Időszerűség...
Olyan érdekes tapasztalatom volt. Igaz, többször van, minden nap, csaknem, de ekkor intenzíven volt, egész nap, folyamatosan.
-- Pedagógus ajándékokat csomagoltam a Dami 35-ben, missziói központunkban, mivel kb. 800-al több kellett belőlük, mint eredetileg gondoltuk, és hiányuk akadályozta volna a többi csomagolási rész előrehaladását (az iskolák, ovik megrendelték, az OKH szállítóinak egyszerre kell kivinniük az Állatkerti séta és a Tavaszi kirándulás ajándékokkal, tehát ne késleltessük őket).
-- S közben, fülhallgatóval, folyamatosan telefonáltam, akiket az Úr elém hozott. Reggel fél kilenctől, este fél hatig. (Volt azért megállás, bent is kellett kommunikálni, cuccolni is kellett, és volt ebédszünet is a munkatársakkal.)
-- De, ahogy telefonáltam, még le sem tettem az előzőt, már jelezte az Úr Jézus a következőt, kit kell felhívnom.
-- Volt benne szervezés is (jönnek a Képes Bibliák, kellenek a helyszínek, a raktárak, s a továbbjuttatást is elő kell készíteni).
-- Volt benne meghallgatás, megértés, együtt érzés, volt benne tanácsolás, biztatás, bátorítás. Volt benne együtt tervezés, mindig, ahol, és akivel mi kellett.
Egyik testvéremet hívtam, telefonálás ügyben - évtizedek óta kulcsszemély, egész megyék boldog óvodái és iskolái hallják a hangját, már ismerik hangjáról, vannak, ahol tudják, hogy tolókocsiból telefonál, több óvodai megtérésnek is tanúja volt már, neki elmesélik, mit jelent számukra a sok értékes evangéliumi kiadvány... szóval, hívtam őt - és hirtelen édesanyjára került a szó.
-- Ahogy elmesélte a helyzetet, éreztem, most nem lehet tovább menni, lépni kell, mert nem tudhatjuk, meddig él, és még nem tért meg, szóval, el kell intézni, szólni kell, és adni, adni az Igét, ameddig lehet. (Anyukája idősotthonban volt.)
-- Újra és újra beszélgettünk vele erről, vissza-visszatértünk, (pontosabban, éreztem, hogy nem mehetünk tovább, míg döntések nem születnek, és az akadályok elhárulásáért konkrétan nem imádkozunk, és meg nem születik a terv is ezekre) - s úgy ért véget első és második beszélgetésünk ezen a napon, hogy végül imádságban lerögzítettük a következő lépéseket, és az elkeseredést, a reménytelenséget, a "nem lehet"-et elhárítottuk.
-- Ma megint beszélgettem ezzel a testvéremmel. Édesanyja már elhunyt. Pontosan egy nappal az után, hogy mi beszélgettünk. És, hogy ő bement hozzá, és amit tudott, megtett. (Nem volt egyszerű, hallókészülék-hiány, és nővéri hozzáállás miatt - de legalább megtette, amit meg tudott tenni... s ez egy ilyen, már visszafordíthatatlan helyzetben kulcskérdés, hogy az ember lelkiismerete nyugodt lehessen.)
-- Hálás vagyok azért, hogy az Úr Jézus tudta ezt a helyzetet, indított a telefonra, és hogy a telefon - bármeddig tartott is, de célba kellett érjen - elvégezte a biztató, megerősítő, közös imádságban egyesítő munkáját. S a mai napra bizonyossá vált, hogy mennyire időszerű volt.
„Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát. Mert az Ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom Őt életem minden napján...” (Zsoltárok 116, 1-2.)
Uram, köszönöm, hogy igénybe veszed napjaimat, perceimet, és a szót, amit adsz, adhatom, a Lelket, Akit adtál, továbbadhatom, a jövőt, amivel megáldottál, jó magvetésre használhatom, minden nap, minden helyzetben, ma is, holnap is... Ezért tartasz itt a földön, világítani, jó sónak lenni, hegyen épített városként utat mutatni, Hozzád, és a Te jó tervedhez, a Te tetteidhez, amiket Te elkészítettél, mint helyzetről-helyzetre való jó megoldásokat, jó reakciómódokat, jó megelőzéseket és kezdeményezéseket... jó cselekedeteket. Ahogy Te bölcsnek láttad és látod. Ma is. Köszönöm, hogy így lehetünk most itt, ebben a mai időszakban, minden rossz hír között, minden korlátozás, nehezítés között, amikből igazából bennünket még olyan kevés ér el... és annyira hálásak lehetünk, hogy így élhetünk, itthon, békében, és reménységben a holnap felől is... köszönöm Neked. És az időt, amit adtál, és adsz, napról-napra, hogy kihasználjuk azt a jóra, a megmentésre, a felépítésre, és a helyreállításra. Ez a Te terved, Uram, a Te néped, újszövetségi tanítványaid számára. Köszönöm, hogy őrzöd az életünket a megízetlenüléstől, hogy ne veszítsük el az életet, amit Tőled kaptunk, a tiszta, kedves és megmentő igazságot, ami olyan egyszerű, és tényszerű, és mégis, annyira támadva van... de mi megtartjuk, mert Hozzád közel akarunk lenni és maradni, és nem engedünk ebből, s így a Te beszédedből sem, a Te igazságodból sem. Ámen-ámen-és-ámen.
Gondolsz rá, hogy az Evangélium 2000 éves, és mégis, a Szentlélek mindig időszerűvé teszi?
-- Gondolsz rá, hogy Ő ad bölcsességet, hogy a megmentés üzenetét úgy tudd szólni, hogy az lendítsen, tovább vezessen az Úr Jézus mai cselekedeteihez, megoldásaihoz, hogy ma meg lehessen ismernie Őt az embereknek, saját életükben, élethelyzeteikben?
-- Gondolsz rá, hogy ahhoz, hogy ez a mi életünkben megvalósuljon, hogy az Evangélium így tudjon szólni, a Szentlélek így tudjon indítani, és irányba állítani, kell, hogy soha ne adjunk fel semmit abból, amit megértettünk Őbelőle, amikor megtértünk, megismertük Őt?
-- Amiképpen vettük az Úr Jézus Krisztust, az Urat, akképpen járjunk Őbenne, hogy a só meg ne ízetlenüljön, és a világ világossága ne legyen eltakarva mások elől?
-- Soha nem szakadunk el attól, amit Ő tett, amilyen Ő, ahogy elhívott, ahogy megtértünk, és világossá lett, mi a bűn, és mi szakítana el Őtőle... s a só nem ízetlenül meg
Uram, köszönöm a Te megtartásodat, a megmentő munkát. Ezen a téren is. Ámen.
2022. 03. 06.