Ő füle, hogy ne hallana... /Ézsaiás 59, 1./ Azt mondja: "hallottam", ahogy beszéltek, ahogy lázadtak, ahogy semmibe vettek engem, és ahogy lázították egymást, hogy vegyenek semmibe engem... hallottam... bár nem rögtön látszik meg ez, de az Úr ennek ellenére hallja...) Mondd meg nekik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy éppen úgy (!!!) cselekszem veletek, amiképpen szólottatok (!!!) az én füleim hallására!" 4Mózes 14, 27-28.
- Más szóval: Ne engedd, hogy a szájad rosszra vigyen... ha olyan "reménytelennek" tűnne is fel, ami előtted van... amit megismertél az Uradból, annak mentén szólj, és a bizalmadat fejezd ki, ne a keserűséget, ami megkísértett... ezt mondja nekem ez az igeszakasz.
- "A férfiak azért, akiket elküldött Mózes a föld megkémlelésére, és visszatértek és felzúdították ellene az egész gyülekezetet, rossz hírt (dibbáh - pletyka, súsárlás, rágalom, rosszindulatú beszéd, susmus - ahogy ma is teli van minden az ilyen jellegű beszédekkel és felfestésekkel) terjesztve arról a földről. Azok a férfiak azért, akik rossz hírt terjesztettek (jácá - kieresztették ezt a hírt... kijött belőlük... elindult tőlük... származott tőlük... kikelt, kihajtott, mint a gaz, tőlük... kifolyt, mint a víz a lyukas edényből... kihirdették, hírül adták azt, amit ők gondoltak) a földről, meghaltak az Úr előtt csapás által." (4Mózes 14, 36-37.)
- Nos, napjainkban ritkán szoktak így, "azonnali módon" meghalni az emberek az Úr előtt "csapás által". Általában nem ez történik. Hanem? Hát, igen. Szerintem, ez, itt a 2Mózes 14-ben jelzés, figyelmeztetés, útmutatás, hogy mi mit ne kövessünk (ahogy a Róma 15, 4 és az 1Korinthus 10, 11 értelmében), és mire ügyeljünk...
- Valami féle halál azért itt, az Újszövetségben is történik az ilyen lázítás, uszítás, rágalmazás következtében... amikor Isten munkái nem mehetnek végbe, mert "a népet megvadították" (2Mózes 32, 25. - fékevesztetté tették), akkor előbb, vagy utóbb elhal egy-egy elhívás, vagy meghal egy mennyei megértés, egy Istennel való mélységes kapcsolat, egy olyan szolgálat, amire az Úr hívott valakit... meghal, ha nem is látszik meg rögtön, mint ahogy Izráel népe is a pusztában hullott el négy évtized alatt, itt, rögvest csak tízen pusztultak el. De a lázadás után jön a halál, ha nincs őszinte bűnbánat és tudatos új kezdés a mennyei megtisztítás alapján.
3./ És a harmadik beszéd, amire ez a fejezet utal, Józsué és Káleb szava. Ahogy a tömegnyomással szemben kiálltak az Úr mellett, az Ő beszéde, az Ő igazsága és jelenléte mellett. A jövő mellett, amiről az Úr beszélt.
- Ezt is hallotta az Úr, és látta, amit tettek, és az Ő értékelésében ez "más Lélek" volt, mint amivel a többiek szóltak. Vagyis: engedtek az Ő Lelkének, az Ő indításának, az Ő szavainak és megközelítésének. S ez más jövőt adott nekik.
