Örökkévalóság a "Múló időben"...
Olyan hálás vagyok, hogy ezen az istentiszteleten (240608-3.) azt osztottam meg, ahogy az örökkévalóság bejön a "múló időbe", amiben élünk, és amiben környezetünk is él.
-- Annyira szeretem, ahogy az Úr odaadta nem csak az Igéket, de a bizonyságtételeket - a mostani történeteket - is, és a Miénk lett az üzenet arról, hogy:
a./ Az örökkévaló (maradandó) kincsek, értékek, amiket megkaptunk, amik a miéink, és potenciálisan még sokkal több ott van nálunk az új életünk által, amit kaptunk a Szentlélek és az Ige munkája segítségével, szóval, ezek a kincsek, ezek az értékek,
b./ Találkoznak a "múló időben" azokkal az emberekkel, akik körülöttünk vannak, és "élnek a múló időben", és vágynak is arra, ami nálunk van...
Olyan hatalmas dolog, amit kaptunk az Úr Jézustól, ahogy élhetünk... ma, itt, most...
Csak ma is, a Ligetben, ahogy a fagyinkat befejeztük, s jött a kedves leszedő pincér, s a galambokról kezdett beszélni, amik egészen elszemtelenedtek, és az asztal alatt, sőt az asztalon is próbálkoznak a maradékok megszerzésével, szóval, ahogy jött, és megszólított, már rövid időn belül ott voltunk a kincsekből, a gyermeknevelés kapcsán (ő csak nemrég, 45 évesen kapta meg első kislányát, és tiszta boldog, és nagyon nagy szeretettel nevelik Borit otthon), s nemsokára már egy Lárkisz király c. képregénnyel (s benne a Palánta 33 kezdeményezés leírásával) gazdagodott...
-- Azt mondta: "ezért érdemes"... mármint, hogy "ilyen beszélgetésekben" legyen része... akár három-négy percig is.
-- Én is ezt mondtam magamban...
Nem sokkal később a fagyit kimérő fiú is, ugyanígy kézbe kapta az ő saját példányát...
-- Ő is nagyon kedves volt... és tudod, ahogy az örökkévalóság (amit hordozunk a szívünkben, ami ott van a pici helyzeteinkben, a hétköznapjainkban) megjelenik, találkozik azzal, aki a "múló időben" éli az életét a tőle telhető legjobb módon, egyszerűen "ott marad", és visszaemlékeznek rá az emberek.
-- A szeretet nem múlik el.
-- A tisztaság és a hűség, a szövetségi kapcsolat, egyszerűen kiárad... és kívánatos lesz.
-- Az emberek nagy többsége vágyik a jóra, a tisztára, a szépre, (még, ha sokan nem is mutatják ki ezt elsőre), és amikor találkozik ezzel, "egyszerű, hétköznapi emberek élete és szavai" útján, bejön a szívébe... érintés-szerűen. De, ha megnyílik, meg fogja találni a Megváltót is. Pontosabban eljön az idő, és a Megváltó megtalálhatja őt...
Ez a mi nagy kincsünk... bárhol vagyunk, bármit teszünk.
-- Hordozzuk az örökkévalóságot (a maradandó kincseket, értékeket), és akik találkoznak velünk, vele találkoznak... a drága Megváltóval.
-- Uram, köszönöm, köszönjük, és vágyunk rá, hogy a legváratlanabb helyzetekben is, megkapják, megtalálják, megérezzék, megérintse őket. Ámen.
2024. Június 09.