Személyes kapcsolat a megváltóval...
"Mindenem megvan, de mégis üres az életem. Valahogy olyan 'haszontalannak' érzek mindent, amit csinálok..." - mondta egy volt évfolyamtársam.
-- Elgondolkodtam. Én pont az ellenkezőjében vagyok. Ha összevetem az életünket "anyagi szempontból" (pl. mondjuk "Palántásan", a misszió forrás-ellátásának szempontjából), megrázóan "nincs meg mindenünk"... fizetést kell adnunk, járulékokat kifizetnünk, és hárommilliónk hiányzik jelen pillanatban is... de ugyanakkor annyira gazdag, amiben vagyunk, annyi mindent tehetünk, és teszünk is, ami mások életének felemelésére, megmentésére, megörvendeztetésére, betöltésére van, annyira nem "haszontalan", hogy a hála újra és újra betölt.
-- Beszélgettünk a félelemről is, ami sok helyzetben elfogja, és arról, hogy nyugdíj előtt állva, egyszerűen "keresi a helyét" az életben, s ahelyett, hogy teli lenne "erővel", önbizalomhiánnyal küzd.
Tudod mit tettem? Újra és újra megszólítottam az én Uramat.
-- Ott az autóban, amiben együtt utaztunk, egyszerűen kimondtam: "Nem, nem úgy lesz az", mint ahogy mondta (rossz állítás ellenében lerögzítettem a jót), és segítségül hívtam az Úr Jézust.
-- Konkrétan imádkoztam. Amikor a férjéről volt szó, akkor is, őérte, a gyerekekről, akkor őértük, a félelmekről, akkor a félelem ellen... Egyszerűen, természetesen, csak úgy, ahogy ővele beszéltem, megszólítottam a Megváltót, és biztattam őt is, hogy ő is megteheti.
-- Szerintem teljesen új volt ez neki.
-- Teljesen új, és egyúttal megérintő. Olyan érdekes, ahányszor így imádkoztam, röviden, a beszélgetés egy pontján, egy következő témakör előtt, egyszerűen, meghatottan mondta utána: "Köszönöm" - tudta, hogy ez áldás, tudta, hogy van jelentősége... én pedig azt szerettem volna, hogy feltámadjon benne a bizalom, a reménység, hogy Ő is megteheti, és segítségül hívhatja az Úr Jézust.
Ahogy elindultunk, izgult, mert időre kellett volna érkeznie valahová. Én rögtön megerősítettem, hogy "jó lesz", és biztattam, (talán ezért is imádkoztam egy mondattal), s ahogy megérkeztünk, már előre mondta, hogy "a Margit hídon átmenni..." az mennyi időt fog elvenni, s majd "parkolót találni", az milyen nehéz...
-- Észre sem vettük, s már átjutottunk, s ahogy kereste a parkolót, egy autó pont húsz méterrel előttünk állt ki egy helyről. Rámutattam, hogy jó lesz-e ez a hely. Jó volt. Egy pillanatot sem kellett keresgélnünk... Jézus Krisztus ebben is megmutatta neki a gondoskodását.
-- Annyira szeretem, hogy az én Megváltóm ott van velünk a hétköznapjainkban.
-- Lehet, hogy "anyagilag kevesebbünk van", és lehet, hogy "nem ismernek annyian bennünket"... lehet. De a gazdagság egy más formája vesz körül, egy olyan, ami jön velünk, ami nem fog elveszni, nem lesz a múlté, hanem maradandó, valóságos...
Uram, köszönöm a kincset, hogy Veled élhetünk, hogy a Tiéd lehet az életünk.
Köszönöm, hogy Nálad van ott a válasz, Benned van ott a megoldás, mindenre, arra is, hogy az életünk tartalmas legyen, vagy, hogy ne legyen "haszon-nélküli", üres... Te ajándékozol meg az élet jelentőségével.
Köszönöm, hogy ha átmegyünk nehézségeken is, de Veled megyünk át, és mindenkor szólhatunk Hozzád, egészen egyszerűen, adhatjuk magunkat Neked, a Veled való közösségre... adhatjuk, és Te adod Magad, sőt, már teljesen odaadtad Magad, és mi ebből élhetünk... ebből a Te életedből, amit letettél értünk, és amit megosztottál velünk. Fenn a Golgotán, és a Te feltámadásodban, és abban, ahogy újjászültél bennünket, és bekapcsoltál értékes országodba és tervedbe.
Köszönöm Neked, Úr Jézus. Ámen.
Még annyi, hogy elbúcsúzáskor megajándékoztam a Lárkisz király c. képregénnyel, elmesélve, hogy született, milyen a rajzfilm, és mennyire kedves és gazdag a hangjáték üzenete.
-- Ott van bennem az imádság is, "fel-felszáll", hogy felmenjen a honlapra, megnézze a rajzfilmet, elérje a szívét az üzenet, és megszólítsa ő is a Megváltót. Bátran.
-- Köszönöm, ha te is imádkozol ezért... őérte is, és azokért, akik ajándékba kapták, kapják a Lárkisz király c. képregényt (s a lehetőséget ezzel, hogy megnézzék a rajzfilmet is).
"Az igazaknak valóságos jót rejteget, pajzsot a tökéletesen járóknak..." (Példabeszédek 2, 7.)
"Hogy az engem szeretőknek valami valóságosat adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem." (Példabeszédek 8, 21.)
2024. Június 07.