- "Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, akik a földnek kémlelői közül valók voltak, meghasogatták ruháikat. (A legnyilvánvalóbban szembefordultak a hitetlenség és lázítás szavaival.) És szóltak Izrael fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, amelyen átmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld. (Tény. Ezt a tényt a zúgolódó és lázító beszédek elrelativizálják, semmibe veszik, elkezdik becsmérelni, míg az emberek szeme elől ez a tény eltűnik. Már önmagában az is, hogy a tényt lerögzíted, is a./ bizonyságtétel az Úr mellett és az Ő igazsága mellett, és b./ vérlázító a becsmérlők szemében.) Ha az Úrnak kedve telik bennünk (más szóval: kegyelem, jóindulat, áldás - ahogy a Jakab 4, 15 is szól), akkor bevisz minket arra a földre, és nekünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld. (Még egyszer a tény - ez JÓ föld. És az Úr meg tudja tennI, és ha jóindulata velünk lesz, akkor meg is fogja tenni. Ez itt lerögzítés. Egyszerűen az Isten-ismeretből fakadó világos kiállás. Szó, ami Isten mellett szól. Szemben az eddigi becsmérléssel és lázítással.) Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől, mert ők nekünk [csak olyanok, mint a] kenyér... eltávozott tőlük az ő oltalmuk, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlük!" 4Mózes 14, 6-9.
- Annyira szeretem, ahogy ez a két férfi beszél.
- Látják az Urat, ismerik Őt, és lerögzítik, amit Ő tehet és fog is tenni.
- Alázattal vannak - "ha az Úrnak kedve telik bennünk" - de közben tudják, hogy az Ő jóindulata velük lesz... és az Úr velük van, és ezért nem kell félni az ellenségtől, az akadályozástól, a lehetetlennek tűnő helyzettől.
- És az Úr mit mond róluk? (Konkrétan Kálebről, de értelemszerűen Józsuéról is...) Azt, hogy "más Lélek" volt ővelük... vagyis, ők engedtek az Úr Szent Szellemének (ruah), és így szóltak, így álltak ki az Úr mellett és az Ő Igéje mellett...
- Hallotta, ahogy szóltak, és ennek megfelelően kapták meg az örökségüket is. Úgy lett az életük, ahogy az Úrral voltak, ahogy Őróla gondolkodtak, ahogy Őt megismerték és ahogy ennek alapján Őróla s a jövőről szóltak.
- Ugye, hogy nem véletlen, hogy ez le van írva? Ugye, hogy útmutatás, jelzés nekünk, akik most, itt élünk ebben a világban, és örököljük az ígéreteket? (Zsidó 6, 12.)
- "Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy békességes tűrés által és az Írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen." Róma 15, 4.
- "Mindezek pedig példaképpen estek rajtuk. Megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett." 1Korinthus 10, 11.
- "Kívánjuk pedig, hogy közületek ki-ki ugyanazon buzgóságot tanúsítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégig. Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket." Zsidó 6, 11-12.
No, ha bírod még egy picit, nézzük meg a hátteret ehhez a 2-es és 3-as számú "beszédhez". Ahogy itt Izráel népe beszélt, s Józsué és Káleb:
a./ Konkrétan: Izráel népére nézve az Úr jót gondolt és mondott. Kiszabadítja őket Egyiptom földjéről és elviszi őket egy másik földre, atyáik földjére, az Ígéret földjére, ahol letelepíti őket, s ahol nem ugyanazok a körülmények várnak rájuk, mint amiben felnevelkedtek Egyiptomban, a rabszolgaságban. Ez jó ígéret volt.
b./ Izráel népe átélte a szabadítást és utána elindultak egy úton az Ígéret földje felé. Ez az út - mint az élet útjai általában - akadályokkal, nehézségekkel tűzdelt út volt. S az ilyen helyzetek általában megpróbálják az ember bizalmát, reménységét, jövőképét... bízik-e abban, Aki kihozta őt a rabszolgaságból?
- Az ilyesféle megpróbáltatások általában attól nehezek, hogy az ember "mást várt", és "nem erre készült". Bár volt róla talán szó, de alapvetően nem ez élt benne... s így az új helyzet (egy-egy ilyen nehézség, akadály idején) "ütközik" az elgondolásaival.
- Ezek az "ütközések" nem túl nagyok, talán, nem is túl "rettenetesek", s általában hamar meg is oldódnak, de mégis szembesítik az embert azzal, hogy "nem maguktól" hárulnak el, hanem függő helyzetben vagyunk attól, Aki kihívott bennünket Egyiptomból, és Aki eddig mindig megmutatta szabadítását, hatalmát, gondoskodását és szeretetét rajtunk.
