Csodák
Vannak, akik csodálkoznak, hogy Isten, a Teremtő, az Örökkévaló, Aki annyival "felette van" az embereknek, kész arra, hogy beavatkozzon a földi világ, élet, társadalom, történelem dolgaiba, az egyéni életekbe.
-- Sőt, ráadásul még arra is készen áll, hogy meghallgassa az emberek kéréseit, meglássa élethelyzetüket, személyesen, egy-egy élethelyzeten meginduljon, irgalmasság támadjon benne, és segítséget adjon.
-- Mennyire különleges, hogy te, ha olvasod az Igét, ÚJRA ÉS ÚJRA ilyen helyzetekkel találkozol az Igében, sőt, ígéreteket is kaptál, hogy a te saját élethelyzetedben is megkeresheted Őt, "oda járulhatsz a 'kegyelem királyi székéhez', hogy irgalmasságot nyerj és kegyelmet találj, 'alkalmas időben' való segítségül" (Zsidó 4, 16.).
Két történet jut eszembe, mindkettő az Ószövetségből.
1./ Az egyik Ezékiás király tapasztalata, aki átélte az asszír hadsereg rettenetes túlerejével történő támadást Jeruzsálem ellen.
-- A hadvezetés olyan ideológiai alapot állított fel, ami mindent elsodort volna, ha nincs Isten-ismerete a királynak. Ő viszont világosan különbséget tudott tenni (mennyire fontos ma is ez a különbségtétel, amit Isten Igéjére alapítva tudsz gyakorlatba tenni).
-- Ezékiás király odatárta az ellenségtől kapott levelet az Úr elé, bent a templomban. Idézte a sorokat, és lerögzítette az igazságot, a tényeket. Bevonta az Úr Istent abba az élethelyzetbe, amiben volt.
-- És az Úr szólt - igaz, a próféta kapta a kijelentést, nem direktben Ezékiás, ő viszont hozta a királyhoz a szót, akit ezzel az Úr megerősített abban, amit választott. Mármint, hogy az Urat választotta, és nem adta meg magát az ideológiai és katonai nyomásnak, hanem odaszánta magát arra, hogy tovább folytatja az Ige alapján és a bölcs előrelátás segítségével történő építkezését. (Nagyon nehéz korszak volt ez, az északi országrész innentől már nem szabadult fel, az asszírok a népet kitelepítették, az országot lerombolták - az Úr volt az egyetlen, aki feltartóztathatta őket, hogy a déli országrészt ne foglalják el.)
-- És akkor, amikor az Úr szólt, másnap hajnalra, egyetlen éjszaka alatt, az ellenséges haderő túlnyomó részét levágta az angyal. 185 ezer ember maradt ott Jeruzsálem alatt, holtan. Az asszír haderő visszavonult, és idővel átadta helyét a következő nagy birodalomnak, Babilóniának. ?
-- Az Úr beleszólt az emberi történelembe, egy nehéz élethelyzetbe, meghallgatva az Ő emberének imádságát, a segítségül hívást. Ő ilyen. Cselekvő Isten.
2./ A másik történet Illés története, akit az Úr a maga idejében arra használt, hogy megmutassa, NEM lehet ideológiai nyomással, hamis vallással, fenyegetéssel és csábítással elvenni a hitet, megszüntetni az Úr tiszteletét, még, ha a sötétség annyira hatékonynak próbálna is mutatkozni.
-- Illésnek menekülnie kellet Akháb király elől és felesége, Jezabel elől.
-- Az Úr saját maga volt rajta, hogy elrejti őt, és készen állt munkatársáért (Isten emberéért, az Úr szolgájáért) csodákat is tenni, hogy a célkitűzés megvalósulhasson.
-- Illés a legnagyobb éhínség idején érkezett Sareptába, ahol "az Úr megparancsolta egy özvegyasszonynak", hogy gondoskodjon az Ő prófétájáról. De ez az özvegyasszony a dologról nem tudott semmit. Ő éppen arra készült, hogy az utolsó maroknyi lisztecskéjéből süt egy adag kenyérfélét, és megeszik fiával, s utána meghalnak. Azonban az Úr másként gondolta el a jövőt. Adott lehetőséget ennek az asszonynak, az ő fiának és a prófétának is.
-- A lehetőség viszont összefüggésben állt az imádsággal, a bátor szóval, a készséges hittel és engedelmességgel, s a hit cselekedetével. Amikor a próféta az asszonytól egy falat ennivalót kért, az asszony egy pillanat alatt leleplezte a szörnyű helyzetet: semmi tartalék nincs, amit most megesznek, az utolsó falat lesz. S ekkor érkezett az Úr szava - s Illés kimondta ezt - "Süss, de először nekem hozz belőle egy falatot... ... 'Mert azt mondja az Úr, Izrael Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ad a földnek színére.' ... vagyis: lesz gondoskodás, nem csak rólam, hanem rólad és fiadról is."
-- Elég izgalmas helyzet - de a hit dolgozik, a szívben megjelenik, és onnantól elkezdi az Úr felszámolni a szükséget, legalábbis a Neki engedelmeskedők életében. Lehet, hogy ez csoda, nem mindennapos esemény, lehet, hogy sokak számára érthetetlen, de valóságos, tényleges szabadítás az Övéi számára.
-- S az asszony enged a hit szavának, és tényleg a prófétának süt először egy pogácsát, s gyermekének és magának csak utána... és a csoda megtörténik: VAN elegendő liszt. Nem a láda telik meg, csak minden nap, minden sütés előtt annyi keletkezik, amennyi arra a napra elegendő. De ez így történik három éven keresztül. Minden nap, minden nap, minden nap elegendő lesz arra a napra... és a hit épül, erősödik, és a mennyei szabadítás elkészül az egész ország számára is. De ez már egy következő történet. (1Király 17 - ez a megszaporodó liszt és olaj története.)
Ma is - ez az örömüzenet - ma is, ma is, ma is ugyanilyen a mi Istenünk.
-- Ma is hall.
-- Ma is megindul belülről.
-- Ma is beleszól a történelem folyásába, az egyéni történetek folyásába is. Ahol igénylik, várják, kérik Őt, ott sokkalta inkább meg lehet látni ezt. Ne mondj le róla.
-- Ne add fel, ne mondj le róla, ne gondold, hogy "túl kicsi" vagy, és "jelentéktelen" ahhoz, hogy rád is odafigyeljen. Fog figyelni, fog szabadítani, fog beavatkozni a javadra is... mert szeret. Megígérte...
2023. 10. 20. – Tanítás kelte