Hit a hétköznapokban...
A "kananeai asszony" története mindig megragad. Ez az asszony nem engedett a "körülmények nyomásának", az emberek "akadályozásának", mert egyet látott maga előtt: "Jézus megteszi"!
-- Jézusnak van rá hatalma.
-- Ő más, mint mások.
-- Az Ő szeretete át fogja lépni a határokat.
-- Nem lehet, hogy ne tegye meg.
Ez a hit meglepi az embert, és meglepő módon lép fel, indít cselekvésre, s ahogy hallgatsz rá, "meglepi Jézust is". Vagyis, "elismerést" vált ki a mennyből, szeretik a mennyben. Utat nyit a menyei gondoskodás előtt!
Ez a hit, ezen a földön az egyik legnagyobb kincs.
-- Ez az asszony meglátta Jézust. Utána kiáltott, mert tudta (belül ott volt ez a meggyőződés), hogy Ő tud, képes, és akar is segíteni.
-- Elsőre úgy tűnt, hogy minden másként alakul. Az Úr Jézus mintha meg sem hallotta volna a kiáltást. Ment tovább. A tanítványokkal együtt... brrr... ez a legrosszabb, ami történhet... érdektelenség? nem, ez nem lehet, nem ez a végső döntés! (Ez volt az asszony reakciója.)
-- Az asszony utána kiáltott. A tanítványok kérték az Úr Jézust, intézkedjen, mert itt "feltűnést kelt" ez az asszony. De nem történt semmi. (Húúú, milyen rossz érzés tud támadni az emberben, ha "nem történik semmi"... "semmibe vesznek, lenéznek"... "értéktelen vagyok, felesleges"... "minek folytassam tovább... nincs értelme"... és hasonlók. Ugye?)
-- Ez az asszony nem adta fel. nem hagyta abba. Kiáltott tovább... és tovább. S végül, amikor bementek a házba az Úr Jézusék, utánuk ment. (Nem hagyta annyiban. egy volt előtte, egyetlen: Jézus tud, és biztos, hogy akar is segíteni... és ment, nem törődve senkivel és semmivel, csak Jézussal.)
-- Belépett, és nem számított neki, hogy hány szakállas, zsidó férfi néz rá marconán - ő "csak egy pogány" hátterű, "asszony" volt... itt meg tizenkettő férfi, ízig-vérig zsidó, s útját állják az Úr Jézus felé való haladásában... de nem volt fontos, csak egy számított, az, hogy Jézus ott van, és meg fogja hallgatni... Ez egy meggyőződés. Ez bent van a szívedben, s a szív teljességéből szól a száj
-- Az asszony bent is elmondta. A lányát meg kellene szabadítani, az ördög gonoszul gyötri. S az Úr Jézus furcsát mond - amit soha senki másnál nem hallottál Tőle: nem... mert a küldetésem "csak Izráel felé szól". (Tudjuk, hogy nem így van - Máté 28, 18-20 - de ennek az asszonynak, s a tanítványoknak is, találkozniuk kellett azzal, hogy "mi van, ha Isten mást gondol"? Ahogy Ábrahámnak is, 1Mózes 18-ban, és Mózesnek is, 2Mózes 33-ban. S Isten barátai "győznek" az ilyen akadályokkal szemben is.)
-- Sőt, "csúnyát mond" - nem jó a gyerekek kenyerét elvenni, és a kutyáknak adni (!!! -Minek neveznek engem... minket... a népemet... benne engem is: "kutyáknak"? Én egy "kutya" vagyok? Amikor jót kérek a gyerekemnek... "kutya"? Ettől az emberek általában megsértődnek. Otthagyják, aki ezt mondja nekik. Vagy lázadnak ellene, rosszakat mondnak róla, rossz hírét keltik, lázítanak ellene... még ennél kevesebbért is támasztottak már pártot valaki ellen.) De ez az asszony nem adja fel, nem sértődik meg, nem gondol rosszat, nem mond rosszat, nem lép le, nem lázad, hanem:
a./ megalázza magát,
b./ beleilleszkedik ebbe a helyzetbe,
c./ azt tartja maga előtt, ami a legfontosabb (a lányát, és azt, hogy Jézus meg fogja tenni),
d./ és enged a hit szavának, ami megjelenik... egy olyan "ellenérvvel", amire el kell mosolyodni, ami meg kell lepje még az Isten Fiát is, amit el kell ismerni, ami teli van szeretettel, tisztelettel, és készséggel arra, hogy mégis átvegye a mennyei gondoskodást. Ez az Úr gyönyörű ajándéka, lépése és munkája egy emberben. S az ember gyönyörű engedelmessége és szeretete Jézus felé és azok felé, amikért, vagy akikért közben jár. Mint Ábrahám (1Mózes 18) és mint Mózes (2Mózes 33). Ahogy az ember a "barátjával" beszél... így szólnak az Úrhoz. És ez a mennynek tetszik...
