Személyesen hozzá... (2)
"De én mindenkor Veled vagyok, Te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem Te vagy, oh Isten, mindörökké!" (Zsoltárok 73, 23-26.)
-- Amikor ezeket a verseket olvasod a 73. Zsoltárból, felemelnek, azt súgják, hogy "micsoda biztonság", és mennyire szép "közelség az Úrhoz". Te magad is lerögzíted ezeket, és elmondod az Igével együtt, mert az életedet hozzá kapcsolod ezekhez.
-- Pedig közben, ha elolvasod az egész 73. Zsoltárt, meglátod azt a mély lelki válságot, amin ez az ember átment. Látta a sok igazságtalanságot. Úgy látta, hogy "mindig azoknak van baja, akik szeretik az Urat", és bezzeg azoknak, akik "Isten ellenségei, gonoszok, mennyire jól van dolga". (Hú, hányszor hallottam már ezt a megközelítést.)
-- Ennek a zsoltárírónak az életében ez a megközelítés ("felfedezés") olyan súlyos válságot okozott, hogy legszívesebben meghalt volna. A látásmódja elvette életerejét, elkeserítette, megerőtlenítette.
-- Meddig tartott ez? "Mígnem bementem az Isten szent helyébe..." (Zsoltárok 73, 17.)
-- Meddig tartott ez a belső válság, amiben érezte, hogy a legrosszabb irányba vinné elkeseredése, és a sok hír, amit hall arról, hogy a másokat kihasználó emberek mennyire gazdagodnak, és milyen sok embert elér a hazugság, és mennyien lázadnak Isten ellen, pedig közben a legnagyobb sötétség van hétköznapjaikban? Ameddig személyesen odajött az Úr elé. Ameddig az Úr megértést tudott adni neki, látásváltoztatást.
"Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim, akkor balgatag (érzéketlen) és tudatlan volnék én (nem ismernélek Téged), oktalan állat (háziállat, vadállat) volnék Te irántad." (Zsoltárok 73, 21-22.)
-- Ez előzte meg a Biblia legszebb megértéseihez, kijelentéseihez tartozó verseket, ebből, a 73. Zsoltárból.
-- Egy belső válság, egy leromboló gondolkodásmód, egy nagyfokú bizonytalanság és egy személyes megkeresés, odafordulás: az Úr személyes megszólítása, hogy odajöttél Hozzá
"De én mindenkor Veled vagyok, Te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem Te vagy, oh Isten, mindörökké!" (Zsoltárok 73, 23-26.)
Emlékszel Jónásra? Menekült az Úr elől, mert nem akarta betölteni az Ő hívását. Nem akart engedni az Ő indításának, és ezért nem fordult Hozzá, hanem el tőle...
-- Azután jött a vihar, a hal, a hal gyomra, három nap a sötétségben, ahol nem volt más, csak Ő... és Jónás Hozzá fordult, személyesen.
-- S amikor Őhozzá jött, megszólította, feltárta, ami a szívében van, és megbízott Benne - jött a szabadítás. Kikerült a hal gyomrából. (S mit tett? Vitte a szót oda, ahová az Úr küldte őt.)
-- Ha a Jónás könyve 2. részét elolvasod, meglátod ezt az imádságot, amivel Jónás az Úrhoz jött. Személyesen.
"És könyörgött Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából... Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem Te hozzád, a Te szentséged templomába. Akik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat. De én hálaadó szóval áldozom Neked. Megadom, amit fogadtam. Az Úré a szabadítás." (Jónás 2, 2. 8-10.)
Köszönöm, Uram, hogy jöhetek Hozzád. Hal gyomrából, bizonytalanságok közül, nyomasztó gondolatokból, jöhetek, és Te felszabadítod gondolkodásomat, megmutatod a jövőt, átformálod, és kibontakoztatod. Kinyitod az ajtókat, behozod szabadításodat, hozod a megoldásokat. Lehet, hogy pillanatnyilag sötét minden, sötétnek és nyomasztónak látszik, de Veled minden más lesz. Köszönöm közelségedet, és azt, hogy Benned meg lehet bízni. Köszönöm a mindennapokat, Veled. Ámen.
"Kicsoda olyan Isten, mint Te, Aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert GYÖNYÖRKÖDIK az IRGALMASSÁGBAN! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk - eltapossa álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket! Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, amint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben." (Míkeás 7, 18-20.)