- Más szóval: ezek az akadályozó helyzetek, nehézségek, hitet (bizalmat) kívánnak tőlünk, s ahogy átmegyünk ezeken az időkön, a kapcsolatunk megerősödhet a szabadítás Urával, vagy éppen megakadhat az ilyen körülményeken.
c./ Felmerül: kin is fog múlni az, hogy megerősödés lesz-e ezekből, vagy éppen szembenállás, elfordulás, megkeményedés és ami ebből fakad: elszakadási törekvések, lázadás és kettéválás?
- Ahogy én megértettem: rajtam múlik. Az én döntésemen. Azon, hogy mire adom oda a gondolkodásomat, mit engedek meg magamban felnövekedni, mi hathat rám percről-percre, napról-napra, hétről-hétre és életem hátra levő idejében, végig.
- Ha nagyon mélyen él benned, hogy Ő szabadított meg, és hogy te neki adtad az életedet, akkor ezek a megpróbáló helyzetek nem fognak Vele szembefordítani. De, ha ott a hűtlenség, az önzés, a lázadásra való hajlam (s megtűröd magadban), akkor ezeket a helyzeteket az ellenség fogja kihasználni benned, és fellázít, szembefordít azzal, Akiből minden élet fakad, a Forrásoddal, a mennyei Barátoddal, Uraddal, Akinek semmi nem volt drága, csakhogy megmenthessen téged.
d./ No, Izráel fiai ilyen helyzeten mentek át.
És a "múlt", a "sok nehézség", a sok helyzet, amikor nem minden úgy alakult, ahogy ők azt előre elképzelték - bár a végén végülis jó lett minden - ahhoz vezetett, hogy pontosan itt, az Ígéret földje kapujában, amikor kémeik már visszatértek, és beszámoltak arról, hogy tényleg olyan a föld, ahogy azt nekik az Úr megígérte, bekeményítettek.
- Elkezdtek ellene beszélni a következő lépésnek.
- Elkezdték semmibe venni az Urukat, az Ő szabadítását, az Ő képességét arra, hogy megszabadíthassa őket.
- Lenullázták a saját fejükben azt a lehetőséget, hogy Ő jót hoz ki ebből a helyzetből... "harc ugyan lesz, de győzni fogunk, és az ígéret a miénk lesz".
- Sőt, nem csak a saját fejükben, hanem a többiekében is.
e./ Tudod, amikor az ember elkezdi felnagyítani a rosszat, és elfelejteni a jót, minden olyan sötétnek tűnik fel, hogy a reménytelenség elborítja az elméjét és már kilátástalannak látszik minden.
- Átmentem ezen, újra és újra.
- Tudom mit jelent tudatosan választani azt, amit Isten mondott, és az Ő szabadítását, és azt a jövőt, amit Ő készített el.
- Tudatosan, mindenféle más beszéddel, előzetes felvetítéssel szemben, és szemben azzal, ami az ember saját bensőjében is feltámad: a kételkedéssel, bizalmatlankodással, önsajnálattal és minden hazugsággal szemben.
- Az ördög ilyenkor felkínálja a hazugságait. A legsötétebb képet festi fel arról, hogyan megy tönkre minden, hogyan veszítesz el mindent, hogyan "maradsz le" a "jóról", és hogyan maradsz "magadra". De ez hazugság.
- Az ördög nem változik. Ő a hazugság atyja és mindig hazudik. (János 8, 44.) A hétköznapokban is. A környezetedben is. A fejedben is hazudni akar, ha engeded. Ha leleplezed és szembefordítod vele a hűség és a bizalom erejét, a te Urad Igéit, s azt, hogy "de ha nem tenné is, én akkor sem"... akkor győzni fogsz a hazugság érvei felett.
f./ Józsué és Káleb nem adták meg magukat a környezeti nyomásnak.