-- Mit mond? "Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyerekek morzsáiból!" (Nem vitázik a "kutya minősítésen" - ha "kutya" vagyok, hát "kutya" vagyok... de a gyógyulást meg fogom kapni, mert Ő Gyógyító, és "jutni fog" nekem is belőle... még, ha Izráel kiváltságos is... meg fogom kapni... ez járja át...)
-- Mit jelent ez: "a kutyák is esznek a gyerekek morzsáiból" - mit jelent ez? Azt a kedves helyzetet, amit a szülők is látnak néha... néha nem teszik szóvá... egyszerűen elnézik, mert szeretik a gyerekeiket... "rendbontás" - a "kutya nem jöhet be a házba"... a "kutya nem kaphat semmit a családi asztalnál"... és mégis, a gyerekek az asztal alatt (titokban) etetik a kutyusokat... mert szeretik őket... mert egyszerűen nem tudják megtenni, hogy ne adjanak kedvenceiknek... S az Úr Jézus (nem olvasom, nincs leírva, de a gondolataimban így van) elmosolyodik... mert tényleg így van. Ha "kutya", akkor az "asztal alatt etetett kutya"... lehet erre valamit mondani? Nem. Az Úr Jézus nem akart ellene mondani ennek... akarta a hitet, és most meglátták a hitet a tanítványok is, és ebből az asszonyból olyan módon jött elő, ami az egész világnak szükséges... a mostani időknek is... nekünk is.
"Ekkor felelvén Jézus, mondta neki: Óh asszony, NAGY a te HITED! Legyen neked a te AKARATOD szerint. És meggyógyult az ő leánya attól a pillanattól fogva." (Máté 15, 28.)
--Mennyire nagy kincs a hit. Az Úr látja, és értéknek tekinti. Előre viszi Isten országának munkáját. Lehetővé teszi a beteljesedést. Megvalósítja, amit másként nem lehet megvalósítani ezen a földön. A HIT által végbemegy, amit az Úr akar.
-- Volt, hogy az Úr Jézus "elcsodálkozott"? Meglátott valamit, amit kifejezetten kiemelt? Igen: "ó asszony, nagy a te hited"!
Tehetsz ezért valamit az életedben? Igen.
Hogy mit tehetsz a hit-ért az életedben? A következőkre gondolok:
a./ Kéred. (A tanítványok is kérték - "növeld a mi hitünket" - Lukács 17, 5.)
b./ Készen állsz rá. Nyitott vagy rá, ha "jön", akkor nem állsz ellene. (Leszámolsz a vesztenivalókkal, nem számít semmi, mit gondolnak rólad, miben "szégyenülhetsz meg"... semmi. A fontos: amit az Úr szeretne, megvalósulhasson.)
c./ Adod magad az Igének. (Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által. Róma 10,17. Jön a hit, ha hallgatod az Igét, olvasod, forgatod magadban, bevésed, beengeded, hadd dolgozzon benned.)
d./ Amikor jön, (megjelenik), engedsz neki. Hadd dolgozzon benned, és általad. KÖZBEN formálódás lesz, a hit rögzül, sőt, a jellemed részévé lesz. Jellemződdé.
e./ Nem adod fel - egyszerűen nem engedsz belőle. Makacsul ragaszkodsz hozzá... és meg fogod látni a mennyei következményeket
A hitnek több formája (megjelenése) van.
Ez egy fajta hozzáállást is jelent, ahogy az eléd kerülő dolgokra (hírekre, helyzetekre, vélekedésekre, lehetőségekre, támadásokra, stb.) reagálsz.
-- A hit hozzáállása az Úrhoz "passzolja" a dolgokat. Leginkább a Zsoltárok 112 jut eszembe róla: semmi rossz hírtől nem fél... szíve erős, az Úrban bizakodó, rendületlen az ő szíve, nem fél, míg ellenségeire lenéz...
-- Azonnali készség jelenik meg benne, hogy az "Úr tegye a munkáját", rajtam "ne múljon"... legyen meg, amit Ő akar. (Ez a készség nagyon sokat jelent az Úrnak, nem kell velem viaskodnia, vetekednie, megteheti, amit szeretne... sőt, "vonj engemet Teutánad, hadd fussunk" - Énekek éneke 1,4 - ez jellemez téged. Csak vigyen az Úr, vonjon, vezessen, te készen állsz Vele menni.)
A hit egy "makacs ragaszkodást" is jelent, ahhoz, amit az Úr mondott, amit megértettél, hogy Neki fontos, amit Ő akar tenni, ami az Ő útja, az Ő ígérete...
-- Ezt mások néha nem értik.
-- Ha ott van benned, előbb, utóbb, felnéznek rá mások is (sőt, követni fogják, ami az Úr munkáját viszi majd előre) - úgyhogy ne félj, ha ott van, ha kilógsz ezzel mások közül.
