Harci időszakok...
Tapasztalatom: vannak idők, amikor valami csúcsra van járatva (nálunk most a Lárkisz, mellette a húsvéti bábmisszió, az iskolai ajándékok kijuttatása - OKH) - s ilyenkor a gyenge láncszemek csikorognak.
-- Az ellenség mindent megpróbál, hogy a./ megállítson, b./ akadályozzon, c./ vagy legalább elkeserítsen.
-- Mai időimben már tudom, hogy ezt az időszakot "ki kell bírni", le fog zárulni, az ellenség is "elfelejt", ha nem adtuk fel és végigcsináltuk, utána a romokat eltakarítjuk, a veszteségeket elkönyveljük, a halottakat eltemetjük, és ami már megvalósult él, működik, és semmi, de semmi nem tudja már áthúzni!
-- Ez a rendíthetetlenség ideje, a hűségé, a kitartó ott maradásé ("alatta maradásé" - a "hüpomoné"-é), és ami ebből kijön - az Úr terve megvalósulásán kívül, bennünk is - a "dokimé", a kipróbáltság... ezt én nagyon szeretem...
-- Akarod igében is látni? Róma 5, 1-5.
Először talán 1991 márciusában éltem át ezt ilyen tudatosan...
-- Akkor, talán februárban, kiküldtem sok gyülekezetbe, sok lelkipásztornak a nyári Gyümölcstermő missziós tábor (Dunapataj - Kalocsa evangélizálásával a célkeresztben) tervét, meghirdetését...
-- Nos, ami ezt követően, egy hónapon belül bekövetkezett, nem kívánom senkinek, hogy átélje. Én is először éltem át életemben... a hajam ekkor kezdett el fehéredni...
-- És nem értettem ebből az egészből semmit, de semmit... egyetlen egyet tudtam, nem lehet feladni, amit meghirdettünk, végig kell csináljuk...
-- Végig is csináltuk a "romokkal", a "maradékkal" - akik azért, amúgy hatalmasak voltak, és félelmetesek az ellenségre - és győztünk, azon a nyáron Kalocsán 50 ember átadta az életét, "rendesen", teljesen az Úr Jézusnak, és egy új gyülekezet született meg, vagyis a régi alapjain újként indult el, s azóta is él, virul, (MPE-Kalocsa) s az a 105 ember, aki ebben a Gyümölcstermő missziós táborban megkapta az alapokat két héten át, nem csak délelőtti tanításokban, de délutáni missziós bevetésekben is, szóval, ők hatalmas százalékban a jövő emberei voltak, akikre az Úr Jézus azóta is épít, akik által missziós irányok, gyülekezetek, frontok indultak el, akikből vezetők lettek, akiket ismersz a magad környezetében és széles körben is, szerte az országban.
-- Isten hatalmas munkája volt - csak épp az ördög megpróbálta a./ megállítani, b./ vagy akadályozni c./ vagy legalább elkeseríteni...
-- Megtanultam... a gyenge láncszemek ilyenkor roppannak... emberek elhagynak, szembefordulnak, hátba döfnek, anyagilag elképzelhetetlen nyomások keletkeznek, még a Krisztus Testében is lesz értetlenség, vagy szembefordulás... nem baj. Ha Istentől van a dolog, végbe fog menni, és te akkor is győztesen jössz ki, ha itt is, ott is sebek lesznek rajtad, és temetned is kell jócskán...
-- Megtanultam, s tanulom, az Úr Jézus ugyanígy ment át mindenen ... "Ti is el akartok menni?" - kérdezte egy ponton, még a tizenkettőt is.
-- Ha Ő, akkor mi ne mennénk át nehéz helyzeteken - Ővele együtt - a mostani időkben? "Nagy kapu nyittatott előttem - az ellenség is sok..." - írja az apostol a korintusiaknak Efézusból. Nem adjuk fel, nem az ellenség számát nézzük, hanem tudjuk, hogy át fogunk menni rajta - ezen az időn - és ami "megmarad", azzal folytatni fogjuk, de amit el kellett végezni, azt elvégeztük, megtettük, az megszületett, arra már lehet építeni a jövőben...
Tudod mi született meg még ebben az időszakban? 1991 őszén?
-- Hm...
-- A Palánta Gyermek-és Ifjúsági Misszió
-- Eldőlt bennem: ha a felnőttek elhagynak, ha ilyen bizonytalan még a "barátok kiállása" is, akkor a gyerekekhez fordulok. Amit ott elvetek, az meg fog maradni, az nem fog kárba veszni. (Amúgy a felnőttekbe vetettek sem vesznek el, csak el kell teljen tíz év, vagy húsz... némelyeknél még több is... de meglátszik, idővel.)
-- Szóval, megszületett valami, ami azóta is működik, él, és mint a kagylóban a gyöngy, a fájdalomból született... vagyis, mennyei látásra, már 1986-tól kezdve érlelődött, '87-88-ban még inkább, s a későbbi években egyszerűen "szükségessé vált"... ahogy eljött a rendszerváltás, és be lehetett menni az iskolákba, lehetetlen volt, hogy ne legyen meg... meg kellett születnie - megszületett... előbb a szívben, utána a fejben, a tervezésben, felkészülésben, majd pedig a szervezésben és a valóságban... ez volt a menete... 1991 őszére készen állt. (Már májusban bementünk a 6-7-8. kerületek iskoláiban elsős szülői értekezletekre, megajándékoztuk a szülőket Billy Graham evangélizációjának képes Márk evangéliumával - 3000 példány került ki ilyen és hasonló utakon ekkoriban a születendő Palánta útján a szülőkhöz, pedagógusokhoz - és a "Válaszok" c. személyes bizonyságtétellel... s felajánlottuk a Palánta zenés bibliai foglalkozást felekezeti háttértől függetlenül, 1991 őszétől... s betöltöttük a szükséget. Drága és hűséges Marika testvéremmel.)
Szóval:
1./ Lesz nehézség - nem baj.
2./ Ki kell bírni - túl leszel rajta.
3./ Lesz gyümölcse - kint is bent is.
4./ Ami megszületik - nem törlik már el soha... maradandó.
5./ Ami belül megszületik, kicsiszolódik, egész életedben építhetsz rá, s az Úr Jézus is építhet rá, rád.
Megéri
2024. 03. 14