- "Mindenki ugyanúgy beszélt"... azt mondták: "ez lehetetlen", és "ezt nem fogjuk tudni megcsinálni". Azt mondták: "ne áltassátok magatokat, rajta fogunk veszíteni". Ezt: "a kicsinyeink itt halnak meg" - s tudod, ha az embert a gyermekeire emlékeztetik, nagyon neki tud búsulni, nekikeseredik, és rossz döntéseket is képes meghozni. A másik az önsajnálat, ami hasonló motivációt jelent. És az, hogy "miről maradsz le". S az ördög ezeket nagyon meg tudja lovagolni.
- De volt két ember a föld megkémlelői közt, akik ugyanazt látták, mint a többiek, ugyanott jártak, ugyanannyi időt töltöttek ott, de másként szóltak, mert másként álltak hozzá, más volt a hitük, a bizalmuk, és az Urat tartották maguk előtt, és az Ő Igéjét.
- Azt mondták: "Kétség nélkül elbírunk velük. Ha a mi Istenünknek jó kedve (kegyelme, jóindulata) lesz velünk, megesszük őket, mint a kenyeret... elfoglaljuk a földet... nem vagyunk egyedül... nem magunkban megyünk... csak az Úrban, a ti Istenetekben bízzatok, Aki számtalanszor megmutatta már a hatalmát az elmúlt időben... s Aki amúgy naponta táplál itt a pusztában a mannával is... Itt van velünk..." - jó, nem szó szerint ezt mondták, de ez volt az értelme annak, amit mondtak.
- Tényleg van ellenség... tényleg vannak nehézségek... tényleg vannak akadályok előttünk... de mi győzni fogunk, mert ha Isten velünk, kicsoda ellenünk. Ezt mondták. Vagyis így beszéltek.
g./ És tudod mi lett? (Persze, hogy tudod, csak felelevenítő kérdést tettem fel.)
- Ők bementek, (jó, igen, nem azonnal, hanem négy évtizeddel később), a többiekkel pedig az lett, amitől féltek: lemaradtak az örökségről. Az nem lett, amit itt megfogalmaztak, nem mentek vissza Egyiptomba, mert az Úr nem a meghátrálás Istene, de nem mentek be, a beszédük (a lázadó gondolkodásuk, kritizáló megközelítési módjuk, önsajnálatuk és egymás felzaklatása, fellázítása) miatt.
- "De az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más lélek volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem őt arra a földre, amelyre bement, és örökségül bírja azt az ő magva." 4Mózes 14, 24.
- Hm. "Más Lélek volt vele"... hm. Ez egyszerűen nem hagy nyugodni... "Más Lélek volt vele..." - az Úr ezt látta, ezt szereti...
- Ezek az emberek, akik kimentek ebbe a kém-küldetésbe, mind főemberek voltak. Szó szerint ezt mondja az Ige róluk. (4Mózes 13, 2-3. 17.)Név szerint kiválasztva. Mint előtte, amikor ugyanígy név szerint összeírta őket Mózes, akikre a Szentlélek leszállt (4Mózes 11, 16-17. 25-26.), amikor az Úr "elszakított abból a Lélekből, amivel Mózest betöltötte", és "betöltötte őket is", hogy segítői legyenek a vezetőnek. S most itt ezt mondja az Úr: "más Lélek volt vele"... ruah... szellem. Kifejezés, amit Isten Szent Szellemére szokott használni az Ige. Jóllehet ugyanezt kapták a többiek is... de nem mindegy, hogy hagyod-e, hogy hasson benned, megszólalhasson, és Neki adsz-e szót, amikor beszélsz, vagy másnak.
- Józsué és Káleb másként beszéltek, mást engedtek előkerülni, másnak engedték, hogy bennük dolgozzon... Nem a lázadás beszédeinek, a hűtlenség és kritizálás szavainak... egyszerűen nem engedték meg, hogy ezek bennük gyökeret verjenek. Nem-et mondtak ezeknek a szavaknak - ezeknek a gondolatoknak, érzéseknek, kritikáknak - és teret engedtek az ő Uruknak, az Ő szavainak és iránymutatásainak.
h./ Ez a te döntésed (és az enyém, nyilván, az én életemben). Rajtad áll, hogy kinek adod oda a teret magadban.