A hit egy fajta különleges bátorságot is jelent. Abban, amit kimondasz, amit teszel, ahogy teszed, amit teszel, a hozzáállásodban.
-- Ez is érthetetlen esetleg mások számára - nem baj. Ezt is követni fogják, ha megmaradsz benne, de, ha nem tennék is, te nem tudsz mást tenni, ott van benned. Gondolj Józsuéra és Kálebre, akik "magukra maradtak" a kémek között, ők voltak a "furcsák", de az ő szavuk volt mégis az igaz. Sajnos nem tudtak elég hatással lenni az egész népre. Ezért nem jutott be a nép akkor az Ígéret földjére. De később - a 40 év elteltével - sem tudott másként bemenni, csak így, a maximális hit által. Épp Józsué vezetésével.
-- Ne feledd, ez a "bátorság", ahogy ránézel a dolgokra, ahogy szólsz, mennyből való... meglep, átjár, egyszerűen megjelenik, és te, ha szereted az Urat, és nem akarod Őt megbántani, akkor engedsz ennek a bátorságnak, és ehhez igazítod szavaidat, cselekedeteidet, döntéseidet. Ez történik, mert az Övé vagy, és Vele jársz... a hit "történik" (de a döntéseiden múlik, egyidejűleg - tehát ez egy fajta együtt munkálkodás az Úr Jézussal).
"Ekkor felelvén Jézus, mondta neki: Óh asszony, NAGY a te HITED! Legyen neked a te AKARATOD szerint. És meggyógyult az ő leánya attól a pillanattól fogva." (Máté 15, 28.)
Uram, köszönöm ezt a gyógyulást. A Tiéd volt ez, akkor is, a Tiéd most is, az összes gyógyulás, az ilyen gyógyulás is, ami megragad Téged, és nem enged el... mint Jákób, aki egyszerűen nem akart elengedni Téged, míg meg nem áldod őt. És megáldottad. Én is, Uram, formálj ilyenné, én is így akarok járni, ezt akarom tenni, ez akarom meglátni a hétköznapokban, engedni, engedni, engedni Neked, és megtenni, amit Te mutatsz. Ámen.
Az a fiatal férfi jut eszembe, aki 8 éve lebénult deréktól lefelé, mert leesett egy fáról. A keserűség töltötte el. Mindentől visszahúzódott, és szenvedte elkeserítő helyzetét. De meghallotta az istentisztelet üzenetét, és hallotta az imádságot is a gyógyulásért. És átjárta őt az Úr szeretete, ami az üzenetből kihatott rá. És megbánta a keserűségét. Eldöntötte, hogy nem fogja többé magát ez alá adni. És bekötöztette magát a tolókocsijába (mert, hogy tartani sem bírta magát), és elvitette magát a gyülekezetbe (mert, hogy lelkész volt), és megkérte, hogy most ő prédikálhasson, helyettese helyett. Megtörtént. Bizonyságot tett megtéréséről, a megváltozott bensőről, és arról, mennyire más az Úr, mennyire nem akarja a keserűséget. És utána ment tovább. És tovább. Hirdette az Igét, és lerögzítette Isten jóságát, és azt, hogy az Igéhez kell igazítani az életünket, nem az elgondolásainkhoz, szokásainkhoz, keserű helyzetünkhöz. És egyúttal elkezdte "átvenni" az Úrtól az Ő gyógyítását. És megérezte egy nap, hogy mozdul a lábujja... szurkáltatta magát a feleségével, hogy megérezze, hol van már érzés a lábában... várta az Urat. És egy idő után már nem kellett bekötni őt a tolókocsiba... már tudta tartani magát. Egy idő után fel tudta húzni magát az ágyban. Tudatosan edzett, mert akarta, hogy ami rajta áll, meg legyen a gyógyuláshoz, amit az Úr fog megtenni. Ma már áll a lábán, remeg ugyan a lába, de áll, és meg fogja tenni a lépéseket is, mert nem adta fel, az Úr átjárta, amikor érzett belül, a hátában, egy "villámcsapást", valamit, amit az Úr tett. (Szerintünk az idegpályákat kapcsolta össze az Úr akkor...). Makacs ragaszkodás Jézushoz, amit Ő tett és tesz, és fog tenni. S közben hirdeti az Igét. És teszi, ami rajta áll. És ragaszkodik az Úrhoz, Aki cselekszik... és amikor megtörténik teljességgel, amikor meg fogod látni, akkor ő már ott áll az Úr megmentő munkájában, Jézussal, Akit megismert ezekben a rendkívül nehéz napokban.
Jézussal... Jézussal, Aki MÁS, nem olyan, mint ahogy sokan elgondolják, vagy bemutatják... élő Megváltó, tegnap, és ma és mindörökké ugyanaz. Ő cselekszik, és cselekedni is fog.