"A NAGY CSÖND..."
Ma beszélgettem valakivel, aki most kellett elbúcsúzzon feleségétől, pénteken. Egy hete.
-- Felesége már nagyon beteg volt, négy hónapja ő ápolta, de ahogy elment, mégis olyan hirtelen volt. Lement a gyülekezetbe, lánya volt otthon, s egyszer csak utána szaladt a lánya, hogy úgy néz ki, hogy édesanya meghalt. S valóban. Mire visszament, az édesanya már teljesen elaludt. S - ahogy ő mondta - "azóta alszik".
-- Milyen jó, hogy ők majd találkoznak. Szerette az Urat a felesége is, és ő is szereti Jézust... de most... most nehéz. "Az a nagy csönd!" - mondta.
-- "Az a nagy csönd..." - nincs, aki csicseregjen... nem tesz-vesz, nem korhol... még a korholása is arról beszélt, hogy itt van... és most ez a "nagy csend"...
Igen.
Ha hálaadásról van szó - ahogy ma erről beszéltem a böjt kapcsán, reggel - akkor itt is egy hálaadásra való ok: a társad, aki ott "tesz-vesz" a környezetedben, csicsereg, esetleg korhol... de ÉL, és ott van veled, és nem "csak ez a nagy csönd" van... hálát adunk. Ugye?
Uram, köszönöm az életet. Azt az életet, ami itt van a környezetemben. Ahogy körülöttem élnek a szeretteim. Hogy nincs "nagy csönd", hanem élet van. És köszönöm az örök életet is, hogy akik már elmentek, akik a Tiéid voltak - s köszönöm, hogy idén csak ilyeneket temettem, akik a Tiéid voltak, akik Hozzád mentek - Nálad ott vannak, és találkozunk majd velük. A drágáinkkal is, akik hiányoznak, nagyon hiányoznak, de a vége mégis jó, mert Nálad új találkozás lesz.
Köszönöm Uram, a mostani életet, és a "majd akkorit" is. Mert Te az Élet Ura vagy, Aki munkálod az életet, akarod az életet, szereted az életet, mert Te hoztad létre az életet, és Te töltöd meg tartalommal az életet. Köszönöm az életet, a szeretteimét is, az enyémet is, ami az ő javukra van, és azt, amit TE MUNKÁLSZ ki, amire Te mented meg az embereket. S ezt is kérem, Uram, mert gyümölcs nélkül nem akarok élni - ameddig itt vagyok, Uram, gyümölcsöt akarok teremni Neked. Ámen.
"Boldog ember az, akinek Te vagy erőssége, s a Te ösvényeid vannak szívében. Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső. Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a Sionon." (Zsoltárok 84, 6-8.)