Bízzál
"A következő éjszakán pedig melléállván neki az Úr, mondta: Bízzál Pál! Mert miképpen bizonyságot tettél az én felőlem való dolgokról Jeruzsálemben, azonképpen kell neked Rómában is bizonyságot tenned." (Apcsel 23, 11.)
-- Odajött egészen közel.
-- Személyesen kijelentette magát Neki.
-- Szólt a jövőjéről is.
-- Azt mondta azzal, hogy "bízzál Pál", hogy: ne félj, bátorodj, bízzál bennem s abban, hogy jó lesz, nem leszel magadban, a körülményekről én gondoskodom, ne aggódj.
Eszembe jutott, amit Kőrös Tibi mesélt tegnap (2023.04.12).
Még messze nem volt megtérve, a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején, a nagy szabadság, "hippiség" sodrában, zenerajongó és bulizó volt, s e korlátlan szabadság átélése érdekében utazott éppen vonattal egy törődött éjszakán Amszterdamba, amikor megjelent neki az Úr Jézus.
-- Ő nem kapott semmi hívő nevelést gyermekkorában.
-- Nem volt vallási háttere, nem volt "előképzettsége".
-- Nem gondolt Jézusra, nem kereste, különösebben, csak egyáltalán a filozófiában élt - amellett, hogy agrár egyetemet végzett. Főként a keleti filozófia foglalkoztatta.
Az Úr Jézus akkor, azon a vonaton utazva, megállt előtte, és nem szót semmit, csak nézett.
-- A nézésében az volt, hogy "nem jó amire készülsz, ne tedd, ne folytasd".
-- De szelíd volt, nagyon szelíd, lehetett érezni, hogy "ha ellene állsz annak, amit mondok, megteheted" - nem volt benne semmi fenyegetés, csak egy határozott jelzés, hogy "ez az irány nem jó".
Tibi megrázta magát, és nem tudott mit kezdeni ezzel, amit látott.
-- De ugyanazon az éjszakán megint megjelent neki az Úr Jézus.
-- Ugyanígy nézett rá. Nem szólt, csak nézett.
S Tibi megint megpróbálta túltenni magát azon, amit látott. De nem lehetett. Mert az Úr Jézus harmadszor is megjelent neki, kikerülhetetlenül.
-- Nos, ez után Tibi mégis elment Amszterdamba, beszerezte magának a drogot, és nekifogott, keresve a korábbi eufóriát - de rettenetes volt, amit tapasztalt.
-- Soha korábban nem volt semmi rossz tapasztalata a droggal, de most iszonyú volt. Alig bírta ki.
-- Nem lehetett nem összefüggést találni az Úr Jézus meglátogatása és eközött a tapasztalat között.
Amikor hazajött, egy másik tapasztalatban volt része. Hasonló volt az előzőhöz, de mégis, kicsit más volt. Itt neki kellett lépnie.
-- Egy szelíd lány, aki igazából csak barátkozott vele, megértette őt és lehetett vele beszélgetni - Klári - meghívta Tibit egy filmvetítésre.
-- Valójában már negyedik alkalommal hívta meg, csak Tibi (talán érezve a dolgokban a tét-jelleget) eddig visszautasította. De most, Amszterdam után, készen állt eljönni a Jézus élete filmvetésre, a Józsefvárosi pinceklubba.
-- S amit tapasztalt a Lukács evangéliuma c. film vetítése során, nagyon érdekes volt. Ugyanazt a Jézust látta, amint a filmen megjelent, mint Akivel a vonatúton találkozott. Pontosabban nem arcra volt ugyanaz - de a nézés, a szó, ahogy Jézus megszólította az embereket, ahogy bánt velük - ez szóról szóra ugyanaz volt.
Tibi még egy alkalomra elment (ez a filmvetítés minden kedden megtörtént, s a mellette levő helyiségben János evangéliuma beszélgetés zajlott, minden kedden), s ott, akkor, átadta az életét az Úr Jézusnak.
-- Ennek már vagy harminc éve van, s Tibi azóta az Úré, az életét Ő bontakoztatta ki, formálta át, és állította az Evangélium szolgálatába.
-- Tibi csak most is, itt, Erdélyben, ahol a Boldogságkeresők prevenciós foglalkozáshoz munkatársak felkészítésével foglalkozunk, oszlopa a munkának. Sok tapasztalattal, felelősséggel, nagy szeretettel és érzékenységgel.
Az a Jézus, Aki Tibihez eljött, ott van melletted is... lehet, hogy nem látod, vagy konkrétan most füleddel nem hallod, de mint Pál apostolnak is, neked is mondja: Bízzál... ne félj, ne aggódj, veled vagyok, jövőd van, és kibontakozás az életedben. nem az ördög terve lesz meg... bízzál, bátran, bátorodjon a szíved.
Uram, köszönöm a kincset, a Veled való bizalmas kapcsolatot, a jelent és a jövőt, amit Veled élhetünk át. Ámen.