- Lehetetlen, nehéz, akadályozott helyzetek mindig lesznek. Ezt nem tudjuk kivédeni. Sőt. Ha az Úr útján járunk, ezeknek funkciójuk van az életünkben - amellett, hogy az ellenségünk létrehozza ezeket (emberek útján, akiket sikerrel fellázított, vagy hitetlenségbe vezetett, önzésbe, önsajnálatba, vagy keménykedésbe) - ezeket a mi Urunk felhasználja az életünkben, s az Ő dicsősége lesz meg, amikor győzünk.
- Szóval, ilyen helyzeteken megyünk át újból és újból. De Aki elhívott bennünket, meg igazított bennünket, (Róma 8,30.) az Ő igazságával ajándékozott meg, amit minden ilyen helyzetben választhatunk. Aki elhívott bennünket, Ő hűséges, és cselekvő Isten. Amire elhívott, abban meg is erősít, és megmutatja szabadítását (1Thessalonika 5, 24.)
- Aki elhívott, Ő szent - és ez bennünket is behív az Ő szentségébe. Szívünkben, gondolatainkban, beszédünkben... ha elrontottad, gyorsan megbánhatod, és gyorsan újat kezdhetsz. Ez is része az Ő szentségének. Választhatod a szentséget, a tisztaságot, azt, hogy az Övé vagy, és Hozzá hasonló. Még, ha többször rontottad is el. Még, ha nagyon elrontottad is - most kezdhetsz megint újat, gyorsan, és Ő teljesen eltörli, amit megbántál és elhagytál. (1Péter 1, 15.)
- Ő képessé tesz téged a győzelemre, ezekben a helyzetekben is... "Mivelhogy az Ő isteni ereje MINDENNEL megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre (eüszebeia - az Isten szerinti gondolkodásra, jóságosságra, tisztaságra, életre) való, Annak megismerése által, Aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott." 2Péter 1, 3.
- Elhívott, meg is cselekszi - mindennek ellenében is... Elvégzi. Megteszi. Ne félj.
- S ha nagyon kétségesnek tűnik is a helyzet, most mondd ki, hogy:
"Tudom, Uram, hogy Te nem változtál meg, tudom, hogy népedet is átvitted az ilyen helyzeteken, tudom, hogy Te hűséges vagy, és szabadító, tudom, hogy Neked van hatalmad a teljes győzelemre, én Hozzád tartozom és nem adom meg magamat most a lázadásnak, az önsajnálatnak, a félelemnek és mások hitetlen beszédének... a Tiéd vagyok, és Te velem vagy, és nem hagysz el soha, soha, soha. Tudom. Ámen."
Áldás, áldás, áldás legyen rajtad, életed mostani helyzetében is, és helyzeteidben, amiken átmész a te Uraddal, a te Megváltóddal együtt.
Áldás, hogy megvalósuljon minden, amit Ő tervezett kedves életeddel, minden ajándékoddal, minden elhívásoddal, szolgálatoddal és élethelyzeteddel kapcsolatban.
Áldás, hogy győzz, hogy ezek a nehéz helyzetek megedzzenek téged, győztessé tegyenek és kiformálják benned a mennyei jellemet, a tisztát, a kedveset, a szépet, az Isten szerint valót.
Áldás, hogy mindazok, akik körülötted vannak, meglássák Őt, a Mindenhatót, a Hűséges Urat, Aki szeret téged és szereti őket is. És megismerjék, és befogadják, és megerősödjenek Őbenne, és a mennyei megmentő terv szerint formálódjon az ő történetük - életük - is, és a tágabb történelem is, amit általuk és általad is formál az Úr, a történelem csodálatos Ura. Ámen.
OLVASMÁNY:
4Mózes 13-14. s előtte, a 11. fejezettől fogva.
Zsidó 6.
1Korinthus 10.
Hittem, és azért szóltam... 2Korinthus 4. és hozzá esetleg: 2Kor
2025. 08. 01.